A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-11-22 / 47. szám

Ifj. Jón Cajak: EGY FORRADALMI RÖPIRAT TÖRTÉNETE A púchovl születésű Karol Mlloslav Lehotsky — a későbbi latltl (bácskai) tanító, szerb nyelvű művek fordítója, szómos szlovák folyóirat levelezője és a Priatef Sikoly (Iskolabarát) című kéz­zel írott újság kiadója — szerény, de értékes hagyatékában megőrződött egy, az apja könyvtárából származó, „1848. március 16-ára" című röplap. Másik oldalának közepén ez a szöveg talál­ható: „Nyomtatott Besztercebányán, Machold FUlöpnél" és fölötte a saját­kezű aláírás „Karol Mlloi Lehotsky, Púchov 16. VII. 1846." Ügy vélem, hogy Itt a röplrat későbbi tulajdonosa tün­tette fel saját születési helyét és Ide­jét, hogy nyilvánvaló legyen, melyik Lehotsk^nak volt a tulajdonában, ki gondozta történelmünk mozgalmas szakaszának ezt a ritkaságát. Ha ez a feltevés megalapozott, akkor Rlzner bibliográfiájának adata — „n. 16. IX. 1846." — Javításro .szorul. A röplrat a kor minden jellegzetes­ségét magán hordozza. Hatféle betű­típussal szedték, gondosan és ízlése­sen, hogy olvasásra csábítsa az embe­reket. Névtelenül íródott a vers, hogy necsak az egyéni lelkesedésnek ad­jon hangot, hanem a nemzet általános örömét Is kifejezze afölött, hogy az év­százados rabszolgaság után „felra­gyog a szabadság napja". Történel­mileg hiteles dokumentum ez, mivel néhány strófájában hűen megvilágít­ja annak a március tizenhatodikának a drámaiságát, amikor a pozsonyi or­szággyűlés küldöttel Kossuth Lajossal az élen, István nádor hathatós támo­gatásával kikényszerítették a bécsi ka­­mariIIától a jobbágyok felszabadítását, minden magyarországi polgár törvény előtti egyenjogúságát és egyéb refor­mokat, amelyek az egész országban nagy lelkesedést és örömet váltottak ki. Amikor megboldogult apám „A mai szlovák Irodalom áttekintése" című ter­jedelmes tanulmányát írta a „Letopls Matlce Srbskej" számára, vagy a „De­­jepls Slovákov" című művét az ameri­kai szlovákok számára, de más alka­lommal Is, ha a terjedelmes könyvtár­ban, a régi írásos emlékek tömkelegé­ben kutatott, ez a röplrat minduntalan a keze ügyébe kellett, hogy akadjon, És bizonyára el Is olvasta. Nem tu­dom, szándéka volt-e közölni a Príloha k dejinám Slovákov-ban (Adalék a szlovákok történelméhez), vagy a Preh­­riad-ban (Szemle), de azt tudom, és emlékszem Is rá, hogy mindig kíváncsi volt, ki a röplrat szerzője. Nem csoda. A vers színtiszta közép­­szlovákiai nyelve, a népi Ihletésű rit­mus és rím, a sorok finom líralsága és a költői képek színessége, a nemzet iránti szeretet és a szabadság fölött érzett öröm, de mindenekelőtt e nap drámalságának a rövid négy versszak­ban való frappáns összefoglalása, nemcsak a hazafi pillanatnyi tájéko­zottságát feltételezi, hanem jelenti a költői tehetségnek és felbuzdulásnak az adott pillanatban dallá formálását - Petőfi 1848. március 14-ről 15-re virradó éjszakán tette ugyanezt, ami­kor megírta a Talpra magyart, — olyan dallá, amely kellett, hogy lelkesítse, sőt dalra fakassza az egész szlovák népet. Ezért adja meg a szerző