A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)

1974-08-30 / 35. szám

Látogatás a Ziar nad Hronom-i Szlovák Nemzeti Felkelés üzemében pére, ahol a sebes folyású Gorám völ­gyét ölelő, bársonyosan zöldellő erdők gyűrűjében — mintegy megálljt intve az országút vándorának — már messzi­ről piroslik a valóságos hegyekké tor­nyosuló bauxit. Álljunk meg hát mi is éBfeéh az üzemben, melynek nemcsak o heve, de oz itt dolgozó emberek lelkesedése s bátorsága is a felkelést idézi. Az első meglepetés Milan Viest mérnök, a gyár ügyvezető termelési igazgatóhelyettese az első találkozások szokásos kezdeti bizony­talanságát, egy váratlan fordulattal egyből feloldja: — Mi iránt érdeklődnek? tessék, kérdezzenek! — mondja úgyszólván hi­bátlan magyarsággal e jellegzetes közép-szlovákiai vidék szívében, majd csodálkozásunk láttán nevetve hozzá­fűzi: — Főiskolai ösztöndíjasként tizen­nyolc hónapot töltöttem Veszprémben, ott tanultam meg magyarul. És mert nagyon szoros kapcsolatban állunk a magyarországi alumíniumkohászokkal, hát mindmáig gyakran hasznát veszem e nyelvnek. No, de nyilván nem erre kíváncsiak . . . Elmondom, hogy az üzem több mint két évtizedes múltja, az alumínium­­gyártás mikéntje érdekel és néhány volt partizánnal is szeretnék találkozni. Bólint. Egy pillanatra összevonja a szemöldökét, úgy tűnik, gondolatainak menetét sorjázza, aztán elsimulnak ar­cán a ráncok s játékos könnyedséggel fogalmaz. — Központi párt- és állami szerveink 1950-ben határozták el, hogy egy alu­míniumgyár gyors felépítésére van szük­ségünk, mert az akkori esztendők hideg­­háborús politikai légkörében a horgany is azon áruk közé tartozott, melyeket a nyugati országok nem voltak hajlan­dók hazánkba exportálni. Megkezdő­dött hát az első saját, csehszlovák alu­míniumért folyó nehéz harc ... A baráti szocialista államok készséggel segítet­tek, elsősorban egy korszerű alumínium­nuár 18-án öntöttük az egyrhilliomodik tonna alumíniumot. Elhallgat, mélyet szippant a cigaret­tájából. Távolba szökkenő tekintéífe azt sejteti, hogy újra átéli ezeket az ünne­pélyes pillanatokat. — Milyen emberek az alumínium­kohászok? Fölnevet. — Menjen, beszéljen velük. És akkor egyben bzt is meglátja, hogyan készül az alumínium. Forróság A gyárudvaron tornyosuló bauxithe­­gyekből először őrléssel és többszörös vegyi eljárással alumíniumoxidot ter­melnek. Ez a timföld, mely innen a Ziar nad Hronom-i Szlovák Nemzeti Felkelés üzem „szívébe" — az elektro­lízis-részlegre jut. Itt sohasem áll meg a munka, hiszen az évi 60 ezer tonna horganyt olvasztó kemencéknek egy pil­lanatra sem szabad kihűlniük... Nem csoda hát, hogy az ide belépő embert, hirtelen egy váratlan hőhullám csapja meg. A munka eleme a forróság és a tűz itt. Hatására a gyárudvaron hatal­mas hegyekben magasodó agyagos, téglapiros földnek tűnő bauxit engedel­mes anyaggá változik, amit az ember a tetszése szerint alakít. Persze, „csak" tudni kell a módját, ismerni a tűz természetét. A kohászok egyike éppen rövid pihe­nőt tart. Egyetlen húzásra kikortyolja egy málnásüveg tartalmát. — Szomjas? Cserzett arcán a kemencéből áradó fény táncol. — Kilencszáz-kilencszázötven fokos anyaggal dolgozunk. Gépkalapáccsal és kézi piszkavassal egyaránt. Csurom­vizesre