A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-08-30 / 35. szám
A Magyar Partizán Szövetség budapesti székhazában most minden csendes. A nap égő tüze aszalja a Szabadság-téri évszázados fák lombjait. Minden moccanatlan. Markó Imrével, a szövetség titkárával beszélgetek, aki ez év áprilisában a Csehszlovák Antifasiszta Harcosok Szövetségének meghívóvására a Szovjet Háborús Veteránok Szövetségének, valamint a lengyel és az NDK testvérszervezeteknek küldötteivel részt vett az Ellenállási Emléknapok ünnepségein. Nézem kemény, férfias arcát, és felidézzük a tűnt messzeséget, ahonnan Markó Imre elindult. Egy Veszprém megyei kis községben született, 1918-ban, alig egy-két héttel a magyarországi őszirózsás forradalom előtt. A Horthy-rendszer alatt az a sors várt rá, ami a többi nincstelen proletárra. Pestre jön munkáért. A jó képességű, értelmes, ácssegédnek, aki elvégezte a reálgimnázium négy osztályát, csak kifutófiúi állás akad. Annak is örülnie kell. Urak palotáiba viszi a Gerbaud habos cukrászkölteményeit, s előszobákban ácsorogva , rádöbben a társadalmi igazságtalanságokra. Szívében nő, árad a harag, ébredezik az osztályöntudat. 1940-ben behívják katonának. 1942-ben kiviszik a frontra, a Don-kanyarba. Augusztusban megindul a Vörös Hadsereg keleti átfogó támadása. 11-én reggel bevetik a fiatal tizedes szakaszát is. Délben már hadifogoly, anélkül, hogy elsütötte volna a puskáját. Hetedmagával megadta magát. Néhány hónap múlva elküldik az első antifasiszta iskolára. Ami csak erjedésben volt a tudata alatt, most kibontakozik a marxista-leninista eszmékkel ismerkedve. Hamarosan segédoktató kiváló marxista előadók mellett, majd táborkiképző, A kijevi partizániskolán sok magyart készített fel, akik a szlovák néppel testvéri közösségben harcoltak hős partizánokként a fasizmus ellen, a népek jogos perében: a szabadságért. Megidézzük a történelmet. Emlékezünk 1944, augusztus 29-re, amikor a párt szavára megmozdult szinte egész Szlovákia, és a nép partizánharca a Banská Bystrica-i felkeléssel nemzeti felkeléssé fejlődött. A szlovák nép hősi harcához messzemenő támogatást nyújtott a Vörös Hadsereg, de a szlovák partizánok között ott találjuk az elnyomott európai népek fiait is, köztük jelentős szómban magyarokat. Valóban: a testvéri együttműködés a magyar és csehszlovák partizánok között már a Kljev melletti partizántáborban kialakult és a közös harcban, Szlovákiában tovább erősödött. De nagy hatással volt a magyar ellenállási mozgalomra Is a Szlovák Nemzeti Felkelés, különösen a Szlovákiával határos területeken csatlakoztak sokan a bontakozó partizánmozgalomhoz. 1944 őszén egymást követik a magyar határvidéken a német utánpótlás megzavarására indított szlovák partizánakciók. Nap mint nap hidak, vasútvonal-szakaszok, katonai szerelvények repülnek a levegőbe. A Kommunisták Magyarországi Pártja a szomszédos népek, s ezek közül elsősorban a szlovák nép fegyveres harcát emeli ki példaképnek. A Szovjetunióban élő magyar kommunisták a Kossuth Rádión keresztül üzennek o magyar népnek: „Kövessük a szlovákok példájátl . ., Vállvetve a szlovák hazafiakkal vegyük fel mi is a harcot a németek elleni" ~ A Banská Bystrica-i Szlovák Szabadságért rádióadó is felhívást küld a magyar népnek. Röpiratok ezrei mozgósítanak: „Az orosz és a szlovák partizánok, a csehszlovák és a Vörös Hadsereg katonái testvéri szeretettel fogadnak minden becsületes szándékú magyar katonát, aki átlépi a szabadságért küzdő, németverő, szabad Szlovákia határát.” Katonák százai szöknek át szlovák területre és vállalnak részt a felszabadító küzdelmekben. Már a Szlovák Nemzeti Felkelés idején is har-A veteránok találkozóján Markó Imre régi harcokról emlékezik TESTVÉRI ÖSSZEFOGÁS Magyar partizánok a Szlovák Nemzeti Felkelésben coltak magyarok Banská Stiavnica és Zvolen vidékén, Cierny Balog, Dobrá, Niva, Podbrezová környékén, a Duklai-hágóért vívott csatákban. — Pontos adataink vannak arról is — mondja Markó Imre titkár —, hogy 1944 szeptemberében érkezett Szlovákiába a Szovjetunióból a Kozlov—Grubics magyar partizánegység, a későbbi Petőfi-brigád, október elején pedig a legendás hírűvé lett Nógrádi Sándor partizánegység törzse. A Kozlov —Grubics brigád szeptember 19-én ereszkedett le ejtőernyővel Banská Bystrica környékén. A szlovák partizánparancsnokság bajtársi szeretettel zeneszóval fogadta a magyar partizánokat. A zólyomi várban ütötték tanyát. Szökött magyar katonák és szlovák partizánok csatlakoztak