A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-07-12 / 28. szám

Here volt, úlia derék asszony volt, drá­­’ga uram. Nyolc gyereket nevelt fel és haláláig szol­gálta a férjét... Maguknál tehát Veronát Júlia városá­nak hívják? Igen szép do­log ez az angoloktól, caval- Júlia asszony példás feleség Isten adjon neki örök nyugo­dalmat.“ — Én Karel Capek apokrif históriájával érkeztem Veronába (Jú­lia férjhez ment Párizs grófhoz, Ró­meó megszöktet valami Molfancone — vagy Montefalco-kisasszonyt), de a veronai „Júlia-emlékek“ így is, úgy is eretnekké tettek volna. Az üres kőláda, amit beléptidíj ellené­ben sírjaként bámulnak a turisták, dell’Oca Bianca mester hátborzonga­tó festménye a sír bejáratánál, az erkély, amely olyan szép és gótikus, mint a többi szép és gótikus veronai erkély, csak éppen nézni nem lehet a nagy nyüzsgés miatt — mindez az EPZ, a tartományi turistahivatal, meg az amerikai turisták közös ügye. Az utóbbiak elvárják, az előbbi szál­lítja a meghatódni valót. A képes-A Ponte Pietra pilléreit még a rómaiak rakták le az Edige medrébe. Háttérben a város dómja, amely ókeresztény bazilikára épült a középkorban szettörténet városa, a művészettörté­nettel elbeszélt történelemé. Van mit elbeszélnie a művészettörténetnek Veronáról. A város kétezer éves, a római hódítóktól, a római építmé­nyeket felrobbantó német fasisztákig mindent végigszenvedett, mégis a leggazdagabb műemlékvárosok egyi­ke, mégis megőrizte alkotásait. En­nek az őrzésnek az Aréna a szimbó­luma, a világ legépebben megma­radt római anfiteátruma: hiába hor­dott el egy karéjt három ívsorából néhány század építő szorgalma, hiá­ba használták erődítménynek Theo­­dorik és gót katonái. A Pizza deli Erbén antik kútban mossák a gyümölcsöt, a kanyargó és gyors Adige fölött olyan hídon já­rok, amelynek pilléreit még a ró­maiak rakták le, ez az első század­ban épült Ponte Pietra római szín­házhoz visz, de Verona elsősorban mégis a Scaligerek városa. Ezt bi­zonygatja a jámbor Ippolito atya is Capeknél a Júlia város elnevezés el­lenében, ezt állítják a zárt belvárosi terek épületei is lépten-nyomon. A Scaligerek története ugyan koránt­sem olyan megható, mint a Mon­­tecchi-fiúé és a Capuletti-lányé, de lapokat is, amelyekhez képest deli’ Oca Bianca rémlátomása remekmű, a rómeós tányérokat, júliás hamu­tartókat is, amelyek mellett a ró­meós képeslapok a vizuális kultúra csúcsteljesítményei. De úgy kell a szép léleknek, aki Júliát Veronában keresi. Rómeó és Júlia nem Veroná­ban, hanem a világirodalomban la­kik. Júlia erkélye nem a Via Ca­­pello 17 alatt van, hanem a tuda­tunkban, esetleg a szívünkben. Sokat gyalogoltam Veronában, de Júliával nem találkoztam. Verona nem a Júlia városa. Verona a Piazza dell Erbe városa, ahol antik-római szökőkútban mostak gyümölcsöt a piaci árusok, Verona a Bar Impero városa, ahol kijön a kávés a terasz elé és figyelmeztet, hogy délután fo­tózzam a Scaligerek palotáját, mert akkor előnyösebb a világítás, Verona Mario pizzasütőé, aki a világ összes bankjegyével díszíti boltja falát, köztük gróf Aponyi Albert koronás bankójával, meg a mi zöld száza­sunkkal. Verona a történelem és a művé­annál hitelesebb nyomokat hagyott maga után. Ruskin, a nagy angol történész ugyan állítja a múlt szá­zadban, hogy Can Grande őrgróf „egyike volt a korabeli nemesség legjobbjának“, de jobb Ruskinnakez ügyben nem hinni. Elfogult: Can Grande csodálatos síremlékéből kö­vetkeztet. Egyébként aligha lehetett különösebben szelíd úr Verona őr­grófja, aki Nagy Kutyának nevez­tette magát. A császárság és a pá­paság küzdelmében a császárpárti A Nagy Szent Zeno templom a ro­mán építészet remeke ... Dante, a Scaligerek és a reneszánsz emlékét őrzi a Piazza dei Signori. Udvarán a márványíven XV. századi lépcső oldja a vörösfehér csíkozást Időszámításunk első századában épült, a gótok erődítménynek, a középkor eretnekégetésre, a XX. század operealőadásokra és tv-produkciókra használja. Az Aréna a legépebben megmaradt római amphiteátrum a világon

Next

/
Thumbnails
Contents