A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-08-30 / 35. szám

Hűen a Felkelés örökségéhez Szervezetünk életében, munkájában elsődleges helyen szerepel a haladó hagyományok ápolása, mert kultu­rális életünk csak rajtuk és általuk emelkedhetett mai szintjére. Ezért van számunkra különös jelentősége a Szlovák Nemzeti Felkelésnek, el­ért eredményeinek, internacionalis­ta jellegének. E harc politikai arcu­lata, célkitűzései alapozták meg ha­zánk további fejlődését, s mintegy meghatározták dolgozó népünk győ­zelmét 1948 februárjában. A februári győzelem tette lehető­vé szervezetünk létrejöttét is. Azért született, hogy segítse a csehszlová­kiai magyar dolgozók kulturális éle­tének gazdagodását és hozzájáruljon népeink és nemzetiségeink közele­déséhez. Szervezetünk az elmúlt 25 év alatt, úgy érzem, teljesítette kül­detését. Az évente megrendezett sok száz előadás, irodalmi est, színházi és irodalmi-színpadi előadás, író­olvasó találkozó, országos, járási és helyi rendezvény azt bizonyítja, hogy a CSEMADOK jól nevelte tag­ságát, mindig magáénak vallotta a proletár nemzetköziség, a szocialista hazafiság eszméit és mindig egész­séges nemzeti öntudatra tudott lel­kesíteni. Ez volt munkánk lényege mindig, és ez lesz a jövőben is. Ebben az évben — különös tekin­tettel az évfordulókra — mindennek erősebb nyomatékot adtunk. Cso­portjaink, együtteseink műsorkon­cepciójukhoz konkrét formát, tartal­mat kaptak és fellépéseik az SZNF jegyében zajlottak. így volt ez az idei országos rendezvényeinken, mind Gombaseken (Gombaszögön) mind Zeliezovcében (Zselízen) és járási rendezvényeinken is. A Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójának tiszteletére a CSE­MADOK Központi Bizottsága — együttműködve a bratislavai Nép­művelési Intézettel és a Szlovák Szo­cialista Köztársaság Iskolaügyi Mi­nisztériumával — országos vetélke­dőt hirdetett: „Ki tud többet az SZNF-ről?“ A CSEMADOK ezzel a vetélkedővel is a szlovák nép fasizmus elleni hő­si harcáról kíván megemlékezni. A vetélkedő tartalmában kiemelkedik a magyar partizánok részvétele a Szlovák Nemzeti Felkelésben, a szov­jet hadvezetőség segítsége és a fel­Minden kor helytállást követel... (EMLÉKEZÉS A NAGY IDŐKRE) Szívesen teszek, eleget a Hét szer­kesztősége kérésének: megpróbálom néhány szóval ecsetelni a harminc évvel ezelőtt történteket, emlékezés­ként a „nagy időkre“... 1944 kora tavaszán mind keletről, mind nyugatról egyre több hírt kap­tunk a német hadsereg vereségéről. Ugyanakkor a frontok mögötti fa­siszta terror egyre tarthatatlanabb lett. Ennek eredményeként Közép- Európa keleti részében mind széle­sebb tömegek tudatosították a fa­siszta rendszer elleni harc szüksé­gességét. Én ebben az időben Budapesten éltem, mint főiskolás. Baráti kö­rünkben, az első időszakban — 1944 májusától augusztusig — sok röpla­pot készítettünk és továbbítottunk. Keresztlevelekkel és más (katonai) okmányokkal (pl. hamisított „nyílt parancsokkal") sok ember életét mentettük meg. Falragaszokat ír­tunk át úgy, hogy azok ellentétes értelmet kaptak (pl. a jelentkezési kelés nemzetközi jellege. A vetélke­dő eddigi lefolyása is nagymérték­ben hozzájárult tagságunk hazafi­­ságra való neveléséhez, eszmei felké­szültségéhez. A verseny első fordulójában 936 versenyző vett részt s ez valóban szép eredménynek mondható. A