A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-08-09 / 32. szám
Jubileumi évfordulót ünnepel a falu. Aki nyitott szemmel járja a határt s rátekint a duzzadó búzakalászokra, a dúsan zöldellű mezőre, aki végigsétál a falusi utcákon s elgyönyörködik a rendezett házsorokban, az emeletes villákban, az könnyen megállapíthatja, hogy milyen nagy fejlődésen ment keresztül a kollektív földművelés útjára lépett falu. A 7—8 mázsás hektárhozamok helyett ma 50—60 mázsás hektárhozam az átlagos, a tehenek pedig nem 3—4 liter tejet adnak naponta, mint valamikor, hanem 8—10 litert. Az izzadó, lassan baktató ökrös és lovas fogatok eltűntek, helyüket nagy teljesítményű traktorok, teherautók, szántó- és vetőgépek, kombájnok foglalták el. Kézzelfogható eredmények ezek, mindenki láthatja. Sokat olvasunk, hallunk minderről a jubileumi év alkalmából a sajtóban, a tévében, a rádióban. De ezek csak a külsőségek. Amiről kevesebbet beszélünk, az a nagy változás, ami a falusi ember, a szövetkezeti paraszt gondolkodásában, tudatában ment végbe. Ebben az írásban erről az oldalról mutatom be egy csallóközi falu, Horná Potóú (Felsőpatony) szövetkezeti dolgozói, lakói életét. Igyekszem hű képet adni azokról a forradalmi változásokról, amelyeket' az emberek társadalmi viszonyaikban, családi életükben, gondolkodásukban és kulturális életükben az utóbbi negyedszázadban, a falu kollektivizálásának kezdetei óta elértek. A SZÖVETKEZETI TAGSÁG ÉLETE, JÖVEDELME Mindaz, ami az elmúlt 25 évben Felsőpatonyban történt, az emberért történt. A kollektív földművelés az ember jólétét szolgálja. A szövetkezet nemcsak a röghözkötöttségből, a magárahagyottságból, hanem a szegénységből is kiemelte a parasztot. Nincs olyan műszer, amivel lemérhetnénk és ábrázolhatnánk, milyen lelki és fizikai változást idézett elő a patonyi parasztság életében az a tény, hogy ma már nem kell sóhajtozva, fohászkodva az eget, földet lesnie, mit hoz a nap. aztán egy évig várnia a kenyérre valót, rettegni, hogy lesz-e termés. Ma kéthetente besétál a szövetkezeti irodába s felveszi a munkáért járó fizetést. Nemcsak a család feje, de a család minden dolgozó tagja. Es nem is kevés pénzről van itt szó, egy tag átlagjövedelme a következő: havi évi 1952 2185 26 220 1960 1008 12 091 1971 1575 18 900 1973 2113 25 350 az efsz egész évi béralapja milliókban 7465 (régi koronában) 3990 6797 7889 Nézzük, hogyan alakul a jövedelem az olyan családban, ahol apa, feleség és leánygyermek szövetkezeti dolgozó. Pl.: 1973-ban Béne János gyalogmunkás 34 200 koronát, felesége Mária, fejőnő 19 000 koronát, leányuk, Margit, kertészeti dolgozó 15 100 koronát keresett, és a család 20 mázsa kenyérgabonát kapott. Ami azt jelenti, hogy a háromtagú család évi jövedelme az efsz-ben több mint 75 ezer korona. Egy másik háromtagú család, Mezeiék évi jövedelme szintén meghaladja a 75 ezer koronát. Ebből az apa, Mezei János etető 28 900, felesége Apollónia, etető 11 300, fiuk József, gyalogmunkás 31 900 koronát keresett, és 15 mázsa kenyérgabonát kaptak. Ha a fenti számokhoz hozzáadjuk a '/a hektár háztájin termett termékek értékét, úgy a családok évi jövedelme meghaladja a 80 ezer koronát, ami átlagosan havi 6666 korona bevételt jelent. A harmadik példa a Csánó-család, ahol a férj és a feleség dolgozik az efsz-ben. Csánó János etető 29 700 koronát, felesége Júlia, fejőnő 17 600 koronát keresett az 1973-as évben. Ehhez kaptak 15 mázsa kenyérgabonát, ami azt jelenti, hogy évi jövedelmük meghaladja az 50 ezer koronát. Mire fordítja a Csánó-család ezt a pénzt? Elsősorban régóta dédelgetett vágyuk valóra váltására. Két szobakonyhás összkomfortos házat építettek, amely egyéni munkájukon kívül 120 ezer korona pénzbeli befektetést igényelt. A lakásba korszerű háztartási felszerelést, gépeket vásároltak, mégpedig mosógépet, hűtőszekrényt, tévékészüléket, új bútort, s a garázsban ott áll az új személyautó, melyet a múlt évben vettek. Mindezt kettőjük keresetéből, rövid tíz év alatt. Csánó János és Júlia nemcsak pénzt keresett, házat épített és autót vásárolt, hanem közben három gyereket is felnevelt. István 30 éves, szakiskolát végzett. A 21 éves Júlia és a 19 éves Erzsébet a dunaszerdahelyi Tesla üzemben dolgoznak. „Mi nemcsak kaptunk a szocializmustól, de adtunk is a hazának három gyereket — mondja jogos büszkeséggel Csánóné. — Igaz, hogy szép á keresetünk, nagyon jó ez a szocializmus nekünk, de ha már rólunk így gondoskodott a társadalom, miért ne hoznánk mi is áldozatot. Mert bizony nem volt könnyű dolog kora hajnalban kelni, öt órára megjelenni a szövetkezetben, kifejni a 200 liter tejet, aztán sietni haza maltert hordani, téglát rakni, főzni, a gyerekeket felkészíteni az iskolába, mosni, varrni, vasalni, aztán a ház körül is volt munka bőven.