A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-09-20 / 38. szám
Zengjen dalunk Az énekkari mozgalom helyzete a galántai járásban Az öt éve, 1969-ben első alkalommal megrendezett galántai Kodálynapok után mindenki azt várta, hogy a siker ösztönzőleg hat majd és elősegíti az énekkari mozgalom fejlődését a járásban. A szakemberek azt remélték, hogy a három működő — galántai, a deáki és a felsőszeli — énekkar mellett újak alakulnak. Sajnos, nem így történt. Sőt, a deáki és felsőszeli énekkar különböző okokból feloszlott. Megalakult viszont Sládkovicovoban (Diószegen) Vox Humana vegyeskar, mely rövid időn belül szép eredményeket ért el. Aggasztó volt a helyzet az iskolai énekkarok körül is. Amíg a Kodálynapokon a járást négy gyermekkórus képviselte, addig 1971-ben csak a galántai és a diószegi kórus fejtett ki aktív tevékenységet. A kultúra néhány lelkes napszámosa, akinek az éneklés, az énekkari mozgalom fellendítése a szívügye volt, nem adta fel a harcot. Újult erővel láttak hozzá a mozgalom szervezéséhez — és nem eredménytelenül. Egyre-másra alakultak az éneklő csoportok. Ezek képezték a legtöbb helyen a később megalakult énekkarok magvát. Jelenleg 11 énekkar és több éneklő csoport működéséről tudunk. A járás énekkari mozgalmának élén minden kétséget kizárólag a galántai Kodály Zoltán Daloskor és a diószegi Vox Humana vegyeskar áll. A galántai Kodály Zoltán Daloskor — 1956 őszén alakult. Alapítója és az énekkar karnagya Ág Tibor. Több helyi, járási és országos viszonylatban elért Siker fűződik az énekkar nevéhez. Jártak külföldön — Magyarországon is. A jelenleg negyven tagú kórust 28 női és 12 férfi énekes alkotja. Repertoárjukban Kodály (János-köszöntő, Jelige, Magyarokhoz), Csajkovszkij (A bérc), Bárdos, Halmos (Magyar népdalfeldolgozások), Suchon (Aká si mi krásna), Szvesnyikov, Ág Tibor (Ipolymenti népdalcsokor) művein kívül magyar, szlovák és ukrán népdalfeldolgozások, valamint mozgalmi és forradalmi dalok szerepelnek (Warsavianka, Bécsi munkásinduló, Békedal, Forradalmi dal, Amúri partizánok dala stb.). Idei több sikeres fellépésük közül kettőt szeretnénk kiemelni: Salában (Vágsellyén), a februári győzelem emlékünnepén léptek fel, s műsort adtak a csehszlovák-magyar barátsági szerződés aláírásának évfordulóján. Az idén felvételt készített velük a rádió. A diószegi Vox Humana vegyeskar — mint már említettem 1969- ben alakult éppen a Kodály-napok hatására. Vezetőjük Pintér Ferenc. Jártak Magyarországon, sikerrel szerepeltek több járási, kerületi és országos versenyen. Legutóbbi szép sikerüket a vidéki énekkaroknak májusban Horné Oreäanyban megrendezett kerületi fesztiválján érték el. Élénk kapcsolatot tartanak fenn több szlovák énekkarral. Műsorukon Kodály, Bárdos, Halmos, Vass Lajos, Suchoó, Kristóf, Dunajevszkij stb. művei szerepelnek. Ezenkívül a járásnak további kilenc községében működik jelenleg énekkar. Műsorukon leginkább magyar népdalok és népdalfeldolgozások szerepelnek, de néhol már igényesebb kórusmű is van a repertoárban. A komolyabb eredmények elérésének azonban az énekkari tagok odaadó munkáján és lelkesedésén kívül más összetevői is vannak. Ilyen pl. a kórusvezetők továbbképzése. A CSEMADOK járási elnökségének minden arra irányuló igyekezete, hogy énekkarvezetőket vagy tehetséges énekeseket egy ilyen hosszabb tartamú