versenyzők zöme fiatal, tanuló volt, de nem hiányoztak a felnőtt CSE­­MADOK-tagok sem, különösen a nitrai járásból. Az első fordulóban a legnagyobb érdeklődést a luéene­­cl (losonci, levicei (lévai). Nővé Zámky-i (érsekújvári) és a Verky Krtíá-i (nagykürtös!) járásban ta­pasztaltuk. A járási döntők után került sor a három elődöntőre, melyeket Kő­ikén (Kassán), Fifakovón (Füleken) és Nővé Zámkyban (Érsekújvárott) tartottunk meg. Mindegyiken 10—15 csoport vett részt. Az elődöntőket előadással és műsorral tarkítottuk. Az elődöntőkből 3—3 csoport került a döntőbe. A koáiceiből a Gemerská Hőrka-i (gömörhorkai), a Rlmavská Sobota-i (rimaszombati) és a nitrai csoport, a fifakovói elődöntőből a sahy-1 (Ipolysági), a Safárikovói (tor­parancsot bujdosási paranccsá fes­tettük át: a nyilas pajzsot tartó em­bert ábrázoló plakátra ráfestettük: Vágd a földhöz! stb.). Az ötletet egy Franciaországból hazatért hegedű­­művésztől kaptuk, aki elmondta: a Gestapo Párizsban az elfogott 13 magyar partizán képét elrettentő pél­daként falragaszként „plakátozta“ és közölte a lakossággal, hogy íme az „idegen banditák felforgató tevé­kenysége“ miatt van szükség a rend­­fenntartó szigorra“, értsd: az em­bertelen fasiszta terrorra. Az ered­mény azonban egészen más lett: a francia nép hálája jeléül minden al­kalommal virágcsokrot helyezett a partizánok képei alá. Ez a korszak a harcra való felké­szülés időszaka volt. Nagy segítséget jelentett a jugoszláviai partizánok­kal való — aránylag szoros — kap­csolat. Ebben az időben már sokan keresték a fasiszta rendszer elleni fegyveres harc lehetőségét. Sokan azért, hogy ne kelljen a Horthy­­féle hadseregbe bevonulniuk és — akaratuk ellenére — a Vörös Had­sereg ellen harcolniuk, sokan poli­tikai tevékenységük miatt a csend­­őrség-rendőrség hajszája elől szökve csatlakoztak a partizánokhoz, első­sorban Jugoszláviában a Petőfi-bri­­gádhoz. 1944 augusztus végén kap­tuk a párttól azt az utasítást, hogy ütőképes ellenállási mozgalmat kell szerveznünk Budapesten, s az ak­ciókat egybe kell hangolni a ju­goszláviai és főleg a szlovákiai fel­kelők tevékenységével. A mozgalom második időszaká­ban, amely augusztus végétől a fa­siszta rémuralom kezdetéig, október 15-ig tartott — a áeliezovcei (zselí­­zi) és a luéeneci (losonci) elvtársak segítségével — sikerült kapcsolatot teremtenünk a Szlovák Nemzeti Fel­keléssel. Például Magyarországról továbbítottuk az SZNF katonáinak leveleit, táviratait a partizánharco­sok azon hozzátartozóihoz, akik né­met megszállás alatt lévő területen éltek. Én vagy 15—20 szlovák nyel­vű táviratot fordítottam magyarra és küldtem Szlovákia különböző vá­rosaiba (a gyanú elkerülése végett magyar nyelven adtuk fel a távira­tokat). Mivel ekkor vezetőink már szigorú óvintézkedéseket tettek, én csak azt az öt barátomat-harcostár­­samat ismertem, akikkel egy sejtbe osztottak. A nevek itt most nem lé­nyegesek, hiszen ezek a Hadtörténe­ti Intézet (Budapest) anyagából is­mertek. Megjegyzem azonban, hogy aránylag sokan voltunk, akik tud­tunk szlovákul, s többé-kevésbé az ukrán-ruszin nyelvet is ismertük. A szlovák partizánharcosok közül so­kan jöttek át közénk Budapestre. Jómagam többször tolmácsoltam olyan beszélgetéseken, tárgyaláso­kon, melyeken a magyar kommunis­ták (vagy békepártiak, antifasiszták) fegyvert kértek; de kértek pl. sok­szorosító gépeket is) és helyettük gyógyszert adtak. 