A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-11-01 / 44. szám

Ezen az éjszakán sokat gondoltam gyermekkori szomszédunkra Horváth Józsi bácsira, a pékre,

örökké álmos szűk szemére,

a sötét, forró pékségre,

a kemence szájában pislákoló

petróleumlámpára

és arra a kíméletlen,

embertelen,

testet-lelket gyötrő,

verejtékes munkára,

amelyet végzett,

míg megsütötte

falunk, Újbars

szegényeinek

mindennapi kenyerét.

■ A levice! (lévai) járás s egyben az ország legmodernebb kenyérgyárát a Nógród megyei Tanács Építkezési Válla- I lata építette fel és a budapesti Élelmiszeripari Gépgyár rendezte be Léván.

A 25 hónap alatt felépült gyár évente 7612 tonna kenyeret és süteményt gyárt, így elégítve ki a járás lakosai felének, közel 70 000 embernek kenyér- és péksütemény-igényét. A 30 m hosszú és 120 m széles vasbeton- és üvegépületben, a próbaüzemeltetés egyik éjszakai műszakában Chrenko János karbantartót kértem meg, hogy kalauzoljon végig a gyáron,

A kazánoknál Dalmady Győzővel találkoztam. Pék volt Győző a legjavából. Ismeri a szakma valamennyi fortélyát,

— Több mint harminc évet „nyomtam" le a szakmában. Nem volt könynyü. Egyedül dagasztottam, szakajtottam, vetettem. Az „umbakkot" Is magam végeztem el. Belátásom szerint. Ha> jó volt a kenyér, megdicsértek, az igaz. Régtől fogva így volt ez. Legutóbb már szalagrendszerben dolgoztunk. Meg* mondom őszintén, hogy ha egy hanyag pék került a partiba, hiába igyekezett az ember. Erre untam rá.

— Itt a kazánnál jobb?

— Könnyebb és más. — A szeme megcsillan. — Ez a lelke mindennek.

A gőz. Ketten termeljük Schmld Bélával, Pók volt ő Is. Most fűtő. Jól megvagyunk. A vonalat Itt Is tartani kell, akár a pékségben, mert ha ml nem jövünk be és nem fűtjük fel a kazánokat, hogy elég legyen a gőz, akkor leáll az egész üzem. Vagy teszem azt, ha ezt a szelepet Itt elzárom, amely a földgázt szabályozza, akkor... Szávai fontos munka a miénk, fűtőké.

Igaza van.

A gőz valóban lelke a gyárnak — bizonyítja Baranya Imre karbantartó, aki a kazánok ellenőrzése után szegődött mellém, Győzőék Igazán fontosak — mondja, amikor elhagytuk a helységet,

Szurdi István pék

e

Kenyérillatú éjszaka

de „Piroska11 még fontosabb. Ha megismeri, meglátja, hogy igazat mondtam.

„Piroska" ott áll a gyár folyosóján. Nevét arról a fénycsőről kapta, amely rögtön villogni kezd, ha valahol a gyár területén szivárog a gáz. Ha a gázszivárgás olyan mértékű, hogy veszélyeztetné az ember életét, „Piroska" automatikusan bekapcsolja a riasztó szirénákat — mondja Baranya Imre.

— Erre azonban aligha kerül sor — nyugtat meg Chrenko János. — A klíma- és légtisztító berendezés ugyanis egy perc alatt 3Q 000 köbméter levegőt cserél ki a szükségleteknek megfelelően, szabályozza a hőmérsékletet és a levegő nedvességtartalmát Is.

— Ez Itt a gyár tüdeje — mondják szinte egyszerre az egy emeletnyi magasságú légtisztítók, gőzelszívók biro- I dalmában.

— Nem azért mondom — szerénykedik Baranya Imre —, de a karbantartó biztosítja a gyár zökkenőmentes üzeme- I lését. Ha valahol valami meghibásodik, minket hívnak. Senki sem Ismeri úgy a gyár berendezéseit, mint ml. Nélkülünk aligha mennének Itt valamire.

— Itt ebben a helyiségben van az áramszolgáltatás fő kapcsolója — nyitja meg egy terem ajtaját Chrenko János, — Ha ezt mi kikapcsoljuk ...

Igazuk van. ők is fontos emberei a gyárnak.

Serfőző Tibor, a „hétpróbás" pék, újonc még ebben a gyárban. Ma van itt először. Ma lépett munkába szabadsága után. A bátovcei (báti) pékségben dolgozott több éve. Most itt áll eav

4 •

kissé zavartan, a gyártási folyamatot vezénylő és ellenőrző berendezés pislákoló, fénydiagrammos, varázsszemű, piros, sárga és zöld fényjelzésű különös ábrákat rajzoló táblája előtt, amely valóban tökéletesen tájékoztatja a hozzáértőt az egész gyártási folyamatról, minden egyes műveletéről.

— Most itt kihunyt a zöld fény. Nincs valahol hiba? — kérdi aggódva Serfőző Tibor.

— Nem — nyugtatja meg Nagy László, villamosmérnök. Ű is, akárcsak Juhász Gusztáv vezető szerelő és Bíró Lajos lakatos, a budapesti Élelemiszeripari Gépgyár kiküldött dolgozója, s mindhárman már ez év elejétől részt vettek a gyár szerelésében és a csehszlovák szakemberek betanításában, kiképzésében. ők ma vannak utoljára a gyárban. A szerelést befejezték. Az üzemelés zavartalan.

— Nagy László mit sajnál itthagyni?

— Az embereket. Megbecsülték igyekezetünket, szaktanácsainkat figyelemmel hallgatták. Valóban mindent meg akartok tanulni. Mi pedig nemcsak kötelességből, de igazi baráti alapon osztottuk meg szerény tapasztalatainkat, tudásunkat és ismereteinket. A gyárat is sajnálom, mert szép és jó munkafeltételek mellett kellemes környezetben dolgozhattam.

— Kár, hogy már elmennek — jegyzi meg Serfőző Tibor, aki még ezen az éjszakán is szeretne tanulni, ellesni valamit a távozó szakemberektől.

— Szurdi István mór ért mindenhez, Majd ő felügyel, hogy minden annak rendje és módja szerint menjen ebben