A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-10-25 / 43. szám

szüret

..van

újra

aztán egyetlen nap alatt sorban leszüreteltük mindegyikünk szőlőjét.

— Utána persze volt valamilyen áldomás.

— Birkát szoktunk vágni. Csináltunk jó blrkapörköltet... De akkor még a szövetkezetnek nem volt szőlészete. Ezen a helyen, ahol most állunk, ősidők óta hatalmas kőbányák voltak. Maga a falu is az innen bányászott kőből épült. Lovaskocslval hordták messzi vidékekre, egészen Nagykálnára a „dombjainkat". Emlékszem, hogy még az én apám Is fuvarozott néha. El tudja képzelni, milyen óriási munka volt o kőbányát szőlőskertté alakítani? Az emberek meg mondtak mindenfélét, amikor elkezdtük a szőlőtelepítést. Hogy így meg úgy, nem lesz abból semmi. Hát most nézzenek körüli Ilyen szép, tiszta szőlőskert az egész környéken nincs!

Állok a mámoros őszi verőfényben. Néha leszakítok egy-egy szőlőfürtöt, ízlelgetem, találgatom, milyen fajta lehet, borkészítésre vagy inkább fogyasztásra alkalmasabb-e. Márton bácsitól azt is megtudom, hogy az a fürt, amelyik a szőlőtő keleti oldalán terem, édesebb, mint a többi:

— Mert azt o délelőtti nap süti. Csők figyeljék meg, hogy délután már

sokkal kisebb az ereje o napnak. Meg az ég is inkább felhős már estefelé.

A szüretelő asszonyok nevetése megmegtöri a csöndet. Úgy látszik, csak nekem nem akarnak semmit mondani, különben jól szórakoznak. Talán az Ismeretlen emberek jelenléte zavarja őket?

Gyerekkorom vidám szüreteire, a fortyogó kondérokra, a nyárson sült pecsenyékre, a must édes Izére gondolok, s reménykedve kérdezem Márton bácsitól:

—Ugye, Őzért valamilyen áldomás most is lesz szüret után? Ha már maga a munka ennyire modernizálódott... Mert a szüret mégiscsak ünnepi

— Birkapörkölt most is lesz — nyugtat meg Márton bácsi.

A délutáni nap sugarai aranyszínűvé varázsolják a domboldalon álldogáló fák rozsdás leveleit. Igazi ünnepi ruhába öltöznek a dombok. S mintha ez o csodálatos természeti közjáték az embereket is jobb kedvre derítené: a szőlősorok között felhangzik a szüretelök dola. A szél felkapja az ének foszlányait és viszi magával, hirdetve mindenfelé: szüret van, újra ünnepelünk I VARGA ERZSÉBET (Prandl Sándor felvételei)

Ebéd a pince előtt