A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-11-22 / 47. szám

VALASZ „EZ A TORVÉNY?" JELIGÉRE A Munkatörvénykönyv nem tar­talmaz olyan rendelkezést, amely szerint férj -és feleség nem dolgoz­hatna egy munkahelyen azonos be­osztásban, vagy egy műszakban. Más kérdés azonban, hogy a mun­kaadó a munkaszerződés alapján olyan munkára és munkahelyre oszthatja be a dolgozót, ami a meg­határozott feltételeknek megfelel és amit az üzem és a szolgálat érdeke megkövetel. Nyilvánvalóan mint kalauzt vet­ték fel a CSAD szolgálatába, s ha a munkaszerződésben nem kötötte ki, hogy csak bizonyos járaton fog szolgálatot teljesíteni, nem követel­heti azt, hogy a férjével egv járatra osszák be. T. A. KOSICE (KASSA) CÍMÉRE A gyermektartási díj összegét a bíróság a szülők kereseti viszonyai és lehetőségei, valamint a kiskorú gyermek indokolt szükségletei sze­rint állapítja meg. A házastársaknak egymással szem­ben kölcsönös tartási kötelezettsé­gük van. Ha férje ezt nem teljesí­ti. akkor ennek- mértékét a bíróság állapítja meg tekintetbe véve azt, hogy ön gondoskodik a közös ház­tartásról és a gyermekek nevelésé­ről. A bíróság e tartási kötelezett­ség mértékét úgy állapítja meg, hogy a házasfelek anyagi és kultu­rális életszínvonala elvben egyen­lő legyen. VALASZ SZÖVETKEZETI LAKAS ÜGYBEN A szövetkezeti lakás használati joga azt illeti, akit a szövetkezet vezetősége tagnak, felvett és aki a lakásért járó összeget a szövetkezet­nek megfizette. Ennek alapján a la­kás átadásáról rendes jegyzőköny­vet kellett felvenni, amelyből kide­rül, hogy milyen lakást kaptak, ez milyen állapotban volt, valamint az is, hogy mik a kötelességeik. Ha tehát önök a lakásszövetkezet rendes tagjai, akkor ezt a lakást nem vehetik el, még akkor sem, ha férje munkahelyet változtatott. A szövetkezet ügyeit a szövetke­zet vezetősége intézi, amelynek kö­telessége az alapszabályok értelmé­ben eljárni. Döntéseit, intézkedéseit, különösen ami a tagsági viszonyt illeti, a tagokkal írásban kell közöl­nie. Döntése ellen a tagnak joga van fellebbezni, amiről a taggyűlés dönt. Más volna a helyzet, ha nem szö­vetkezett lakásban laknának, ha­nem valamely cég vagy vállalat la­kóházában, ahol férjének szolgálati lakása volna. Ilyen esetben a mun­kaviszony megszűnésével, a volt munkaadója bírósági úton kérheti a lakáshasználati jog megszüntetését. Ilyen esetben is kiköltözni csak ak­kor kell a volt alkalmazottnak, ha a nemzeti bizottság jogerős határo­zattal megfelelő pótlakást utal ki számára. B. G. Nagy Sándorék a hnb Háiasságkötö termében. Nemrégen a Podunajské Byskuplce-i (Rozsonypüspöki) Hnb házasságkötő termében társadalmi ünneplésben volt része Nagy Sándornak és feleségének, akik huszonöt évvel ezelőttt állak elő­ször az anyakönyvvezető előtt. Gyer­mekeik, unokájuk, szüleik, rokonaik és barátaik kíséretében tettek eleget a hnb vezetői figyelmességének, akik ugyanúgy számontartották ezt a na­pot, mint az ünnepeltek és a legkö­zelebbi hozzátartozók, s gyönyörű cse­rép virággal, az úttörők pedig szívet melengető dallal és szavalattal kö­szöntötték az ezüstlakodalmukat tartó Nagy Sándorékat. Néhány száz méter csupán az út, szép családi házuktól a hnb házasság­­kötő terméig. De nem annyira rövid, hogy útközben ne kalandozhatná be képzeletük oz együtt eltöltött negyed­század minden fontosabb mozzanatát. Elvonulnak lelki szemeik előtt film­kocka-szérűén az örömteli és szomorú pillanatok, a küzdelmes múlt, amit megszépít az emlékezés. Pedig voltak nehéz időszakok az életükben. Sok harcot harcoltak végig a jobb életfel­tételekért, az elismerésért a munká­ban és a magánáletben. Bizony vol­tak nemcsök nyugodt, de álmatlan éjszakáik is, ahogy az már az életben lenni szokott. Ezerkllencszáznegyvenkilenc októbe­rében Samorínban (Somorján) kötöt­tek házasságot. Mind a ketten Bratisla­­vában dolgoztak. Munkába járás köz­ben, a vonaton ismerkedtek össze. Sa­nyi bácsi akkor asztalosként dolgozott Ligetfalun, Óvári műhelyében. Ilonka néni meg lánykoróban a varrógép mellett álmodozott a jövőről, a boldog