a vers dallamát Is: a „Hogyan legeltette a lány a völgyben a pávát", abban az Időben bizonyára általánosan Ismert népdal volt. Nem tudni mikor, hol és kitől sze­rezte Karol Mlloslav Lehotsky a röp- Iratot, és tudta-e, hogy ki a szöveg szerzője. Hiszen kétéves sem volt még, amikor a röplrat napvilágot látott. Ha a szerző neve 1848. március 16-a után nyilvánosságra Is került, évek múltán valószínűleg feledésbe merült. Bizo­nyos, hogy Lehotsky a röplapot mint szlovák kultúrtörténeti emléket nagyra értékelte, ha barátjának, apámnak ajándékozta, akihez régi barátság fűz­te, s akiről tudta, hogy nála jó kezek­ben lesz az. Hogy ez alkalommal em­lítette-e a feltételezett szerző vagy szerzők nevét, köztük Jankó Kráfét, azt Dalold csak, pacsirta, az égen: Hirdesd, fecskemadár, sziltében: Rabszolgaság járma összetört, A szabadság ténye tündököl. Tárgyaltak a rókák, tárgyaltak. Mint Öljék rheg szabadságunkat: Ám Kossuth úr közölte velük. Magyarország népe hogy döntött. István nádor Is kapta magát. Nyolcvan emberrel Indult tovább:, Ahogy észrevette Bécs népe. Ujjonva a trónig kísérte. „Felséges Királyunk, ml Urunkl Hej, a te hű néped ml vagyunk: Űzd el hát a rabszolgaságot: Hű népednek adj szabadságot/“ Ferdlnánd meg kiadta a parancsát, Oldják meg a rabságnak béklyólát, Törjék össze mind az Igát, a jármot. Mit az önkény a népre reárakott. a> Mennydörgőn a király szava odafenn, Szól harangja szabadságnak széliében: Törnek, hullnak a rabság bilincsel, Tündökölnek a szabadság fényeit nem tudom. De tudom, hogy megbol­dogult apám, ha bizonyos kétkedéssel Is, de úgy tekintett a versre, mint amit Króf írt. Furcsállotta ugyan, hogy a költemény hangjából valami rejtett au­­llcltás (az udvar Iránti barátság) csen­dül ki, amit Jankó Kráfnól elképzelhe­tetlennek tartott, ámbár az első hat sor hangvétele nem kellett hogy ellen­tétben álljon Jankó Kráf kifejezésmód­jával. így továbbra is nyitott kérdés ma­radt, ki volt a röplrat szerzője. Vagy nyolc évvel ezelőtt, amikor fe­leségem hozzálátott — a Matlca slo­­venská számára — a régi családi le­velek és egyéb kéziratok rendezésé­hez, Ismét előbukkant a röplrat, s most már az én kíváncsiságomat Is felkeltette, Megmutattam több iroda­lomtörténészünknek. Mindannyian kel­lő érdeklődést tanúsítottak iránta, de a titkot nem tudták megfejteni. A köl­temény stílusa, szerkezete, szelleme nem szolgáltatott elég táppontot a szerző kilétének biztos megállapításá­hoz. így a röplrat ismét az Irattárba került, és én az élet forgatagában megfeledkeztem róla, nem úgy a fele­ségem, aki oly nagy szeretettel csügg nemzeti múltunkon. Abban az Időben olvasta, hogy Szalatnal Rezső iroda­lomtörténész kiadni készül a szlovák Irodalom történetét a magyar nagykö­zönség számára, nos, hozzá fordult, hogy nem találkozott-e valahol a röp- Irattal, hiszen tudvalevő, hogy a Ma­gyar Országos Levéltár és a Széchenyi Könyvtár és más Intézmények a szlo­vákság Irodalom- és kultúrtörténete számára is bőséges forrásul szolgál­nak. 1965. február 10-én ezt a választ kapta: „A családi levéltárban őrzött röplrat