A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-10-11 / 41. szám
TAVASZI SZEL VIZET ÁRASZT... CÉLUNK: népdalkincsünk megőrzése, népszerűsítése Kulturális forradalmunk jelenlegi szakaszának jellemző sajátossága, hogy mind jobban növekszik és kibontakozik a néptömegek alkotó tevékenysége, s a dolgozók nemcsak birtokba veszik az emberiség által létrehozott értékeket, hanem egyre inkább annak alkotóivá is válnak. A társadalmunkban végbemenő nagymértékű és gyors változások, a fejlődés kiváltotta átalakulások egyrészt feledtetik azt a felbecsülhetetlen műveltségkincset, amelyet népünk alkotó ereje az évszázadok során megteremtett, másrészt viszont ma, a tudományos-technikai forradalom korában egyre nő az érdeklődés az egykor virágzó népművészetek iránt. Falumúzeumok sorától a népi képző- és díszítőművészetet bemutató kiállításokon át a népzenei és néptáncfesztiválokig minden nép menti, ill. rekonstruálja az egyéniségét őrző alkotásokat. Szinte az utolsó órában vettük észre, hogy népművészetünk érdekében tenni kell valamit, mert bár ma még bizonyos mértékig élőnek nevezhető —) lehet, hogy holnapra már nyomtalanul elvész ... S haladó hagyományaink megőrzését és népművészetünk továbbfejlesztését ma munkánk szerves részének tekintjük, örvendetes tény, hogy a megőrzésen túlmenően a népi eredetű alkotásoknak mai ihletésű újravirágzását is tapasztaljuk. Könnyű belátni az önismeret fontosságát az egyén életében, szerepét, súlyát az egyéni sors alakulásában — alakításában. Éppen ennyire fontos az önismeret a közösség, a nép, a nemzet életében is. S amikor közösségi önismeretről szólunk, akkor mindenekelőtt népünk életének ismeretére kell gondolnunk, a termelő, dolgozó közösség életének mozzanataira, jellegzetességeire, gondjaira és távlataira. S ezt az önismeretet társadalmi igénnyé kell formálnunk, amely alapja mai és lehetséges holnapi önmaguknak. Erre az igényösztönzésre még inkább késztetnek bennünket a tudományos-műszaki forradalom hatásai és lehetséges következményei. Mert a dolgozó nép, ahogy Lenin mondta, bármennyire változik is, nem tűnik el, s a társadalmi termelésben betöltött szerepe továbbra sem csökken. Tehát a népélet — népélet marad továbbra, bármennyire is módosul, és a nép sem tűnik el soha, akkor sem, ha belső rétegeződésében komoly változások mennek végre. S a népi kultúra ápolása sem kegyelet és nem kampánymun-W ka, hanem a kor követelményeiből adódó feladat. Ezért nagyszerű és becses munkát végzünk azzal, hogy feltételeket teremtünk népdalkultúránk megőrzésére és ápolására. Jó érzés mindnyájunk számára, hogy műkedvelő népdalénekeseinknek a CSEMADOK Központi Bizottsága, a Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottságával, a Szövetkezeti Parasztok Szlovákiai Központi Bizottságával és a bratislavai Népművelési Intézettel együttműködve az idén immár negyedízben hirdette meg a „Tavaszi szél vizet áraszt..című országos népdalversenyt; ez újra elérkezett a csúcspontig: a döntőig, amelyre 1974. október 12-én kerül sor. Célunk, hogy az amatőr népdalénekesek versenyével hozzájárulunk népi dalkultúránk közkinccsé tételéhez, s az a versenyzők műsora által újabb, eddig ismeretlen népdalokkal és népdalváltozatokkal gazdagodjék. Tehát mozgósít, mert sok népdalt ismertet meg velünk, mert énekes tehetségeket fedez fel és ezen túlmenően gátolja az álkultúra terjesztését, valami nemesebbet ád helyébe, a legtisztább forrásból. A népdalénekesek és éneklő csoportok versenyének talán a leglényegesebb momentuma mégis az, . hogy tehetséges énekeseinket a passzív művelődés mellett cselekvő igényes személyi részvállalásra ösztönzi és igyekszik a népdalt terjeszteni, megbecsültté tenni, hogy a népdal önkifejező nyugtató ereje segítse korunk emberét a mindennapi életben felbukkanó problémák megoldásában. Célunk tehát megismertetni a ma emberével, de különösképpen az ifjúsággal zenei anyanyelvűnk alapvető szókincsét — a népdalt. Elismeréssel nyilatkozunk a verseny valamennyi szólóénekeséről és éneklőcsoportjáról, a népi hangszeren játszókról, valamint mindazokról, akiket fűt az éneklés öröme, a népzene szeretete és ebben az örök értékű hagyományokat ápoló mozgalomban részt vesznek. A Szlovák Nemzeti Felkelés 30. és a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége megalakulása 25. évfordulójának jegyében megrendezett verseny országos döntője méltó kicsúcsosodása lesz a műkedvelő népdalénekesek hónapok óta zajló nemes vetélkedésének. A bratislavai Kultúrparkban immár negyedszer csendül fel a csodálatos „ősi dal“ a népviseletbe öltözött versenyzők előadásában, bizonyítván, hogy egyre többen vannak, akik a csehszlovákiai magyar néprajzi hagyományok ápolását, valamint a magyar kultúra gazdagítását és terjesztését a szívükön viselik. Ezek a dalok jelentős értéket képviselnek, és ha feldolgozzuk őket, igazi gyöngyszemei lesznek a CSEMADOK népdalgyűjteményének s egyben a magyar népdalkincsnek is. Egyszerűségükkel és közvetlenségükkel gyönyörködtetnek, ha bánkódunk, vigasztalnak, ha csüggedünk, lelkesítenek — mindig mindenben „velünk vannak“. Szövegükben, dallamukban végtelen erkölcs- és érzelemfejlesztő hatások rejlenek. Érthető tehát, hogy jelentős szerepük van az emberek, különösen az ifjú nemzedék szocialista arculatának kialakításában. Az országos döntő résztvevői példát mutatnak számunkra, hogyan kell keresni, tanulni, énekelni, szeretni a népdalokat. A rendezvényünk által vállalt célkitűzéseink csak akkor fogják igazán betölteni a küldetésüket, ha a zenei műveltség tárházában tájékozódók tudatosan is a sajátjuknak érzik majd és keresni, tanulni, énekelni fogják ezeket a népdalokat. Tanuljunk az országos döntő szereplőitől valamennyien, hiszen a népdal csak így válhat mindnyájunk közkincsévé. Kívánjuk, hogy siker koronázza a rendező szervek igyekezetét, hogy ez a népdalverseny olyan mozgalommá terebélyesedjék, amely az évszázadok során keletkezett, és tökéletesre csiszolódott értékeinket átülteti szocialista jelenünkbe. Dr. GYÖRGY ISTVÁN a CSEMADOK Központi Bizottságának titkára Két pillanatkép a „Tavaszi szél...“ legutóbbi, két évvel ezelőtti országos döntőjéről (Prandl S. felv.) HRRHMH to Hőt;
