A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-11-15 / 46. szám
A csudahalott című szép víg balladával szerepelt a Tavaszi szél vizet áraszt népdalverseny országos döntőjén Holecz Ferencné Gyepes Ilona bodoki versenyző. Dőlné Obdokovce (Bodok) kis Zobor vidéki falu. Népzenei értékeit már a század elején Kodály Zoltán feltárta. Ennek ellenére még sok értékes dallamot tartogat a falu hagyományőrző lakossága. Holecz Ferencné Gyepes Ilonával ez év február elején ismerkedtem meg Bodokon. Népdalgyűjtésen jártam ott, s a tíz énekes asszony közül ő is a mikrofon elé került. Az iskola egy-egy tantermében folytak a felvételek, s már a munka vége felé jártunk, amikor őrá került a sor. Nagy örömömre szolgált, hogy éppen ezt a ritka szép népballadát énekelte, amelyről sokáig azt hittük, hogy a mi vidékünkön csak Zsérén ismerik. Akkor még nem tudtam, hogy Holecz Ferencné éppen ezzel a balladával éri majd el a Tavaszi szél vizet áraszt népdalverseny országos döntőjén az első helyezést. Meglepő, hogy fiatal kora ellenére nagyon tiszta és hiteles előadásban tudta tolmácsolni a balladát. Az a természetes egyszerűség, az az ízes előadásmód, amelylyel Holeczné a balladát énekelte, nemcsak rám volt nagy hatással, de a versenyen való szereplésekor egyaránt lenyűgözte a bíráló bizottságot és az egész közönséget. Itt közöljük a ballada hiteles szövegét. ÁG TIBOR — Fiam, Fiam, Bálint vitéz, Szived-i fáj, fejed-i fáj? — Sem szívem fáj, sem fejem fáj, meghalok szép llonájér, Ilonának szépségejér, Sárga-bodor gyöngyhajáért. — Fiam, fiam, Bálint vitéz, meg ne halj szép llonájér, Ilonának szépségejér, sárga bodor gyöngyhajáér. — Csináltassál híres malmot, őröltessél apró gyöngyöt, mind elgyünnek a szép lányok, a szép lányok, szép legények, köztük lesz majd szép Ilona. Csináltatott híres malmot, őröltetett apró gyöngyöt, mind elgyüttek a szép lányok, a szép lányok, szép legények, nem volt köztük szép Ilona. — Fiam, fiam, Bálint vitéz, szived-i fáj, fejed-i fáj? Sem szívem fáj, sem fejem fáj, meghalok szép llonájér, Ilonának szépségejér, sárga bodor gyöngyhajáér. — Fiam, fiam, Bálint vitéz, meg ne halj szép llonájér, Ilonának szépségejér, sárga bodor gyöngyhajáér. Csináltassál kő kiskertet, ültesd tele virágokval, mind elgyünnek a szép lányok, a szép lányok, szép legények, köztük lesz majd szép Ilona. Csináltatott kő kiskertet, béültette virágokval, mind elgyüttek a szép lányok, a szép lányok, szép legények, nem volt köztük szép Ilona. — Fiam, fiam, Bálint vitéz, szíved-i fáj, fejed-i fáj? Sem szívem fáj, sem fejem fáj, meghalok szép llonájér, Ilonának szépségejér, sárga bodor gyöngyhajáér. — Csináltassál hírharangot, húzasd meg a halálodra, mind elgyünnek a szép lányok, a szép lányok, szép legények, köztük lesz majd szép Ilona. Csináltatott hírharangot, meghúzatta halálára, mind elgyüttek a szép lányok, a szép lányok, szép legények köztük volt már szép Ilona. Ki látott már ily halottat, szeme kacsint, szája nevet, karja ölelésre tárul — enyém vagy már szép Ilona.