hozzájuk. Pinc, Fülek, Gömörsid, Gömörnánás, majd Salgótarján az első harci területük, A létszám állandóan növekszik. Elvágott telefondrótok, felrobbantott hidak, lefegyverzett csendőrök, megfutamított SS-katonák jelzik a csapat útját. Később Rlmabánya környékén hajtja végre portyáit. Ott, Rimabányán veszi fel az egység a Petőfi nevet, Onnan indult el Ráthy János három szovjet társával a német fasiszták számára rendkívül fontos vasúti híd felrobbantására. — Két vasúti mozdony és egy német katonaszerelvény pusztulása bizonyította a vállalkozás sikerét. Felrobbantották a fasiszták számára üzemelő Rimamurányi-Sajgótarjáni Vasmű kompresszorát és a levegőbe röpítették a vasműhöz vezető országút vasúti hídját. ősszel Rozsnyó térségében, majd a Csetnek völgyében rendezkednek be, s egyesülnek az Adler Károly vezette 200 fős partizáncsoporttal. Nyolc-tíz községet tartanak cillenőrzésük alatt. Egyik legnagyobb akciójuk: meglepetésszerűen körülzárják a rozsnyói bánya Bernádi tárnáját. Kilencvenkilenc bányász csatlakozik a Petőfi-brigádhoz. Teljesen leáll a bánya termelése. Fábry József, a kettéoszlott Petőfi-brigád egyik részének vezetője írja visszaemlékezésében : „Rudnok-fürdő körzetét felderítettük ... A Kutuzov szovjet brigád 20 orosz és szlovák harcosából álló és a mi csapatunk 60 harcosából álló egységgel minden irányból egyszerre megtámadtuk a fürdőben elhelyezkedett fasisztákat . . . Ötvenhatot fogságba ejtettünk. Jelentős mennyiségű fegyvert, puskát, golyószórót stb. zsákmányoltunk . . . Mintegy tizenöt vagon lőszert . . . felrobbantottunk." A Petőfi-brigád négyhónapos harcai során megsemmisített 942 fasisztát, 1 lőszerszállító vonatot, 6 gépkocsit, 2 harckocsit, és számottevő volt a zsákmányuk is. A Nógrádi partizáncsoport egy német támadás során felszorult az Alacsony-Tátrába. Legfőbb feladata volt, hogy lejusson a salgótarjáni szénmedencébe és ott nagyarányú partizánmozgalmat szervezzen. Csakhogy szinte megoldhatatlan feladatnak tűnt az átkelés a Gorámon. A folyó hídját állig felfegyverzett német katonák őrizték, Három bátor szlovák férfi vállalkozott arra, hogy a magyar partizánokat Lucatín községben két gerendából összetákolt fahidon a németek orra előtt átvezeti a folyón. Visszaemlékezésében Nógrádi így ír: „A három helyi vezető elöl ment csoportparancsnokunk vezetésével, ötven méterről követjük őket. . . Húsz méterre tőlünk egy német teherautó-oszlop eleje, az autókon németek alszanak . . . Egyenként, négykézláb kelünk át a hídon ..." A partizánok száma egyre nő. Ragyolc, Szamoskő, Csákányháza, Salgótarján és Karancsalja bányászai jelentkeznek partizánnak. Állandó rajtaütéssel zavarják a Vörös Hadsereg csapásai elől visszavonuló németeket. Legkiemelkedőbb harci tevékenysége a Nógrádi-csoportnak: 1944. december 28—29-én Abroncspuszta és Monoszahegy területén heves tűzharcban szétszórt egy Szlovákia felé haladó SS-zászlóaljat. Tizenhat partizán is hősi halált halt: magyar, szlovák, szovjet hazafiak. — A két nagyobb önálló partizáncsoport mellett — folytatja a visszaemlékezést a Magyar Partizán Szövetség titkára — a csehszlovák és szovjet partizánbrigádokon belül is tevékenykedtek magyar csoportok. A Szagyilenko-brigádban 200 magyar harcolt. Tizennégy községet tartottak kezükben a tiszolci völgyben. 1945 februárjában a szovjet hadsereg oldalán az első vonalban harcolt Breznóbánya felszabadításáért. A Pusztai-század soraiban 40 magyar harcolt, ezeket később a Csehszlovák-brigád 11, ezredének 1. zászlóaljába osztották be. A Jegorov-brigádban ugyancsak 200 magyar harcolt, és még számos csoportban álltak hősként helyt. A „Halál a fasizmusra" partizánegységhez 198 fegyveres honvéd ment át teljes felszereléssel, lőszerrel megrakott szekerekkel, 290 lóval. Átállt a 24. magyar hadosztály, s a cseh területekre átvezényelt magyar katonai alakulatok a lakosság védelmében sok esetben szembeszálltak a gyilkos SS-ekkel. Mirotice városában, Rajov községben, Aussigban segítették a lakosságot a fasiszták kifüstölésében. —• A Szlovák Nemzeti Felkelésben, a széles frontú partizánharcokban a nemzetközi proletárszolidaritásnak, a népek antifasiszta összefogásának legszebb példáit találjuk. Az antifasiszta magyarok egy sorban küzdöttek a szlovák partizánokkal, és mi büszkék vagyunk, hogy férfiasán helytálltak a hős szlovák nép oldalán a világ legnagyobb háborújában — fejezte be a Hét budapesti tudósítójának adott nyilatkozatát Markó Imre, a Magyar Partizán Szövetség titkára. GÁL ZOLTÁN 8
