A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-10-04 / 40. szám

PARK A Hét szerkesztőségének és a Szlovák Szocialista Köztársaság Idegenforgal­mi Kormánybizottságának cikksorozata hazánk szép­ségeiről és történelmi ne­­vezetességeiről. hét 19 tartják az előírásokat, s csak a jel­zéssel ellátott ösvényen haladnak. Saj­nos, nem mindenki tartja be a hegy­ség írott és írotlan törvényeit. így az­tán könnyen megeshet, hogy valahon­nan a sziklaormok felöl segélykiáltást hoz a szél... Rendszerint egy-egy fegyelmezetlen turista vagy erejét és tudását túlbecsü­lő gyakorlott hegymászó kerül bajba. Függ a sziklafalon ég és föld 'között, és nem tud segíteni magán. Ilyenkor önökre, a tátrai hétköznapok turistáira is feladat vár. Sietve keressék föl a legközelebbi menedékházat, és riasz­­szák a Hegyi Szolgálatot. Az önök fel­adata ezzel véget is ér. S ezután már mint szemlélők kísérhetik figyelemmel, hogyan siet a tátrai mentőszolgálat a veszélybe jutott ember megmentésére. Az első riasztásra kigördül a tátra­­lomnici parancsnokságról a Hegyi Szol­gálat riadókocsija, s a mentőexpedíció tagjai nemsokára már tökéletes felsze­reléssel haladnak felfelé a völgyben, vagy szállnak le a sziklaszakadékba. Komoly felszerelésre van szükségük egy-egy mentőexpedícióhoz. Hegymá­szó kötélre, összerakható hordágyra, mentőszánra, sőt meredekebb szikla­falnál a Greminger-féle csigadarura is. A Hegyi Szolgálat egy-egy tagjának hátát 30 kiló súly is terheli. így meg­rakodva mászni sokszor 2000 méternél nagyobb magasságokban is, kétségte­lenül kitűnő testi erőt és nagy hegy­mászó gyakorlatot igényel. A mentes azonban a Hegyi Szolgálat csak leg­végső és szomorú felodatai közé tarto­zik. A Tátrai Nemzeti Park minden al­kalmazottja s a Hegyi Szolgálat min­den tagja főleg a balesetek megelő­zésére összpontosítja a figyelmét. A szakszervezeti üdülőkben, a turistahá­zakban, de a tátrai településeken is előadásokat tart a Hegyi Szolgálat, megismerteti a látogatókat a Tátra ezernyi veszélyével s a biztonsági elő­írásokkal, óv, oktat és figyelmeztet. Ezen a megelőző védelmi munkán kí­vül még sok más tennivalója is van a Hegyi Szolgálat tagjainak. Egyesek a térképezésnél segédkeznek, mások az átjelzéseket tartják karban, ismét má­sok pedig hegyivezetőkként működnek. A turisták, üdülők, síelők vendégként járnak fel a magasabb régiókba. És mindannyian irigylik az ott élő embe-^ rek életét. Mert sokan élnek a Tátra ormai között nagy magasságokban is. A menedékhózak alkalmazottai, a Lom­­nici-csúcs függővasútjának műszaki dolgozói, a Kőpataki-tónál épült csil­lagvizsgáló és a Lomnici-csúcson levő meteorológiai állomás munkatársai. Tatranská lomnicóról simán suhan fel a Kőpataki-tóhoz, 1783 méter ma-; gasságba a függővasút, a „lanovka" kabinja. Azután tovább fut az egyet­len gyámoszlopon függő acélkötélen a tomnici-csúcs ormára. Világviszonylat- I ban is ragyogó létesítmény a tátrai j függővasút. S milyen nagyot nézne Ro- j bért Townson skót orvos és földrajztu­dós,' aki 1793 augusztusában először I mászta meg a déli oldalról a Lomnici­­csúcsot, ha látná a felfelé kapaszkodó ; piros kis kabint. Es ha mór a múltnál tartunk, illene , néhány szót szólni a Magas-Tótra tör- j ténetéről is. Először is meg kellene ha- j