A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-11-01 / 44. szám
Haladó hagyományaink jegyébení Lórin ez Gyula elvtárs beszéde A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége és a Csehszlovákiai Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetsége Központi Bizottságának közös rendezésében ünnepi ülésre jöttünk össze, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban működő nemzetiségi kulturális szövetségek nevében mi is tisztelettel adózzunk a szlovák nemzet története legdicsöbb napjainak, a szabadságáért fegyveres harcba lévő szlovák nép hősi tettének a Szlovák Nemzeti Felkelésnek jubileumi 30. évében. A történelem nem szokott megismétlődni, de felidézése mindenkor tanulságul szolgál a jelen és o jövő számára. Ezért engedjék meg, hogy anyanyelvemen, magyarul szólva röviden felidézzem a közvetlen előzményeket, melyeknek cselekvő szemtanúja voltam. 1938 szeptemberében egy délszlovákiai kis faluban, Vágtornócon a falu közepén ott álltam a szónoki emelvényen a magyar Major István, a szlovák Vlado Clementis, a német Kreibich, a cseh Mikulicek kommunista képviselők és szenátorok oldalán, hogy Dél-Szlovákia nemzetiségileg vegyes összetételű, a kommunista párt kezdeményezésével és szervezésével egybehívott húszezres tömegnek megmagyarázzuk az akkori politikai helyzetet, a fasizmus és nacionalizmus előretörésének veszélyét, az ezzel szembe helyezkedő egység fontosságát. A kapitalizmus által kizsákmányolt, elnyomott dolgozókat arra igyekeztünk mozgósítani, hogy védjék a burzsoá köztársaságot, az ország határait, mert az ország feldarabolásával, a fasizmus előretörésével a dolgozók számára rosszabb helyzet következne és Csehszlovákia háborús felvonulási terület lenne egy várható Szovjetunió elleni támadásnál. Óva intettünk éberségre, mert a kormány egyes köreinél az árulás hajlamai már megmutatkoztak. Sajnos, igazunk lettl Igazunk lett a tornáéi nagy manifesztáción és mindenütt, ahol hasonló akciókat szerveztünk. Prágában, Ostravában és végig az egész országban. A müncheni árulás, majd a bécsi döntés bekövetkezett úgy, ahogy azt a kommunista párt előre megjósolta. Az egy Szovjetuniót kivéve a szövetségesek cserben hagytak bennünket, jött az ország szétdarabolósa, háború, fasizmus, üldöztetések, kivégzések, megszállás. Reménytelenség és reménykedések. Az illegális kommunista párt vezetésével és kezdeményezésére megindult az ellenállási mozgalom, minden haladó erő bevonásával, széles népfront alapon. 1944. augusztus 29. Fegyveres felkelés Szlovákiában — száll az éterbe a hír, a hatalmas német fasiszta katonai masinériával szemben egy kis, alig hárommilliós nemzet fegyvert ragadott, hogy szabadságát, függetlenségét kivívja. Husák elvtárs visszaemlékezéseiben erről azt írja: „Amikor a szlovák nép 1944. augusztus végén fegyvert ragadott a fasizmus elleni nyílt harcra, amikor Közép-Szlovákiában, a náci tenger közepette egy szabad szigetet teremtett, ide özönlöttek a legkülönbözőbb nemzetek antifasisztái, hogy a közös küzdelemből kivegyék részüket, hogy a szlovák népet segítve harcoljanak saját nemzetük szabadságáért is . ..“ Eddig az idézet. Hozzátenni csak azt lehet, így igaz! A Szlovák Nemzeti Felkelés nemzeti volt, ezt senki el nem vitathatja, de amellett minden elnyomott nemzet számára reménysugár saját nemzeti felszabadulásának lehetőségéhez. Éltető erőt jelentett a leigazottaknak. Mint mindig a történelemben, úgy ebben az esetben is kiváltotta a haladó emberiség szimpátiáját és bámulatát, tettre késztetve, csatlakozásra, segítségnyújtásra a többi elnyomott nemzet szabadságra vágyó fiát. így történt ez az 1848-as nemzeti szabadságharcoknál, 1936-ban a spanyol polgárháborúnál, mikor nemzetközi brigádok alakultak, hogy segítsék a spanyol nép fasizmus elleni harcát. Élénk emlékezetünkben él még az ezzel kapcsolatos gottwoldi jelszó: Madriddal Prágát is véditek! Újra