A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-09-20 / 38. szám
A Búzavirág táncegyüttes Iza (Izsa) község lakói mindig szerették a nótát, a táncot. Amikor elég nehéz körülmények között éltek, akkor is ápolták az ősi hagyományokat egy-egy lelkes, jó szándékú pedagógus irányításával. Folklór csoportjuk így jutott eLpéldául a negyvenes évek elején Budapestre, ahol az akkori Gyöngyösbokréta mozgalom keretében léptek fel. A felszabadulás után évekig szüneteltek a nyilvános fellépések, de a februári győzelem s ezt követően a CSEMADOK megalakulása után ismét lehetőség nyílott a népi tánckultúra ápolására, fejlesztésére. Mindjárt az ötvenes évek elején megalakult a tánccsoport Izsón. Igény mutatkozott a szakmai fejlődés iránt, így hallgatókat küldtek a CSEMADOK által szervezett tánctanfolyamokra. Szakemberek segítségével és az idősebbek bevonásával arra törekedtek, hogy valami eredeti műsort állítsanak össze a falu saját folklór hagyományaiból. Annak ellenére, hogy megalakulásától kezdve — bár váltakozva más-más összeállításban — rendszeresen működött a tánccsoport, a kitűzött célt csak az ötvenes évek végén sikerült megvalósítani. Ekkor Vargáné Veress Erzsébet óvónő helybeli anyagok feldolgozásával megalkotta az Izsai varrottas című tánckompozíciót. Izsón ugyanis valamikor az asszonyok-lányok csaknem egyetlen kereseti forrása a hímzés, a kézimunkázás volt. Ügynevezett „toledo" technikával készült kézimunkákat a határokon túl is ismerték, vásárolták. Asztalterítőket, ágyhuzatokat, női fehérneműt készítettek az említett hímzés! eljárással. Nagyon szép, de nehéz, aprólékos munka volt. A harmincas években a nagy gazdasági válság s az ezzel járó munkanélküliség idején a faluban sok család az asszonyok, lányok kézimunkázásából élt. Az elfflített tánckompoziciót mintegy negyven személy adta elő, idősek és fiatalok. Eredeti népszokást dolgoztak fel. Az izsai varrottas egy helybeli népballadával kezdődött; ezt dalban adták elő. Az asszonyok, lányok összejöttek — mint másutt a fonóban — varrni, persze a legények sem hiányoztak. Különféle történeteket meséltek, sokszor éjfélig is varrtak a pislákoló petróleumlámpa fényénél. A tánc szépségét emelte a szép népviselet. Ezt valamikor mindenki hordta a faluban, a legfiatalabbaktól a legidősebbekig. Most már csak az idősek hordják. Az együttes másik sikeres tánckompozíciója a Halásztánc volt. A későbbi években a Duna menti falu lakói közül sokan halászattal is foglalkoztak. Mindkét tánccal nagy sikert arattak Zselizen, az Izsai varrottassal pedig Filakovóba (Fülekre) is eljutottak. Nagy csapás volt az egész falura az 1965-ös nagy árvíz, amely az együttes munkáját is visszavetette. Kéthárom évig nem tudott a csoport magára találni. Volt egy-két bemutatójuk, de nem a régi szinten. Aztán mégis újra megindult a rendszeres munka. A tánccsoport újjá alakult, felvette a Búzavirág nevet, bemutatkozott helyben, majd járási rendezvényen is. Mintegy három éve újra felfelé ívelő tendenciát mutat a tánccsoport munkája. Kómár Gizella és Tóth Ferenc, a tánccsoport vezetői, maguk is aktív táncosok. Fáradságot nem ismerve láttak munkához, $ nem maradt el az eredmény. Izsai hangulatok című műsorukkal — Kozári Péter koreográfiája — az idén újra eljutottak Zselizre, a XIX. Országos Népművészeti Fesztiválra, s jól megállták a helyüket. A szépen kidolgozott számot azóta már a járási ünnepélyen is nagy sikerrel bemutatták. A csoportnak jelenleg 12 tagja van. Valamenynyien fiatalok, lelkesek, és eléggé tehetségesek. Az öntevékeny néptánc-csoportok számára a legnagyobb problémát mindig a zenekar biztosítása jelenti. Két éve összekovácsolódott Izsón egy amatőr népi zenekar, Kurucz Nándor építész vezetésével. A zenekar tagjai: Béber Mór munkás, Darida Pál ács, Kurucz Vilmos gépkocsivezető, Zsabka Gyula hajóépítő, Mészáros József iskolagondnok, ök is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a Búzavirág sikeresen megbirkózott az önként vállalt igényes feladattal, a helybeli folklór megőrzésével, a népi hagyományok ápolásával. Hogy a színpompás izsai népviselet fennmaradt, s nem a múzeumok tárlóiban porosodik, az az ő érdemük is. K. L.