“ Csánóék nagy szorgalommal végezték mindezt, s a két keresetből nemcsak a kulturált életkörülmények megteremtésére tellett, hanem három gyerek felnevelésére is. Így szép és igazi ez az új élet, ezért jó a szövetkezet, vallják Csánóék, s így van ez a község sok más családjának az életében is, habár kevés helyen dicsekedhetnek három gyerekkel, de dicsekszenek a keresettel. De a csallóközi ember, a patonyi paraszt felemelkedését nem szabad csak abban látni, hogy mennyit visz haza a „tarisznyában“, mennyi a havi keresete. A szövetkezeti életforma nemcsak pénzt és fehér kenyeret nyújt a tagságnak, hanem szociális biztonságot ad a falusi ember életében. A szövetkezet szociális biztonságot nyújt a szövetkezeti dolgozók és családtagjaik számára. Beteg- és öregségi biztosítás, gyermekgondozási segély stb. tekintetében a szövetkezeti dolgozó azonos bánásmódban részesül minden más dolgozóval. A szövetkezeti tag ingyenes orvosi és kórházi kezelésben részesül, betegség esetén táppénzt kap. A nyugdíjazott családos tagnak havi 700 koronára egészíti ki a szövetkezet a nyugdíját. Úgyszintén családi pótlékot, anyasági segélyt és szabadságot, valamint a családtagok ápolásáért támogatást kap a vonatkozó rendelkezések szerint. A szövetkezet egyszeri segélyben részesíti az arra rászorult tagokat. 14 napi munkájának megfelelő szabadságpénzt ad a tényleges katonai szolgálatra bevonuló fiataloknak és 2000 korona juttatást az első házasságot kötő szövetkezeti tagoknak. Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy a röghöz kötött paraszt a társadalom többi dolgozó rétegének szintjére emelkedett nemcsak a jövedelem, hanem a szociális gondozás tekintetében is. Ezt maguk a patonyiak tudják a legjobban, mert a burzsoá köztársaságban szociális helyzetük, egészségi állapotuk az isten kegyelmére volt bízva. HOGYAN LAKNAK AZ EMBEREK, MILYENEK A MAI „PARASZTPORTÁK"? A jólétet, az ember életkörülményeit elsősorban lakásviszonyain mérhetjük le. Ha azt mondjuk, hogy a régi falu helyébe új falu épült, ez még nem minden. A lakás ma más szerepet tölt be az ember életében, mint pl. az emberi társadalom kezdetén, amikor a lakás mindenekelőtt menedéket jelentett a természet viszontagságai ellen. Később életszükséglet lett a lakás, ahol a munka fáradalmait pihente ki az ember. Ma ennél is több: a család „fellegvára“, kulturális életének központja és nem utolsósorban „divatcikk“. Valahogy így van ez Patonyban a lakásokkal. Először korszerűsítették, újjáépítették a falut. A községben 420 lakóház van, ebből 37 épült 1900 előtt, a két világháború között, a burzsoá köztársaságban 123. A felszabadulás óta, de főleg a hetvenes években 270 ház épült fel, rövid 25 év alatt kétszer annyi, mint az előbbi évszázadok alatt. Am ez a kép csak akkor lesz teljes, ha figyelembe vesszük a mai épületeket, ahol legalább 3—4 szoba összkomfort van, míg a régi házakban átlag szoba-konyha volt mellékhelyiségek nélkül. Ma a szükségleteken túl a divatot hajszolják, ha van is háza valakinek, másikat épít, ő sem akar lemaradni. Ezek a házak nemcsak korszerűek, két-három, sőt négyszobásak, hanem összkomfortosak is. Vagyis a szoba-konyhás lakások már nem felelnek meg, 2—4 szoba-konyhások váltják fel őket. Ez nagy dolog a lakáskultúrában, mert nem kell már az egész családnak egy szobában szorongania. Mindenkinek külön szoba jut. A szellős, száraz, nagyablakos, összkomfortos lakás a csallóközi ember életében felmérhetetlen érték az egészségvédelem szempontjából, s tegyük hozzá, hogy mindez nemcsak az egyén, hanem a szövetkezet jóvoltából valósult meg, hiszen a szövetkezet javaslatára anyagi segítséget nyújt az állam, 20—30 ezer korona térítésmentes kölcsönt családonként. Segít a szövetkezet az