A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-09-20 / 38. szám
1 FÉNYKÉPEZZEN ÖN IS! Borzi László salátikovoi (tornai jai) olvasónk felvétele. A kép einte: Útra készen 2. Andriskin Józsel komáromi (komáméi) olvasónk felvétele. A kép címe: Csendes emberek. 3. Fülöp István pri beníki (perbeniki) olvasónk fel vétele. A kép ci me: Nagyma mám. GÖMÖRI EMLÉKEK Szanyi Mária kalauzolt végig a roznavai (rozsnyói) Bányászati Múzeumon. Sokan azt hiszik talán, hogy a Bányászati Múzeum kizárólag a bányászattal, annak fejlődésével foglalkozik. A hűvös, kissé dohos terem, ahová Szanyi Mária bevezetett, bizonyságot adott arról, milyen sokrétű a múzeum tárgyi gyűjteménye. A néprajzi gyűjtemény színes képet,ad a régi Gömör paraszt és kézműves népének mindennapi életéről. Egymásra rakott tulipános ládák közelében telepedtünk le ismerkedni, beszélgetni. A terembe beszivárgott kintről a nyári napfény, megállapodva a kopott régi szekrényeken, ódon almáriumon, s megcsillanva egy rézmozsár karimáján. Kísérőm, érdeklődésemet látva, magyarázni kezdett: járásunk területén két etnikum találkozása, állandó kölcsönhatása figyelhető. Az elzártabb szlovák falvakban színes kép fogadja a látogatót, ott máig megőrződött a népviselet. Nagyon szép népvlseletanyag-gyűjteményünk van — mondja Szanyi Mária, s bizonyságul kinyitja a régi szekrények, „sifonok" ajtaját, sorra kihúzza a komódok fiókjait, elém tárja a naftalln szagú, hímzéssel, vertcsipkével díszített régi ruhadarabokat. A terem közepén üvegszekrényben porcelán-, agyag-, fémtárgyak húzódnak meg látszólagos összevisszaságban, de kísérőm biztos kézzel emeli ki a tömkelegből a megtekintésre legméltóbb darabokat. Gömör híres volt egykor fazekasairól, s így nem csoda, hogy a múzeum néprajzi gyűjteményének negyven százaléka népi kerámia. Sok volt a pásztor, juhász a dlmbe5-dombos vidéken; használati tárgyaik: fafaragások, tillnkók, furulyák, botok, szűcslparl termékek: ködmönök, mellesek, az akkori életmód szép emlékei. Silica (Szlllce) ismert népi hagyományáról, régi táncairól, dalairól. Nagyon szép, faragott, csörgős gereblyék kerültek be a múzeumba innen. Hogy Gömör kisipara, kézműipara Is fejlett volt, bizonyítják az ónkupák, kanák, jánospoharak, amelyeket a nagyobb falvakban, kisvárosokban készítettek a céhek, Ipartársulatok mesteremberei. Kísérőm, látva, hogy az egyik szépmívű kolomp felkeltette az érdeklődésemet, készségesen magyaráz. — A Jolsván készült kolompot egész Hajdúböszörményig, Debrecenig vásárolták a pásztorok. Egy-egy jó kolompárt felgyalogoltak Debrecenből Jolsvára, de ugyanígy a gömőrl pásztorok is lementek Hajdúböszörménybe csengőért.' A múzeum néprajzi anyaga sokkal bővebb annál, hogy egy Ilyen rövid látogatás folyamán bővebben megismerkedjem vele, mégha olyan nagyszerű vezetőm Is van, mint Szanyi Mária. Viszont éppen az kelti fel kíváncsiságomat, hogy került ide ez a kislány, a rozsnyói múzeumba néprajzosnak. — Ügy tudom, Mária, hogy a Nyitral Tanárképző Főiskolán matematikafizika szakot végeztél. Ma mégis néprajzosként dolgozol a múzeumban. — Lehetőségem nyílott a tanulásra, arra, hogy Budapesten elvégezzem a néprajz-szakot. Előtte négy évig tanítottam a Bodrogközben, megszerettem a tájat, megismerkedtem a környék falvalval, embereivel. Pedagógiai munkám során gyakran kerültem szembe olyan szociológiai Jellegű problémákkal, amelyek a néprajznak is kutatási területei. A paraszti életmód olyan változásának vagyunk tanúi napjainkban, amely talán egyetlen társadalmi rendszer fordulópontján sem volt olyan erős, mint ma, amikor folyamatban van, illetve mór lényegében megtörtént a magángazdálkodásból a kollektív gazdálkodásra való átmenet. Meg kell ragadnunk, rögzítenünk kell a mai életmódváltozások lényegét. Ez ösztönzött engem Is. Közben lebukott a nap, a teremre hűs félhomály borult. Vége a látogatási Időnek, be kell zárnia a múzeumot. Mária otthonában folytatjuk a beszélgetést. A szobában látszólag rendetlenség, nyitott könyvek hevernek szanaszét: az asztalon, a széken, a heverőn, a szekrényen, a falon egy sámánizmus feliratú plakát, mindenütt népművészeti tárgyak: ezeknek korát, eredetét vizsgálja Szanyi Mária — hazaviszi a munkát... Kávé mellett folytatjuk a beszélgetést. Sok minden szóba kerül: a szülőföld, Gömör, Szlovákia magyarlakta vidékeinek jelenlegi néprajzi kutatása, vágyak, elképzelések ... — Szeretem a hivatásomat, örömet szerez a munka — mondja. — De még sokat, nagyon sokat kell tanulnom, ha Igazi eredményeket akarok elérni. Igen, Szanyi Mária szerelmese a hivatásának, Nemcsak muzeológus, hanem kutató, gyűjtő Is. Szeretne minél többet megmenteni Gömör népművészetéből, őseink életének tárgyi emlékeiből. L. DUSIK ÉVA
