A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-11-08 / 45. szám

\

évi levelezés után újra hazament szabadságra és összeveszett a lánnycl. Azzal jött vissza, hogy többször nem ír neki. Láttam rajta, hogy bosszantja a dolog. így telt el két-három hét, azt< n megjött a levél a lánytól, és azó:a rendben van minden. Várják a leszerslés napját mind a ketten. A példát azért említem, mert szerintem az az ejy szó, amit nem mondtál ki, feltételezhetően köztetek is megváltoztatott vol va mindent. Hibáztatni lehet, hogy a iú előtt eltitkoltad az érzéseidet. Tál ín azért is elmarasztalhatlak, hogy ni m adtál neki alkalmat vallomásra. Azt tanácsolom, hogy ha még mindig stereted a fiút, akkor ezt valamilyen formában közöld vele. Ha azonban a nyíltságra nem vagy képes, akkor I erüld a vele való találkozást, Tant Id meg, hogy az embernek nemcsak s: eretni kell tudni, de felejteni is, Ha :zt nem tartod szem előtt, akkor az él síben sokat fogsz szenvedniI Jelige: „Egy szőke, kékszemű kotor a"

I! Ill III! rí

Kiír» ni:

Mint annyian mások, én is önökhöz fordulok tanácsért. Azzal kezdem, hogy már nem tartozom a huszonévesek korosztályához, de a csalódás a középkorúnak is nagyon fáj. Beleszerettem egy férfibe, aki számomra igazán az életet jelentette. Már csak azért is, mert a házasságom nem sikerült. Iszákos és durva volt a férjem, soha szép szava nem volt hozzám, semmibe sem vett mint feleséget és édesanyát. Az a másik férfi, aki az életet jelentette számomra, tudta ezt, hiszen minden bánatomat elmondtam neki. ő meghallgatott, megértéséről biztosított, elbolondított. Egy nyáron át elhalmozott szerelmével, megrészegített hűségének bizonygatásával, makacs kijelentéseivel, hogy soha nem hagy el, bízzam benne, szeressem őt. Én akkor nagyon boldog voltam. Ügy éreztem, engem is szeret valaki. Ezután következett, ami talán egy egész életre megkeserítette a szívem. Egy hűvös őszi nap után a szeretett férfi kezdett elmaradozni, nem jelentkezett a megbeszélt időpontban, és aztán véglegesen elhagyott. Most itt vagyok a nagy fájdalmammal, szívem keserűségével, s jelenleg nem is tudom, hogyan vészelem át a csalódást. Hogyan leszek képes elviselni, hogy akit annyira szerettem, úgy tesz, mintha soha nem ismert volna, és nagyon ügyel arra, hogy még véletlenül se találkozhassunk. Azért fordulok önökhöz, hogy a tanácsukat kérjem, engedjem-e elmenni, vagy kérjek magyarázatot tőle, miért tette ezt velem? Azon is sokat töprengek mostanában, vajon szeretett-e ez a férfi, vagy csak játszott velem? Sajnos, nem tudom elfelejteni. Úgy érzem, nekem ő már soha nem lesz idegen.

Jelige: „Egy megsebzett szívd asszony"

Válasz „De ma még csak azt mondhatom, szeretlek téged" jeligére:

Furcsának találtam a leveled. Meglepett, hogy olyan kéréssel fordultál az Emberi sorsok rovatához. Úgy gondolom, hogy a szerelemben okos tanácsot adni nem lehet. Kinek-kinek egyedül kell mérlegelnie a helyzetet. Nehéz az emberek magánéletébe beleszólni. Ami a legbosszantóbb: leveledből nem derül ki, hogy a szülők miért tiltják tőled a fiút. Azt írod, hogy 17 éves már elmúltál, Föltételezem, hogy a fiú idősebb nálad. És ha egy 19—20 éves fiatalembert ennyire lehet befolyásolni, akkor ez a fiú vagy nagyon gyáva, vagy nem szeret téged igazán. De ha ez így von, akkor nem érdemli meg, hogy őszintén, tiszta szívből szeresd. Nézetem szerint, ha két fiatal őszintén szereti egymást, akkor ezt a szerelmet nem lehet megtiltani, megakadályozni. Azzal vigasztald magad, hogy ha a fiú igazán szeret, szüleid tiltakozása ellenére Is viszszatér hozzád. Addig is, amíg ez nem történik meg, járj szórakozni, szerezz magadnak barátokat, és más fiúkkal is köss ismeretséget. Tudom, hogy mindez nem lesz könnyű, de az embernek sokmindent el kell viselnie, hogy elérje a célját.

Jelige: „Ne hidd, hogy a szerelemnek boldogság a vége ..

Válasz „Szeretném, ha szeretnél" jeligére:

Leveled többszöri elolvasása után rájöttem, hogy az eseted hasonlít az enyémhez. Ezért bátorkodom a segítségedre sietni. Hibáztatlak, hogy a fiúval nem tudattad, mit érzel iránta. Ma már két fiatal között a kapcsolat sokkal őszintébb, nyíltabb mint régen volt. Nem ítélem el, sőt teljesen megértem, ha a szokástól előtérően a lány hozza a fiú tudomására, hogy szereti. Példával is élek! Egyik katonatársam másfél

Válasz „Emlékszel még" jeligére:

Azzal kezdem a levelem, hogy nem rogyok elragadtatva az Emberi sor ok rovatától. Sokszor azt juttatja eszem se, hogy ez a rovat nem Is a felnőttek, hanem a „tizenévesek" kalandjait szellőzteti. A Hét 41. számában visz int Emlékszel még jeligével megjelent ogy őszinte hangvételű levél, amely kiváltotta együttérzésemet. Nehéz tanácsot adni önnek, Nagy kár lenne, ha a házasságuk zátonyra futna. Levelé vek minden sora arról árulkodik, hogy lágyon szereti a férjét. Nem tudom m vei magyarázni, hogy a férje miért rém viszonozza vagy legalább miért rém fogadja el ezt a szeretetet. öngyiH osságra gondolnia felelőtlenség. Tekin :ettel kell lennie a gyermekére. Társac almunkban semmi nem okolja, hog) a fiatalok érdekből házasodjanak. Árnál furcsább, hogy az utóbbi évek ien megnövekedett a válások száma. Tegyen meg mindent azért, hogy a há: osságuk ne boruljon fel. Ügy látom, hagy még jóra fordulhat minden, és idővel elfelejtik az Indulás kezdeti nehézségeit.

Jelige: „Remtny"

six iirvns

VAKBÉLGYULLADÁS

Tulajdonképpen féregnyúlványgyulladás — appendicitis — a vakbél függelékének (appendix) fertőzés okozta gyulladása, a hasüregi szervek egyik leggyakoribb gyulladásos megbetegedése. Minden életkorban előfordul, bár 1—3 éves korban és előrehaladott öregkorban aránylag ritka.

A megbetegedést virulens baktériumok okozzák, ezek a bél tartalmából vagy a vérrel juthatnak a féregnyúlványba. Egyes családokban gyakrabban találkozhatunk a féregnyúlvány-gyulladás előfordulásával, ami a betegség iránti született hajlamra enged következtetni.

A heveny féregnyúlvány-gyulladást olykor különböző átmeneti tünetek előzhetik meg. A beteg a roham előtt minden látható ok nélkül fáradt, kedvetlen, rosszul alszik. Mások viszont, akiknek egyébként rendszeres a széklete, egyszerre székrekedésre panaszkodnak. Máskor étvágytalanság, túlzott gázképződés jelentkezik. Az említett tünetek jelentkezését követően néhány óra vagy olykor néhány nap múlva jelentkeznek a nagyobb fájdalmak, ami azután ágyba kényszeríti vagy orvos felkeresésére készteti a beteget. Vannak esetek, amikor az appendicitis hirtelen, rohamszerűen jelentkezik. Kedvező körülmények között a gyulladás magától megszűnik, máskor viszont szövődmények (pl. hashártyagyulladás) léphetnek fel, s ezek olyan változásokat okoznak a belek és a hasüregi szervek működésében, hogy a betegség műtéti beavatkozás nélkül halálos kimenetelű lehet.

Az appendicitis kórképe a leggyakrabban gyomortájéki fájdalmakkal kezdődik, később a fájdalmak a jobb oldalon a hasi hajlat tájékára helyeződnek át vagy már kezdettől fogva ott jelentkeztek. A fájdalom hevessége igen változó lehet: van, amikor alig észrevehető, de a kibírhatatlanságig is fokozódhat. Súlyosabb gyulladás esetén háromféle fájdalom mutatkozhat: elsősorban egyre növekvő, másodsorban heves, hirtelen fellépő fájdalom, amely egyszerre megszűnik, de 2—3 óra elteltével újra és még hevesebben jelentkezik, s végül egyre romlik a beteg állapota, perforáció, szövődmények lépnek fel. A betegség másik állandó kísérő jelensége a hányás; ez esetenként hányási ingerre, étvágytalanságra korlátozódhat. A gázok távozásának megszűnése az első fájdalmak jelentkezésével csaknem egyidőben lép fel. Ha a gyulladás már kezd a hashartyára átterjedni, a betegnek minden rázkódásra, különösen járás közben fáj a hasa. Fokozatosan szaporább lesz az érverés (percenként 100 körül), emelkedik a testhőmérséklet.

Az appendicitis idejekorán felállított kórjelzés és elvégzett műtét esetében szövődménymentesen gyógyul. Vannak, akik alábecsülik a hastájéki fájdalmakat abban a reményben, hogy maguktól elmúlnak. Ne számítsunk erre, hanem idejekorán keressük fel az orvost, mert az „egyszerű“ vakbélgyulladás is súlyos- következményekkel járhat.

Dr. JÁN PETRAS

MICHAL BORSKY felvétele