A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-08-30 / 35. szám

Válasz „Egy szomorú édesanya“ Jeligére:

Levele, s különösen a férje viselkedése megdöbbentő. Nagyon meg kell gondolnia, mit cselekszik. A gyermekek miatt a válás nem a legjobb megoldás, mégis azt tanácsolom, hogy váljanak el. Jobb, ha a gyereknek nincs apja, minthogy állandó veszekedések között nőjön fel. Azt írja, hogy a férje természete nem változik, s újabban iszik is. Tekintettel az egészségére legjobb volna, ha elszakadnának egymástól. Az orvosi kezelésnek nem lehet hatása, ha a férje újra és újra veszekszik ‘és felizgatja az idegeit. Az öngyilkosságnak nem volna semmi értelme. Az élet szép, csak meg kell keresni az értelmét. Gondoljon a két gyermekére, éljen nekik, s szakadjon el hűtlen és cinikus férjétől. Igaz, így nehezebb lesz a gyermeknevelés, de erős akarattal és kitartó munkával átvészeli a nehéz időszakot. Meglátja, egészsége is rendbejön. Idővel aztán próbáljon édesapa helyett jó mostohaapát találni gyermekeinek. Jelige: Aranyesö

Válasz „Mondd, mit tegyek hát,.. ?" jeligére:

Mindennapos dolog a szerelem, mégis lépten-nyomon zavarba ejt bennünket. Az Emberi sorsok rovatának tanácstalan levélírói is legtöbben a szerelem áldozatai. Vannak köztük komoly problémák, de — sajnos — vannak olyanok is, amelyek talán csak unalomból vagy csúnya tréfából íródtak. Én ilyen igénytelennek találom a „Mondd, mit tegyek hát... ?" jelige alatt közölt levelet.

Kedves kislány! Engedd meg, hogy igy szólítsalak, hiszen jóval idősebb vagyok nálad, s tapasztaltabbnak érzem magam, mint te vagy. (Kérlek, ezért az utóbbi megjegyzésért ne nézz nagyképűnek!) Ne haragudj az őszinte szóért, de én az ilyen problémát szégyelltem volna kiteregetni a Hét olvasói elé. Még csak 16 éves vagy, s már több fiúval jártál, de csak egyet szerettél. Nem gondolod, hogy túl hamar akartad megismerni a szerelmet? Csalódtál? Ezen ne csodálkozz! A leveled után nem úgy képzellek fel, mint egy rendes kislányt, hanem úgy, mint egy beképzelt „csajt“, aki annak örül, ha a barátnőinek azzal dicsekedhet, hogy: „ma megint felszedtem egy pókot“. Ha a fiú pletykába kevert, bizonyára nem alaptalanul. Igyekezz úgy viselkedni, hogy ne pletykázhassanak rólad, Ahelyett, hogy a fiúkat cseréled — összeveszel, majd kibékülsz velük — jobb lenne, ha beteg édesanyádnak segítenél. Amíg — tizenhat éves létedre — minden este az udvarlóddal enyelegsz, inkább tanulhatnál, s akkor az osztályfőnököd sem fenyegetne kettes magaviselettel. Bizonyára keménynek találod szavaimat, de szeretném, ha legalább figyelmesen elolvasnád, s komolyan elgondolkodnál életed további alakulásán.

Jelige: „Tedd azt. amit az élet sugall“

Válasz „Róbert" jeligére:

Levelét többször elolvastam, hogy bele tudjam magam élni a helyzetébe. Ez csak részben sikerült, mert még fiatal vagyok és a családi életet csak elképzelni tudom. Ennek ellenére azt hiszem, helyesen cselekedett, mikor a válást választotta. Feleségének lehetőséget adott arra, hogy megváltozzon és a családjának éljen, de ő nem élt ezzel a lehetőséggel. Először is azt tanácsolom, felejtse el őt. Egy ilyen asszony nem érdemli meg, hogy bánkódjanak utána. önnek most már újra megvan a lehetősége arra, hogy boldog lehessen, csak a másokba vetett bizalma ingott meg egy kissé. Ezen nem is csodálkozom, hiszen aki egyszer csalódik, nehezen tud újra hinni. A reményt azonban nem szabad elveszteni! Keresse, és biztosan megtalálja majd azt a lányt vagy asszonyt, aki önnek hű felesége, megértó elettársa, gyermekeinek pedig jó édesanyja tud lenni.

Jelige: Szerétéiért szeretet

Rendszeres olvasója vagyok az Emberi sorsok című rovatnak. Én is, mint annyi más fiatal, tanácsért fordulok a rovathoz. Tizenkilenc éves vagyok, és már csalódtam abban, akit szerettem s akt szeretett. Másfél évig udvarolt egy fiú, s ezalatt igen megszerettük egymást, de — sajnos — ez ma már nem így van. Eleinte rendesen eljárt hozzám, majd foglalkozása elszólította itthonról, s csak ritkán járt haza, de akkor már úgy tett, mintha nem is ismertük volna egymást. Ez nekem igen nagy csalódást okozott. Később megtudtam másoktól, hogy egy másfk lánnyal is járt. Boldogtalan vagyok, mert rajta kívül nem érdekelt más, csak őt szerettem, de ő megcsalt. Később felkeresett egy levéllel, amelyben bocsánatot kért, hogy ne haragudjak rá, szeretne hozzám visszajönni, mert csak engem szeret, az a másik lány csak .„kikapcsolódást" jelentett számára. Nem tudom, mit tegyek, ezért fordultam önökhöz tanácsért. Ügy érzem, csak vele tudnék boldog lenni. Kérem, adjanak tanácsot: hihetek-e még neki vagy pedig feledjem el őt? Jelige: „Mi van még?“