visszatérve a tornáéi manifesztációhoz, a szlovákiai magyar nacionalizmussal szemben ott ugyancsak azt a jelszót használtuk figyelmeztetésül, hogy: Csehszlovákia függetlenségével Magyarország függetlenségét is védjük. A történelem minket igazolt. Sokan ezt megértették és a sorsdöntő napokban ott sorakoztak a szlovák nép hős harcosai között a szovjet és a cseh partizánok mellett, mint a harmadik legnagyobb számú nemzetiségi csoport. Tudatosítva és megértve azt, hogy a szlovák nép függetlenségének kivívása az ő szabadságukat is közelebb hozza. Eleinte mintegy 800 magyar nemzetiségű partizán vett részt a Szlovák Nemzeti Felkelésben, később még a magyar hadsereg egységeiből is átálltak a szlovák partizánokhoz úgy, hogy számuk meghaladta a kétezret. Mivel a felkelésben a kommunista párt vezető szerepet töltött be, egészen természetesnek hatott, hogy ez a nemzeti felszabadító harc magában hordozza a dolgozók szociális és osztályérdekeit, az egyenjogúságon alapuló szocialista társadalom alapjainak kilátását. A Szlovák Nemzeti Felkelésben fektették le a két nemzet, a csehek és szlovákok egyenrangú együttélésének alapját a közös haza, az újjáalakuló Csehszlovákia keretén belül. Itt vetődött fel a föderatív államforma létrehozásának gondolata, melyet 1968. október 27-én, a Nemzetgyűlés, a Csehszlovák Államszövetségről szóló 143/1968-as számú alkotmánytörvényben szentesített. Ugyanezen a napon elfogadta a Nemzetgyűlés a Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzetiségeinek helyzetét szabályozó 144/1968. számú alkotmánytörvényt is, melynek első cikkelye kimondja, hogy: A Csehszlovák Szocialista Köztársaság mint a cseh és a szlovák nemzet, valamint a köztársaság területén élő nemzetiségek közös állama a szocialista demokrácia és az internacionalizmus szellemében a magyar, a német, a lengyel és az ukrán (ruszin) nemzetiségnek biztosítja a sokoldalú fejlődés lehetőségeit és eszközeit. A Szlovák Nemzeti Felkelésben elvetett mag termékeny talajra talált. A nemes célokból lépésről lépésre valóság lesz. Az azóta eltelt harminc év nem volt akadálymentes, voltak regresszív, visszahúzó erők, melyeket el kellett távolítani, voltak tévedések, hibák, de mindezek eltörpülnek az eredmények mellett, melyeket Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével elértünk politikai, gazdasági, kulturális. mondhatnánk össztársadalmi téren. A Szlovák Nemzeti Felkelésben vérrel pecsételtetett meg szilárd és megbonthatatlan testvéri barátságunk ,a szovjet néppel, a később megalakult szocialista országok népeivel is. Harminc év távlatából tisztelettel hajtunk fejet a Szlovák Nemzeti Felkelés hős harcosai, hősi halottjainak emléke előtt, akik életüket kockáztatták, sőt feláldozták mai békés életünkért. ígérjük, hogy a dicső Szlovák Nemzeti Felkelés haladó hagyományait becsülettel ápoljuk hazánk nemzeteivel és nemzetiségeivel egyetértésben közös szocialista jövőnk érdekében. Elhangzott a CSEMADOK KB és az Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetsége KB plénumának a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulója tiszteletére 1974. október 14-én Bratislavában megtartott közös ünnepi ülésén. A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az OBZOR kiadóvállalat gondozásában. Főszerkesztő: Major Ágoston. Főszerkesztőhelyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: főszerkesztő: 341-34, főszerkesztő-helyettes: 328-64, szerkesztőség: 328-65. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Űstredná expedicia tlaée, 88419 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a V^chodoslovenské tlaíiarne, n. p., KoSice. Előfizetési díj negyedévre 39.— Kés, fél évre 78,— Kés, egész évre 156,— Kés. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitő. INDEX: 454 32. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. Címlapunkon Z. Absolon, a 24. oldalon Prandl Sándor felvétele
