A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-11-15 / 46. szám
7 Köthet és gyermekét átköltöztették a Gestapó egyik konspirativ lakásába és őrzésével Barbara Becker SS-Unterscharfürert, a Hitlerjugend egyik neveltjét bízták meg, aki ezen a napon ünnepelte huszadik születésnapját. A szomszéd szobában Helmut Kolder SS sorkatona lakott. Most tért vissza a frontról, erős légnyomással, 0 terített a születésnapi vacsorához. Barbara élénk polémiába kezdett. A nemzeti szocialista eszméket puffogtatta. „Szülni és táplálni, ez a nő hivatása." — „Nincs tisztább az állati ösztönöknél." Helmut döbbenten kérdezi: „Hogyan érti ezt? Ma velem, holnap mással, holnapután harmadikkal?" — Barbara: „Ocsmányság I Miért, a férjemmel a hitvesi ágyban nem tudok ugyanúgy gyönyört érezni a szerelemben, mintha ő lenne a második, a harmadik és negyedik is?" Köthehez fordul: „Maga biztosan nem ért egyet velem." Käthe: „Nem." — Barbara: „A hódítás és a tetszenivágyás a világgal egyidős női tulajdonság. Csak nem hiszi, hogy a mi derék Helmutunk előnyben részesíti magát velem szemben? Nem szereti a szlávokat és én fiatalabb is vagyok." — Helmut tompán megszólal: „Gyűlölöm a nőket. Pokolfajzat valahatárállomáson kilépett a vagonból. A tábornok elment mellette, lesütötte a szemét, de a karját felemelte: Heil Hitleri — Úgy látszott, hogy előzőleg alaposan be lehetett csípve, hogy olyan bátran beszélt egy Ismeretlennel. 9 A vonaton egyedül a professzor maradt, aki külföldre utazott, a szabad és semleges Svájc csendjébe és nyugalmába. Stirlitz addig sétált a peronon, amíg nem fejeződött be az útlevél és vámellenőrzés. Aztán a vonat lassah elindult, és Stirlitz hosszan kísérte tekintetével az ablakhoz húzódó professzort. A svéd útlevelű és „állampolgárságú" professzor Pleischner volt. Moszkva számára vitt rejtjelzett üzenetet Bernbe, a végzett munkáról, Schellenberg megbízatásáról, a Bormann-nal való kapcsolatról és Käthe lebukásáról. Ebben a jelentésben Stirlitz azt is kérte, hogy küldjenek kapcsolatot. A professzornak kívülről meg kellett Jegyeznie egy Stockholmba küldendő távirat szövegét. A szöveg ártalmatlan volt, de akinek címezték, azok nyomban Moszkvába kellett hogy továbbítsák, a központhoz, ahol így olvashatták a rejtjelzett szöveget: Himmler Bernben Wolffon pillanata mennyi." — Barbara: „Magára biztos szarvakat rakott a felesége ..." — Käthe szeretne a gyermekével aludni, de Barbara kijelenti, hogy ez szigorúan tilos. 8 Stirlitz az éjszakai expresszel elindult a svájci határ felé, hogy előkészítse az átjárót, az úgynevezett ablakot. Schellenberghez hasonlóan ő is úgy vélte, hogy a lelkész nyílt átdobása a határon nemkívánatos színezetet adhat a dolognak, hiszen az egész akciót a Gestapó megkerülésével csinálják. Stirlitz beszállt a kupéjába. Egy német tábornok, aki sebesülése után visszatérőben volt az olasz frontra, benézett Stirlitz kupéjába és beszélgetni kezdett a német „külügyminiszteri tanácsossal", akinek Stirlitz kiadta magát. A tábornok dohogott, A diplomatákat tette felelőssé az egész jelenlegi helyzetért. Stirlitz: Önök gyújtottak, önök pusztítottak, önök gyilkoltak.— Tábornok: Ml parancsot teljesítettünk. Az SS gyújtogatott. .. Stirlitz: Félek Önnel beszélgetni, tábornok . .. — Tábornok: Ne hazudjon. Most egész Németország úgy beszél, mint én. Vagy legalább is így gondolkodik. Stirlitz: Akkor mért nem adja meg magát az egész hadtestével? — Tábornok: Azt parancsolják, hogy meghaljunk. Olyan parancs még nem létezik, hogy add meg magad az élet érdekében. — Stirlitz: Nem bízik a perspektívákban? — Tábornok: De igen. A közeli pusztulás perspektívájában. És a pusztulásunk olyan megsemmisítő lesz, hogy még az emléke is nemzedékeken keresztül mérgezi a boldogtalan német lelkeket." — Stirlitz a keresztül tárgyalásokat kezdett Dullesszal. Justas. 10 Stirlitz a határállomáson mindent gyorsan elintézett. A főhadnagy előzékeny volt. Megbeszélte a helyet, ahol átviszi a lelkészt a határon. Gépkocsit, sítalpakat rendelt, majd hazalndult. Pleischner professzor pedig berni szállodájából elindult a megadott címre, a konspirativ lakás felé, de gonosz tréfát űzött vele a szabad ég részegítő levegője: a szovjet hírszerző titkos találkahelyét felfedezték a fasiszták és most Müller emberei várták a vendégeket. A professzor kimondta a jelszót, de izgalmában nem várta meg a választ, s belépett a szobába és átnyújtotta a kis ampullát. Végül is ez mentette meg: a németek nem ismerték sem a jelszót, sem az embereket, akiknek i{t találkoznlok kellett. A magas férfi aki ajtót nyitott, rögtön látta, hogy dilettánssal van dolga. Még az útlevelét Is elszedte tőle. A „kapcsolat" ellátta a professzort utasításokkal, s a naív öregember megelégedetten jött el a találkozóhelyről. Az utcában megállt egy állatkereskedés előtt, amelyet gazdája, egy másik öreg férfi, éppen bezárni készült. Megkérdezi: Valamit venni szeretne? — Nem, csak gyönyörködöm a madaraiban. — A kereskedő beszédes ember volt. Elmondta, hogy sok író jár be hozzá, csak ülnek és hallgatják a madarak dalát. Egyikük azt mondta: „Mielőtt leszállók az új könyvem poklába, mjnt Orpheusz, meg kell hallgatnom a legszebb zenét, a madarakét. Különben nem dalolhatom el a világnak azt a dalt, amely megtalálja a maga Euridikéjét..." — Pleischner szeme könnybelábadt: Köszönöm önnek — mondta megcsukló hangon és tovább ment. (Folytatjuk)