tanfolyam látogatásának megnyerjen, kudarcot vallott. Pedig ma már ez szinte elengedhetetlen követelmény. Remélhetőleg e téren is hamarosan változás következik. A kórusmozgalom jelenlegi helyzetének felmérése céljából a CSEMADOK járási bizottsága a tavasz folyamán dalostalálkozót rendezett ! Trsticében (Nádszegen). A szakemberek, köztük Vass Lajos, Ág Tibor, Kulcsár Tibor képet alkothattak a kórusvezetők szakmai tudásáról és a csoportok felkészültségéről. Elismeréssel szóltak a rendezvényről, kisebb hibáktól eltekintve pozitívan értékelték az énekkarok szereplését és a műsor után érdekes és hasznos eszmecserét folytattak az énekkarok vezetőivel. Javult a helyzet az iskolai énekkarok munkájának területén is. Ma hét magyar tannyelvű iskolának van énekkara. Jövőre már harmadízben kerülnek megrendezésre Galántán a Kodály-napok és ennek keretén belül a IV. Országos Énekkari Fesztivál. , Ez a tény még alaposabb munkára kötelezi a kórusvezetőket és az énekkarok tagjait egyaránt. Szeretnénk, ha a járásunkat képviselő énekkarok becsülettel megállnák majd helyüket az országos seregszemlén. A CSEMADOK járási elnökségének ülésén elfogadott határozat értelmében a járási bizottság az énekkarok felkészüléséhez minden erkölcsi és szakmai támogatást megad. Az ősz és a tél folyamán szemináriumokat 1 rendez a kórusvezetők részére, amelyre a legjobb szakelőadókat szeretné bebiztosítani. Szeretnénk elérni, hogy az a járás, ahol Kodály Zoltán ifjúkori éveit töltötte, ahonnét elindult, hogy neve azután ismertté váljon az egész zenei világban, teljesítse a mester üzenetét:'„... szebb, ha ketten öszszedalolnak. Aztán mind többen, százan, ezren, míg megszólal a nagy Harmónia, amiben mind egyek lehetünk.“ GÖRFÖL JENŐ VINCZE JENŐ kora ifjúságától hűen szolgálta a munkásság ügyét. A Komáromi Egyetértés Munkásdalárdának megalakulásától, 1921- től egészen a mai napig aktív tagja. A nyomdászok szakszervezetében edződött meg. Mint ifjúmunkást nem egyszer bízták meg komoly feladattal, amikor a csendőröket kijátszva kellett eljuttatni röplapokat a csallóközi falvakba. Ezért nem egyszer állt rendőrbíró előtt. Még Lelkesen, odaadással ma is, hét évtized terhével a vállán, minden héten eljár a próbákra, s az énekkar fellépéseire. Legutóbb Rozóavában (Rozsnyón), 1974. május 9—10-én, a Munkásdalárdák I. Fesztiválján állt a dobogón dalostársaival együtt. A hosszú út megviselte, de a fellépés örömet jelentett számára. A „fekete mesterséget“ igen szereti, mert még most is aktívan dolgozik a komáromi nyomdában. A CSEMADOK komárnói (komáromi) helyi szervezetének is alapító tagja. Az indulástól kezdve vezetőségi tag volt, s e tisztségtől csak 1960-ban, felesége betegsége miatt vált meg. A színjátszó csoport megalakulása új fejezetet jelentett életében. Kezdetben operetteket játszottak, például a Gül babát vagy a Marica grófnőt; ezeknek a daraboknak nagy közönségsikerük volt. De nem csupán otthon játszottak, hanem eldugott falvakba is kijártak, hogy terjesszék az anyanyelvi kultúrát. A nehézségek itt sem riasztották vissza, mert abban az időben bizony még nem minden faluban volt kultúrház, s így gyakran a szabad ég alatt kellett játszaniuk. Nemegyszer megtörtént, hogy előadás alatt eleredt az eső, de így is eljátszották a darabot. Ha olyan darab volt műsoron, amiben nem volt szerepe, akkor