Válasz „Könnyezem" jeligére:

A szerelemmel van problémád és tanácsot kérsz, de nem írsz részletesen. Nem írod, mi az oka annak, hogy a fiúval később csak az utcán találkozhattál. A tanácsot kérőnek mindig objektívan kellene írnia, hogy értékes és megfogadható tanácsot lehessen adni. Talán a szüleid nem nézték jó szemmel, hogy a fiú hozzád jár. Lehet, hogy ezt nem is adták tudtára, de megérezte. Azt irod, még mindig szeret. Hol a bizonyíték? Vagy a „truccolásból“ ítéled, hogy még mindig beléd szerelmes? Nem írtad azt sem. mennyi idős a fiú. Ha ő is csak 17—18 év körüli, nem komoly a dolog, tehát nem is probléma. Ha viszont idősebb, meggondoltabb is: ő tudja,

miért jár mással. Talán csak szórakozni akar, de az is lehet, hogy az igazit keresi. Kedves Kislány! Azt tanácsolom, járj szórakozni. Szórakozás közben ismergesd az embereket, s tulajdonságaik szerint ítéld őket. A szerelemmel kicsit később is ráérsz foglalkozni. Meggyőződésem, hogy ha a tanácsom szerint cselekszel, kevesebbet fogsz csalódni. Jelige: „Mi, férfiak“

sisk nmis t:i ii sic kiiI

OKOZHAT A SZENNYEZETT LÉGKÖR

RÁKKÉPZÖDMÉNYEKET

Egyre gyakrabban előforduló betegség a tüdőrák

Az ipar fejlődésével új városok építésével párhuzamosan súlyosbodik a kémiai vegyületekkel szennyezett légkör problémája is. A fő szenynyező anyagokon kívül, amelyek a nagy városok levegőjében rendszeresen előfordulnak — por, kéndioxid, a nitrogén savai — néhány évtizeddel ezelőtt olyan anyagok jelenlétét állapították meg, amelyek ugyancsak kis mennyiségben fordulnak elő, de a kísérleti állatoknál rákképződést okoztak,

Keresik az összefüggést az említett anyagok jelenléte és a rák előfordulása között. Széles körű epidémiái és statisztikai megfigyelések révén nemcsak azt állapították meg, hogy állandóan növekszik a tüdőrák előfordulása, hanem azt is, hogy a városi lakosok körében gyakrabban fordul elő, mint a falun élőknél. A tüdőrák előfordulása és a nagyvárosok szennyezett levegőjének belélegzése közötti összefüggést azonban nagymértékben eltorzítja a dohányzás káros hatása. Egyes tudományos dolgozók szerint azzal is magyarázható a tüdőrákban elpusztult városi és falusi lakosok száma közötti különbözet, hogy a dohányzás népszerűségének növekedése sokkal gyorsabb városon, mint falun.

Az eddigi megállapítások szerint az ún. polycyklikus, aromatikus szénhidrogének képezik a légkörben előforduló rákképző anyagok legnagyobb csoportját. Előfordulásuk veszélye mindenütt fennáll, ahol korom képződtk.

Ezen anyagok forrásaiként az utóbbi időben a motoros járművek kipufogó gázai kerültek előtérbe. Az utóbbi tudományos kutatások bizonyították, hogy a természetben az emberi cselekvéstől függetlenül is előfordulnak ezeknek az anyagoknak a forrásai. Az ember mindig ki volt téve hatásuknak, mivel a növényekben és a mikroorganizmusokban végbemenő vegyi folyamatok során az ember közvetlen életkörnyezetében keletkeznek.

Az állatokon végzett kísérletek egész sora bizonyítja azt az általános törvényszerűséget, hogy a nevezett anyagok levegőbeni mennyiségének csökkentése a daganatok előfordulásának százalékos csökkenését, valamint keletkezésük idejének elodázásét idézi elő, A kísérletekkel szerzett tapasztalatok szerint a részecskéknek a légzőutakon keresztül kell a tüdőbe kerülniük, s ott megfelelő ideig tartózkodniuk, hogy a rákképző anyag bejusson a szervezetbe. Megfigyelések az emberen. Egyes dolgozókon, akik hivatásuknál fogva kénytelenek érintkezni ezekkel az anyagokkal, szintén megfigyelték hogy ez anyagoknak rákképző hatásuk van. Néhány kutató állítása szerint a tüdőrákban elpusztult gázgyári dolgozók száma háromszor magasabb, mint más embereknél. Más tudományos dolgozók kutatásai is bizonyítják.

A kutatás tovább folyik. Igyekeznek megállapítani* keletkezésük feltételeit, megakadályozni bejutásukat a vízbe, légkörbe, ipari termékbe és az élelmiszerekbe. Nincs kizárva, hogy a jövőben, ha megvizsgálják a rákképző anyagoknak az emberi szervezetre gyakorolt hatását, meg lehet majd állapítani a minimális adagot, amely az adott egyénnél élete folyamán még nem képes előidézni rákos burjánzást.

Dr. Ján Petrái

Vámos Gábor felvétele