tározni a hegység fekvését. Nagyon j sokan, a természetjárók zöme is úgy j hiszi és tudja, hogy a Magas-Tótra a í Csorbatónál kezdődik és Tatranská j Kotlinánál (Barlangligetnél) ér véget. Igaz, hogy e két települést köti össze ! a Szabadság útja, mely felvezet égé- j szén a lengyel határhoz, Lysó Pol’aná- j ra, de maga a hegység fő gerince j nyugatabbra, a Laliove sedlónál (Li- ; liowe-hágónál) kezdődik, amely a Lip- . tói Tátra (Liptói-havasok) hegycsoport­jától elválasztja. Innen a fő gerinc dél- j keleti irányban halad, majd mintegy a közepén hirtelen északkeletre fordul. Keleten a fő gerinc a Kopské sedlóig, í (Kopa-hágóig) húzódik: ez választja el ! a Bélai-havasoktól. A fő gerincből számtalan mellékgerinc ágazik szét, ezek a Magas-Tótra szlovákiai oldalán i 34 völgyet alkotnak. A völgyek mélyén ! gleccser eredetű hegyitavak tükre csil- \ log, s csaknem minden tóhoz fűződik > egy-egy népi monda. Több mint száz ; tó bújik meg a völgyek ölén a cseh- I szlovákiai oldalon, közülük a Modré i pliesko (Kék-tó) fekszik a legmagasob- \ ban, 2180 méterre a tengerszint fölött, j míg a legnagyobb a Veiké Hincovo pleso (Nagy-Hincó-tó), 18 hektár a te- j rülete és 53 méter mély. Tehát nem a ; Csorba-tó a Magas-Tótra legnagyobb i tova, mint azt sokan hiszik. A Tátra nevével különböző formák- I ban mór a legrégibb okiratokban is találkozunk. A prágai püspökség 108ó- j ban, tehát csaknem 900 évvel ezelőtt keltezett okmánya Tritri néven említi a j hegységet. Boleslaw krakkói herceg 1255-ben kelt okiratában mór Tatry né­ven szerepel. Magyar okiratok a XIII. században Thorchal vagy Tartozol, sőt Tatur néven említik. Frölich Dávid ta­nár, a Magas-Tátra első hegymászója 1639-ben kelt latin nyelvű művében már Tátrának nevezi a hegységet. El­nevezése azonban vitathatatlanul szláv, mégpedig alighanem lengyel eredetű. Frölich Dávid nevével eljutottunk a Magas-Tátra első hegymászójához. A késmárki líceum tanára 1615-ben mász­ta meg elsőnek az első tátrai hegy­ormot, a Késmárki-csúcsot. Igaz, hogy a tátrai völgyekbe már feljutottak ko­rábban is emberek, de ezek még alig­­ho voltak turisták. A környék lakosai, szepességi bányászok, favágók, füvé­­szek már a XVI. század elején jártak a Zöld-tónál. Több mint 300 éve vetette meg lá­bát az ember a Magas-Tátra ormai alatt. S ha furcsán is hangzik, e cso­dálatos természeti, geológiai képződ­ménnyel kapcsolatban mégiscsak így lehet megfogalmazni: mennyit változott a Magas-Tátra ez alatt az idő alatt. Különösen a felszabadulás óta, az el­múlt harminc év alatt, üdülők, szana­tóriumok épültek, betegek és termé­szetimádók, turisták és síelők ezrei és ezrei keresnek és találnak a Tátrában felüdülést, új munkakedvet, vagy lelnek rá elveszett egészségükre. A Tátra a természet megismerésének kimeríthetetlen forrása. Élő és kőbe dermedt szépségével évről évre több látogatót vonz. S aki egyszer járt a Tátrai Nemzeti Park völgyeiben, az el­érhető csúcsokon, a virágba borult ré­teken, állt a kékeszöld hegyitávak, ten­gerszemek partján és magába szívta az ózondús levegőt, az a hegység örök szerelmeseként tér vissza otthonába. A Tátrai Nemzeti Park pedig az esz­tendő minden hónapjában, minden napján tárt karokkal várja látogatóit. m. lMk X 6

Next

/
Thumbnails
Contents