izzad itt az ember. Néha tizenöt üveg málnát is megiszom egy műszak alatt. — Pihenni, megállni lehet közben? —• Legföljebb egy-egy percet, amíg megiszom a málnát. Különben kérges lesz, odasül az alumínium. Alaposan t • • Horgany, azaz ismertebb nevén alumínium ., . Sorrendben a Föld harmadik leg­elterjedtebb ásványa. A földkéregben azonban csak vegyületekben fordul elő. Az előállítására szolgáló legalkalma­sabb érc a bauxit, mely 50—55 száza­lék alumíniumoxidot tartalmaz. A geoló­giai kutatások kimutatták, hogy Földünk bauxitkészlete mintegy öt-hét milliárd tonna, hazánkban azonban gyakorlati­lag nem fordul elő. A KGST-orszógok, elsősorban a Szov­jetunió és Magyarország hatékony se­gítségével, immár több mint húsz éve azonban mégis különösen jó minőségű, külföldön is „jegyzett" horganyt tudunk gyártani I Napról napra több alkalommal is érkeznek a téglavörös ércet szállító vasúti szerelvények az üzem raktártele-Milan Viest mérnök gyár teljes tervezési és műszaki doku­mentációját kölcsönző Szovjetunió, első szakembereink oktatásában és a nyers­anyagszállításban pedig Magyarország. A gyárépítés munkálatainak élén a kommunisták álltak, akik az ország min­den tájáról érkezve tettek eleget a ke­rületi pártbizottság ezer kommunistát toborzó fölhívásának. — Mikor öntötték az első alumíniu­mot? Szemöldöke megint fölfut a homlo­kára. örömmel mondja: — Már két évvel az építkezési mun­kálatok megkezdése után, 1953. augusz­tus 29-én! — És azóta? Fejből szórja az adatokat. — Az üzem állandóan bővült, folya­matosan korszerűsödött, a termelés pe­dig többszörösen megkétszereződött. Az olvasztáshoz szükséges anódmassza­­gyártás például 110 százalékkal, a tim­földtermelés és a nyers alumíniumkohá­szat 40—40 százalékkal növekedett. Ko­hóink naponta 15 ezer tonna nyers­anyagot emésztenek föl. Fokozatosan bevezettük az ajtp- és ablakkeretek, mennyezetpanellek, horgany redőnyök, különböző csövek, huzalok s egyéb kész vagy félkész termékek gyártását. S amire különösen büszkék vagyunk: 1974. ja-Korszerü csarnokokban készülnek az üzem félkészáru-termékei oda kell figyelni, egy pillanatra sem lehet elbágyadni. — Szép munka? A válasz férfiason tömör: — Szeretek dolgozni. Az elektromos olvasztással nyert, híg horgany az öntödébe kerül innen, ahol még egyszer áthevítik, majd az izzó alumíniumot lecsapolva huzalokká, tus­­kókkó, tömbökké formálják. Az így nyert elsődleges terméket részben itt, a Szlovák Nemzeti Felkelés üzemben dolgozzák fel, részben pedig megren­delésre más üzemeknek szállítják. Hármasban Viest mérnököt megkértem: ajánljon az üzem több ezer dolgozója közül két olyan férfit, aki aktív harcosa volt a Szlovák Nemzeti Felkelésnek. Tulajdon­képpen két kérdésem lenne csak hozzá­juk: hogyan emlékeznek a partizánok között töltött hónapokra s legalább dió­héjban, hogyan alakult azóta az éle­tük? Az ügyvezető termelési igazgató­­helyettes Stefan Skodát, az üzemi könyvtár vezetőjét és Juraj Mlynárcikot, az alumíniumelektrolízis-részleg szak­­szervezeti műhelybizottságónak elnökét ajánlotta. Hárman üljük hát körül a könyvtár­­vezető íróasztalát. Skoda elvtárs tőlem messzebb. Kérdésem hallatán eltűnődik, kezét végighúzza a korát hazudtoló dús

Next

/
Thumbnails
Contents