1944 szeptemberé­ben egy magát Holly-nak nevező és losonci lakosnak valló elvtárs azt a hírt hozta, hogy Budapesten keresz­tül utaznak haza Olaszországból a lefegyverzett szlovák katonák. A né­m a naljai) és a fifakovói (füleki) cso­port, míg Nővé Zámkyból a seneci (szenei), a trsticei (nádszegi) és a hazai versenyzők jutottak tovább. Az országos döntőt, melyen a leg­jobbak mérik össze erejüket, 1974 október 11-én rendezzük Bratislavá­­ban. Ahogy a bevezetőben is említet­tem, szervezetünk elsőrendű felada­tának tartja a hagyományok ápolá­sát. Tagságunk politikai nevelését nemcsak az évfordulók évében tart­juk fő feladatunknak. Továbbra is a Felkelés szellemében, társadal­munk további fejlesztése érdekében óhajtjuk végezni munkánkat. A CSKP XIV. kongresszusa és a CSEMADOK XI, országos közgyűlé­se határozatainak szellemében to­vábbra is feladatunk, hogy mozgó­sítsuk tagságunkat és dolgozóinkat a párthatározatok és a népgazdasá­gi tervben kitűzött feladatok telje­sítésére; népszerűsítsük a haladó munkamódszereket, elősegítsük a politikai, szakmai és az általános műveltség fokozását, fejlesszük és terjesszük a haladó népművészetet és kultúrát, fokozzuk a CSEMADOK felelősségérzetét és társadalmi akti­vitását. Ennek érdekében tegyük tervszerűbbé és rendszeressé mun­kánkat szervezetünk minden fokán. A népművelés terén akkor dolgo­zunk majd jól, ha az eddiginél lé­nyegesen több ismeretterjesztő elő­adást fogunk tartani, emelni fog­juk színvonalunkat is, és korszerű eszközök használatával tesszük von­zóbbá őket. Különböző szakkörök létrehozásával is támogatnunk kel­lene a tudomány és technika iránti érdeklődést, amit törvényszerűen napjaink műszaki forradalma von maga után. Irodalomnépszerűsítő tevékenysé­günkben a jövőben különösen az iro­metek azt hazudták a szlovák kato­náknak, hogy számukra „befejező­dött a háború“, hazamehetnek. Mi­kor azonban hazaérkeznek a német hadsereg munkaszolgálatosként fog­ja felhasználni őket, mint megbíz­hatatlanokat. Ezért az a feladatunk, hogy felvilágosítsuk, tájékoztassuk őket az SZNE' célkitűzéseiről és ve­gyük rá őket arra, hogy — még mi­előtt az erős SS egységek felügyele­te alá kerülnek (Stúrovo és Nővé Zámky között) — szökjenek meg. Hosszabb tanácskozás után az volt a döntés, hogy röpiratot készítünk és ezt juttatjuk el hozzájuk. A röp­iratot a magát Hollynak nevező elv­társsal írtuk, majd (az előttem is­meretlen helyen sokszorosított) röp­lapokat másnap egy bernolákovói születésű szlovák nemzetiségű vasu­tasnak adtam át, s ő juttatta el ren­deltetési helyükre. Persze, ez csak egy kis epizódja ennek a sok fe­szültséggel járó időszaknak. Partizáncsoportunk fegyveres har­ca 1944. október 15-én Szállasy ura­lomra jutásával egyidőben kezdő­dött. Tény, hogy Magyarországon az antifasiszta partizánharc — mint ezt pl. Nemes Dezső „Magyarország felszabadulása“ c. művében is meg­állapítja — nem tudott nagy töme­geket megmozgatni. A nácik által megszállt Magyarországon, negyed­­százados Horthy-uralom után, a rendszer rendőrségének állandó haj­szája közepette, a forradalmi erő­ket ért súlyos vérveszteségek miatt, a fegyveres ellenállás nem tudott nagyobb mértékben kifejlődni. A 10 Hcst;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents