A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-11-22 / 47. szám

• Szakmunkás­­bizonyítvány- érettségivel • Fedett uszoda és füvesített labdarúgó-pálya • Mi az az U-klub? • Szlovákia legkorszerűbb szakmunkás­­képző intézetében 1. Karol Kolodié igazgató­helyettes 2. Tornaóra — termálvizes fürdő­medence 3. Király Irén — géptanórán 4. Az elsősök a villanyfúró keze­lésével ismerkednek Hatalmas ipari óriás a bratislavai Slovnaft, a Szlovákiai Kőolajipari Vál­lalat. Még repülőgépről is tekintélyt paran­­csolóan nagynak tűnik, pedig a magas­ból szinte minden igazán csak gyufa­­skatulyányinak vagy „legföljebb" tenyér­nyinek látszik... Hát még közelről!... Amerre a szem ellát, mindenütt sudár­­magas kémények, tágas csarnokok és oz egész ipartelepet keresztül-kasul be­hálózó száz- meg százkilométernyi kő­­olajvezeték, Az élénk forgalmú gyárkapuval szem­ben egy többemeletes tömbszerű épület magasodik. Tervezőinek és ügyes épí­tőinek érdeme, hogy az embernek aka­ratlanul is megakad rajta a szeme. S aki közelebb megy, megpillantja a homlokzatán büszkélkedő feliratot: SZAKMUNKÁSKÉPZŐ INTÉZET. A KIS PORTAS NYILATKOZATA A bejáratnál két zömök, kerek arcú legényke fogad. Kiderül: ma ők a szol­gálatos „portások", az ő feladatuk út­baigazítani, tájékoztatni az alkalmi látogatókat. Különösen a magasabb növésű tűnik talpraesett, beszédes fiú­nak. Másodéves ipari tanuló. Alig győ­zöm jegyezni a szavait: — összesen több mint ezerkétszázan vagyunk. Tizenegy különböző szakmát tanulunk. Érdekes, szép munka mind­egyik, Mi, fiúk üzemi vegyészeknek, kazánszerelőknek, csőszerelőknek, üze­mi lakatosoknak, fémesztergályosoknak, a mérő és szabályozószerkezetek mű­szerészeinek, kőműveseknek, szoba­festőknek és mózolóknak készülünk; a lányok többsége pedig laboráns lesz. Az első két évfolyamban hetente váltjuk egymást az iskolapadban: az egyik héten a könyveket bújjuk, műszaki raj­zokat készítünk, házi feladatokat kör­­mölünk; a másik héten pedig leendő munkahelyünkkel ismerkedünk, Az első évfolyamban még csak az alapokat ta­nuljuk, de a másodikban nemcsak a tananyag válik nehezebbé, hanem a műszaki gyakorlatokon is már konkrét feladatokkal bíznok meg. Jó érzés, hogy már nem csupán nézelődnünk, kérde­zősködnünk szobád, hanem ezt-azt már önállóan mi is elvégezhetjük, Persze, felügyelet mellett. Az idősebbek vagy a gyakorlatot irányitó szakoktotó mes­ter éber szemmel figyel mindenkit, hogy szükség esetén tanáccsal, jó szóval segítsen. — És a harmadikosok? Felcsillan a szeme. — ök már a hét zömét munkával töltik — mondja. — így önálló kerese­tük is van! Nem Irigységből mondom, de így igaz: van közöttük jócskán, aki havonta hét-nyolcszáz koronát is meg­keres ... Az pedig egy ipari tanuló szá­mára szép pénz, nem?! — Bizonyára délutánonként szórako­zás is akad ... — Akad bizony, mégpedig bőven. Hogy hol? Itt a helyszínen, az ipari tanuló-otthon különböző szakköreiben vagy a népszerű U-klubban; ennek minden ipari tanuló a tagja lehet. A klubvezetőség mindig gondoskodik változatos, sokoldalú műsorról. Külön játéktermünk, társalgónk, sőt, még mozihelyiségünk is van. Aligha unatko­zik közülünk valaki is, mert a SZISZ- szervezet valóban jó! működik. Rugal­masan, ügyesen irányítja az iskolán kívüli munkát és a szabad idő célszerű felhasználását. Minden iskola elmaradhatatlan kel­léke: a csengő szakítja félbe az ügy­safljMa..

Next

/
Thumbnails
Contents