A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-08-23 / 34. szám
jo. — November óta tudtommal csupán egy komolyabb baleset történt ezen az útszakaszon. Egy tehergépkocsi vezetője elbóbiskolt a kormány mögött és nagy sebességgel áttörte a szegélykörlátót, Sokat számít, hogy a sztrádának önálló közlekedésrendészeti szolgálata is van, alhi figyelmesebb, körültekintőbb vezetésre int mindenkit. Tizennégy-tizenöt kilofhéter után lekanyörodunk a D—2-esről, és a környéző községeket összekötő, kevésbé forgalmas országútokra térünk. Jablonové határában állunk meg. Egy V3S típusú tehergépkocsi közeledik felénk. A zászlós egy határozott kézmozdulattal megállásra inti. — Jó napot, közúti ellenőrzés — köszön be a vezetőfülkébe a törzsőrmester. — A jogosítványát és a menetlevelét kérem. A BH 10—75 rendszámú kocsi vezetője szótlanul engedelmeskedik. Miután az iratait és a rakodófelületen szállított árut a törzsőrmester rendben találja, fény- és fékpróbo következik. Ez is rendben lenne, épp csak... Épp csak annyira sáros a féklámpa, hogy alig látni megpislanni a piros villanykörtét. nyári délelőtt NÉHÁNY ÓRA A KÖZBIZTONSÁGI SZERVEK KÖZÚTI JARORSZOLGALATAVAL — Fogjon egy rongyot és tisztítsa le — tanácsolja barátságosan a rendőrzászlós. — Tudja, hogy a gyöngén világító féklámpa komolyan veszélyezteti a forgalmat... Kisvártatva ragyognak a lámpaüvegek. — Látja, ezt indulás előtt kellett volna megtennie — mondja mosolyogva a zászlós, s mielőtt megadná az indulási engedélyt, még megjegyzi: — Máskor úgy legyen áml A tehergépkocsi elindul, a B 23 173-as parancsnoka felém fordul: — Célunk a forgalomfelügyelet és a segítségnyújtás. Jól tudja ezt a gépkocsivezetők többsége, általában, ezért elegendő büntetés már az erélyes figyelmeztetés is. Persze, javíthatatlan sofőrök is vonnak, akiken a pénzbírság sem segít. A törzsőrmester ezalatt a BAO 29—28 rendszámú motorkerékpárt állítja meg. Néhány perc alatt a műszoki hibák egész sorára derül fény: a kézifék szinte alig, a lábfék is nagyon gyengén fog, baj van a gyújtással és a reflektor erősségével is. Az ötven év körüli tulajdonos elveszti türelmét: — Fáj a kezem, ne nyaggassanak annyit. Orvoshoz sietek... — Siet? — vonja össze haragosan a szemöldökét o rendőrzászlós. — Ezen a motoron lassan sem ajánlatos közlekedni, nemhogy sietni I Amíg nem teszi rendbe, nálunk marad a gépjármű üzemeltetési engedélye. — Dehát most sincs semmi baja — hangzik az ellenvetés. — Akkor gyújtsa be a motort és tartsa egy helyben a kézifékkel I A két-három perces hasztalan erőlködést erélyes -figyelmeztetés zárja: — Látja, sem a fék, sem a gyújtás nem engedelmeskedik. Ha ellenkezni fog, még pénzbírsággal is megtoldhatom I Halk dünnyögés és egy újabb hasztalan gyújtási kísérlet a válasz. Aztán egy hirtelen fordulat: — Segítsenek már elindítani ezt az átköti A törzsőrmester jóízűen nevet, aztán futtában, a motorkerékpár-versenyzők módjára fölberregteti a motort. — No látja, Ilyen is van — zárja le az ügyet a zászlós. Körülbelül félórát maradunk még ezen a helyen. Az eredmény: még egy gépjármű-üzemeltetési engedély bevonása, két pénzbírság és néhány apróbb figyelmeztetés. Továbbindulva lassan, komótosan hajtunk Pernek lankás főutcáján. A mellékutak egyikéről egyszerre csak egy utánfutót vontató traktor kerül elénk. A zötyögő utánfutó láttán a zászlóst elönti a méreg: A teringettét! Se lámpa, se fék, se rendszámtábla az utánfutón, de még csak összekapcsolva sincsenek rendesenI... A traktoros sejti vétkét, mert elpirul, amikor eléje hajtva megállítjuk és kérdőre vonjuk. De csak részben vállalja magára a bűnt. — Tudom, hogy rossz állapotban van az utánfutó, de bentről, az irodából küldtek. Hogy menjek így is... — De a traktort maga vezetiI — csattan a zászlós, aztán szelídebben hozzáteszi: — Bemegyünk azért az irodába is. Valóban behajtunk a szövetkezet udvarába, a járőrszolgálat két szolgálatos embere ott, a helyszínen intézkedik: a traktoros és az őt valóban útra küldő állattenyésztő helyszíni pénzbírságot kapnak, a szövetkezet pedig ír'sbeli figyelmeztetésben fog részesülni. Mór messze elhagytuk Perneket, a Babára vezető szerpentineken kapaszkodunk fölfelé, amikor gondolatban a rendőrzászlós még mindig az iménti esetnél jár. — Hát ahhoz az utánfutóhoz hasonló ócskavasat régen láttam már országúton — mondja bosszúsan. Az URH-kocsiba szerelt ára mutatója délfelé jár. Egy-egy órára megállunk még a Baba-hegy csúcsához közeli kilátók egyikénél és Pezinok főterén is. A kép alig változik: a zászlós vagy a törzsőrmester keze a magasba lendül, a gépkocsik fékeznek, majd az udvarias köszönés után részletes közúti ellenőrzés kezdődik. Van-e pótkerék, balesetjelző háromza-e a kormány, nincs-e baj a fényekkel, egyszóval, minden a biztonságos közlekedéshez szükséges a legnagyobb rendben van-e? Akinél igen, zavartalanul folytathatja útját, ellenkező esetben tanács, figyelmeztetés, pénzbírság, a GA 14—71-es rendszámú tehergépjármű esetében pedig szintén a gépjárműüzemeltetési engedély bevonása a „sorrend". — Nehéz a rendőri munka? — kérdem hazafelé menet. — Sok türelmet, jóindulatot igénylő foglalkozás. és persze van, amikor veszélyes is. De szeretem csinálni. Épp azért, mert változatos. Aki odaadással, lélekkel végzi, az nem érez fáradságot — válaszol a rendőrzászlós. Visszaérve a fővárosba, ismét bemegyünk a közlekedésrendészeti szolgálat járási parancsnokságára. Pávelek rendőrzászlós és Danihel törzsőrmester kissé fáradtan lépnek ki az URH-kocsiból. Aztán fölmegyünk a parancsnoki szobába. A zászlós jelentést tesz, feszes vigyázzállásban. — Százados elvtárs jelentem, a járőrszolgálatot befejeztem. Szolgálatom folyamán nyugodtan, zökkenőmentesen ment minden. nyugodt BORSAI M. PÉTER