házasságról, a családi tűzhely mele­géről, és az élet tulajdonképpeni ér­telméről, az egészséges gyermekekről. Két évig jártak együtt s az egész idő alatt szorgalmasan hajtotta a varró­gépet, mert szüksége volt a családnak az ő keresetére is, hiszen nem élt már az édesapja, meghalt a második vi­lágháborúban, s a négy gyermek gondja az édesanyára maradt. Férjhezmenésének körülményeiről so­kat lehetne beszélni. Nem volt könnyű előteremteni a pénzt a lakodalcmra, a legszükségesebb dolgokra. Az öz­vegy édesanya keservesen megtakarí­tott pénzéhez kellett nyúlni. Mert ak­kor még nem segítették a fiatalokat házassági meg térítésmentes kölcsön­nel. És új családi házba sem költöz­hettek, mint némelyik fiatal pár ma­napság. Hat hétig az Ilonka néni szü­leinél laktak, öten zsúfolódtak : az egyszoba-konyhás lakásban. Sanyi bá­csi szülei kétszoba-konyhás lakásban laktak ugyan, de férjes asszony lá­nyukkal, így nem fogadhatták maguk­hoz őket. A fiatal pór végül is Po­­zsonypüspökire került, Fíberékhei, akik nagy lakásukból átengedték oz egyik Két napig tartó vigadalom szobát és konyhát házimunkák végzé­se ellenében. így kezdődött a házasságuk. Ilonka néni három gyermeknek adott életet. Egy lánynak és két fiúnak. Iparkodó, szorgalmas emberek voltak. Sanyi bá­csi tiszteletnek, becsületnek örvend a munkahelyén. Szorgalmuk, törekedésük és a megváltozott, jobbra fordult élet eredményeként házasságuk ötödik esztendejében elhatározó lépésre, csa­ládi ház építésére szántók el magu­kat. Saját erőből, anyagi támogatós nélkül, Hittek a megváltozott élet te­remtette lehetőségben és bíztak ma­gukban. és a szülőktől ajándékba ka­pott telken négy év alatt elkészült há­­romszoba-konyhás, összkomfortos szép családi házuk, amelyben a bútorok is újak lettek; a lakás berendezése a hozzáértő, jóízlésű és fantáziával gaz­dagon megáldott asztalos kezemunká­­ját dicséri. Néhány száz méter csupán az út a Nálepka utcai családi háztól a hnb házasságkötő terméig, s míg Nagy Sándorék mentek, vonultak oda és vissza, szerényen, meghatottan, jóleső érzéssel nyugtázhatták, hogy házassá­guk negyedszázada alatt megtettek mindent, amire képesek voltok, gyer­mekeikért és Jövőjükért. Iza lányuk a brotislavai magyar tanítási nyelvű A két és féléves Tímea gratulál; — Éljetek sokáig, nagymama! gimnáziumban érettségizett, s mór mint diákot kiváló versmondónak is­merték meg. Vidéken Is gyakran meg­fordult, tagja volt a Forrás Irodalmi Színpadnak. S amikor 1969-ben férj-, hez ment, éltek az államtól kapott kölcsön lehetőségével és még abban az esztendőben megkezdték szép nagy családi házuk építését. Négyszoba­­konyhás, összkomfortos lakásuk van, garázzsal, autóval. A férj autóbádo­gos, szorgalmas, törekedő fiatalember és példás családapa. A feleség hiva­talnok. Kislányuk, Timea két és fél éves, s nap mint nap Ilonka néni, vagyis a nagymama gondjaira bízzák. Sanyi most szerelt le. ö is bútoraszta­los, az apja mesterségét folytatja. La­li, a kisebb fiú a magyar tanítási nyelvű áltolános iskola nyolcadik osz­tályos tanulója. Ennyit tudok elmondani dióhéjban az egymáshoz ragaszkodó, gyerme­keiket példásan nevelő, ezüstlakodal­­mót ünneplő hózastórsakról. A csalá­di ünnepség reggelig, illetve másnap estig tartott. Meghotó volt oz a ra­gaszkodás és figyelem, amellyel az ünnepeiteket gyerekeik, a vő és az unoko körülvették. A csokrok, virágok, csókok, köszönő szavak az öröm köny­­nyeit csalták az ünnepeltek szemébe. S nemcsak az ünnepeltek, de a hozzá­tartozók és a barátok is sírtak, ami­kor a szép versmondásról ismert Jégh­­né Nagy Izabella szülei legkedvesebb nótáit (Édesanyám, te jó asszony, Az én jó apámnál nincs jobb a világon) cigányzene kísérete mellett sorban el­énekelte. Aztán másnap estig tartott a viga­dalom. S a világ legtermészetesebb dolgának tartotta mindenki a huszon­öt éves házassági évfordulóra gazda­gon megterített asztalt, amely feltehe­tően gazdagabb és választékosabb volt a negyedszázad előttinél... K. J. Huszonöt szál vörös rózsa egy csokorban.

Next

/
Thumbnails
Contents