feleségével együtt, kellékesként segítette a csoportot. Hányszor előfordult, hogy előadás után éhesen, fázva érkeztek haza, reggel pedig menni kellett a munkába. Vajon miért csinálta mégis? Azért, mert a kultúra iránt érzett szeretete hajtotta és hajtja ma is, amikor Kodály—Bartók-kórusműveket vagy munkásdalokat énekel. Szerelmese a dalnak, az éneklésnek. Mindvégig hű maradt ahhoz az eszméhez, amely iránt fiatalon elkötelezte magát: szolgálni a munkásság ügyét, dalolva építeni az új életet. De lassan Vincze Jenő fölött is eljár az idő, nem cseng már úgy a hangja, mint egykoron. Sok harc, küzdelem volt osztályrésze a hét évtized alatt. Kora ifjúságától dolgozott, s a múltban nemegyszer kénytelen volt megkóstolni a munkanélküliség keserű kenyerét, ilyenkor a dalban jutott kifejezésre az osztályharc, a szebb, jobb jövőbe vetett hit, amikor felhangzott az ő és munkástársai ajkáról a nemzetközi proletáriátus dala, a Föl, föl ti rabjai a Földnek... De a szép emlékek megmaradnak élete alkonyára, amikorra beteljesedett az, amiért kora ifjúságától kezdve harcolt. ANDRISKIN JÓZSEF Kitüntetetteink A CSEMADOK megalakulása 25. évfordulójának jubileumi Ünnepségei kapcsán, több alkalommal megállapítottuk már, hogy Szövetségünk a központi párt- és állami szervek bizalmát élvezi. Ezt mi sem bizonyíthatja jobban, mint az a tény, hogy az SZSZK Művelődésügyi Minisztériuma a CSEMADOK Központi Bizottságának április 20-án Bratislavában tartott ünnepi ülésén tíz dolgozónkat magas kitüntetésben részesített. Kitüntetetteink közül már néhányat bemutattunk olvasóinknak. és ezt a sorozatot folytatjuk most is. Az alábbi két kérdésre kértünk tőlük választ. 1. Milyen érzés kitüntetettnek lenni? 2. Miképp képzeli el a CSEMADOK-ban végzendő munkáját a jövőben? PINTÉR FERENC, iskolaigazgató, a CSEMADOK sládkoviéovói (diószegi) Vox Humana énekkarának karnagya. 1. Kitüntetést kapni jóleső, boldog érzés. Egyben megnyugtató is, mert az ember azt is megtudja ebből, hogy az általa járt út helyes volt, s a munkájában használt módszerek eredményre vezettek. Egy-egy kitüntetés másrészt azt is jelenti, hogy az ember tevékenységére mások is figyelnek, felmérik azt, elismerik és jutalmazzák. Természetesen, egy-egy ember munkája csak akkor válhat valóban eredményessé, ha azt másokkal közösen, jó kollektívában végzi. A kitüntetés így nemcsak az egyénnek, de egy-egy egész munkaközösségnek is szól. 2. Minden kitüntetés ösztönzőleg is hat. Ügy érzem, eddigi munkám elismerése egyben serkenteni is fog, hogy a jövőben is épp ilyen odaadással és buzgalommal próbáljak tevékenykedni, mint eddig. Természetesen ebbe az ember egészségi állapota is bele-beleszól... A jövőben is aktívan szeretnék részt vállalni a CSEMADOK JB Elnökségének munkájából, szeretnék tevékeny tagja maradni a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának, és az eddigiekhez hasonló sikerrel vezetni a diószegi Vox Humana énekkart. Többet szeretnék segíteni a járásban újonnan alakuló kórusoknak, és a CSEMADOK vízkeleti énekkarának. Arra törekszem majd, hogy én is hozzájárulhassak ahhoz, hogy a CSEMADOK valóraválthassa célkitűzéseit. Ügy érzem: minden hivatása magaslatán álló szlovákiai magyar tanító fontos kötelessége, hogy bekapcsolódjon a CSEMADOK munkájába, s ennek keretén belül ápolja, terjessze a szocialista kultúrát. (brap)