nagyon értékes ritkaság, kinyomtatva sehol sem található. A vers Karol Kuz­­mánytól származik, aki abban az Idő­ben Kossuth híve volt, s csak később pártolt át ő Is a Habsburgokhoz. A vers másolatát köszönöm, nekem Is megvan, de egy régi besztercebányai kéziratból. Éppen a nyomtatott szöveg a ritkaság és az én tudomásom sze­rint egyedüli." Úgy vélem, hogy ez a válasz pontot tehetne a röplrat szerzőségét Illetően a dolog végére. Igaz, megmarad a kérdés, hogy a nyomtatott szöveg egye­­zlk-e a „régi besztercebányai kézirat­tal? Hogy a „régi kézirat" Kuzmány kézirata-e, vagy csak a nyomtatott röplrat másolata a szerzőre utaló meg­jegyzéssel? Fordította: DÉNES GYÖRGY A SZABADSÁG ÚJJÁSZÜLETÉSE Magyar földön (Avagy: Hogyan legeltette a lány a völgyben a pávát.) ARANY JANOS VÍZSZINTES: 1. A versldézet első ré­sze. 13. A mélybe. 14. Olbracht Iván cseh író ismert regénye. 15. Folyó Franciaországban, mai neve MEUSE. 18. Papagájnév. 17. Folyó Olaszország­ban. 19. Párol, puhít. 21. A munka és az energia egysége. 22. Esetleg (é. h.). 24. Horgol. 26. Juhok Istállója. 28. Bécsi tojás. 29. Erős, tompa hangnak az utánzása (robbanás). 30. Sophie .... híres olasz színésznő. 32. Az a cselekvés, hogy valakit óvnak. 34. Hazai porszívó-márka. 35. A szőlő szedése és klsajtolása. 37. Létesít. 39. Indulatszó, 41. Kimegyek. 42. Ák! 43. Kibogoz. 48. Házam betűi felcserélve. 47. T. S. F. 48. Román tengeri fürdő. 50. É. I. L. 81. Vegyjele „S“. 53. Ernő Ödön. 54. Szőke németül. 55. Szülő. 58. Tapad. 57. Latin kötőszó. 59. Helyi Nemzeti Bizottság. 00. Nem fél. 01. A jószívű teszi. 82. ... de Janeiro, vá­ros Brazíliában. 64. Ormérték. 66. Há­zasságkötés. 68. Becézett Olga. FÜOQOLEGES: 1. Igekötő. 2. Folyó Szlovákiában. 3. Egyforma mással­hangzók. 4. Szlovák helyeslés. 5. A galántai autók jelzése. 6. Folyó a Szovjetunióban. 7, A bratislavai mo­­torgépkocslk jelzése. 8. Játékszer. 9. Fejfedő. 10. Mell része. 11. Edgar Allan .... amerikai író. 12, Mutató­szó. 13. A versldézet második része. 17. Lélek spanyolul. 18. A versldézet harmadik, befejező része. 20. Paripája. 23. Motorgépkocsl. 24............ullca, ut­ca Bratlslavában. 25. Mária ........ III. Károly leánya, magyar király. 27. Énekhangok. 30. Hangtalan lesik. 31. Állam a Himalája tövében. 33. Kár­tyajáték. 38. Teherrész. 38. Német óázis. 40. Nyelvtani fogalom. 43. Fo­lyó Abesszíniában. 44. ötszáz és négy­­százkllencvenkilenc római számmal. 46. Magas rangú török katonai tiszt. 49. Alumínium vegyjele. 51. Állati szállás. 52. Égitest. 55. Szóösszetételek előtagjaként az utótagnak valamivel való ellentétességét jelöli. 58. Rázkó­dik, Inog. 58. Ezek szlovákul. 59. Nem nőstény. 61. Angol világos sör. 03. Lágy fém. 64. Olasz névelő. 65. Rend kezdete és vége. 67. A dohányos Igé­je. 68. Tól-től szlovákul. Beküldendő a vízszintes 1, függőle­ges 13, és 18. számú sorok megfejtése lapunk megjelenésétől számított 8 na­pon belül. Az előző rejtvény helyes megfejtése: .......Lám még sóhajtani sem volt időnk / és már Jött az ősz. / Pár sár­ga levél a diófán ...“

Next

/
Thumbnails
Contents