anyagbeszerzésben, kőművesekkel, asztalosokkal az építkezésen. Ezen túl a kölcsönös segítség oly méreteket ölt szomszédok, rokonok munkatársak között, hogy — szavukkal élve — egy szorgos, egészséges ember számára Patonyban ma jóformán gyerekjáték a házépítés. E „parasztházak“ belső berendezése korszerű, minden igényt kielégítő villanytűzhely, melegvíz-bojler, mosógép, hűtőszekrény, porszívó és természetesen televízió megtalálható valamennyi lakásban. Itt említeném a gépjárműveket is, ámbár ezek nem lakberendezési tárgyak, de a háztartáshoz sorolhatók, mert a kiránduláson kívül bevásárlásra, a család ügyes-bajos dolgának intézésére veszik igénybe. A lakosság ötven százalékának van motorkerékpárja, 20 százalékának személyautója. A FALU KULTURÁLIS ÉLETE A falu közepén korszerűen felszerelt, emeletes iskola fogadja a gyerekeket. Egy napon nem is említhető azzal a kisablakos, füstös kis épülettel, ahová apáik jártak, és szégyenfoltként még ma is ott lapul a református templom falához ragasztva. A különbséget a múlt és a jelen között nem csupán az iskolaépületek méreteiben, kivitelében látjuk, hanem mindenekelőtt abban, hogy kinek biztosít művelődési lehetőséget. Ezt az iskolát erkölcsi és anyagi támogatásban részesíti a szövetkezet és mint már más helyen is említettük, a szövetkezet figyelemmel kíséri a gyerekek előmenetelét. Serkenti, biztatja a szülőket, hogy küldjék gyermekeiket felsőbb tanintézetekbe, szakmunkásképzésre. A falu kulturális életében is fontos szerepet játszik az iskola. Tanulói számos kultúrműsorral szórakoztatták a szövetkezet tagságát, gyűlések, ünnepi összejövetelek, évfordulók alkalmából. Az ilyen jellegű tevékenység a népi hagyományok, az éneklés, vers- és prózamondás, színjátszás iránti vágyat kelti fel a gyermekben. Az efsz vezetősége nagy gondot fordít az ifjúság és a felnőtt dolgozók kulturális szükségleteinek kielégítésére. Tavaly felavatták a község művelődési házát. A nyolcmillió korona beruházási költség nagy részét az efsz fedezte. Az építési munkáknál is sokat segített. Ez az épület a kultúra minden ágának művelésére lehetőséget ad a községben, ötszáz főt befogadó színházterme, moziterme, társalgója, könyvtára. kiállítási termei vannak. Akkora, hogy a község csaknem minden felnőtt lakosa elfér benne egy-egy rendezvényen. Miért csak most épült fel ez a művelődési ház? Mi szolgált eddig a kultúra hajlékául? Régebben épített a szövetkezet egy gyűléstermet 200—250 személy részére. Ez elsősorban munkaértekezletek, évzáró taggyűlések megtartására volt alkalmas. Erre is szükség volt akkor, mert pár évvel ezelőtt sokat kellett foglalkozni a szövetkezeti termelés, a munkaszervezés kérdéseivel. Erre kellett a helyiség, ennyire tellett akkor a szövetkezetnek. A hetvenes évek elején olyan magas jövedelmi szintet értek el, hogy a kulturális célokra is több jutott. így adtak a kultúrházra több milliót. Mi ennek a magyarázata? Az, hogy a kollektív termeléssel elértek arra a szintre, amikor a szellemi felemelkedés szükségszerűségét is érzi a szövetkezet. A jó munkához most már szórakozásra, tanulásra, olvasásra és más kulturális tevékenység kifejtésére is szükség van. Az új kultúrház mindennemű lehetőséget biztosít e téren a patonyiaknak A szocialista életforma kialakításában és a kulturális élet szervezésében aktív tevékenységet fejtett ki a CSEMADOK helyi szervezete. A patonyi efsz-szel egyidőben alakult meg a községben a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szervezetének helyi csoportja kezdetben 40 majd 70 taggal. Az ötvenes években énekkara, színjátszó csoportja volt a szervezetnek. Számos szinielőadást tartottak nemcsak otthon, de a környékbeli falvakban is. Az énekkar fellépett a szövetkezeti évzárókon, járási versenyeken. ünnepélyek alkalmából. Számos rendezvényt szervezett a CSEMADOK helyi szervezete, és előadásokon, szavalatokkal, énekszóval hirdették a szocialista kultúrát, a kollektív gazdálkodás gondolatát. Az új munkaerkölcs propagálásában, a hiányosságok kipellengérezésében nagy szerepe volt a CSEMADOK helyi szervezete kultúrbrigádjainak. agitációs csoportjainak, melyek rögtönzött kultúrműsorral szórakoztatták déli pihenés alatt az aratómunkásokat. Esténként vagy vasárnap háztól házhoz jártak, úgy agitálták a kívülállókat, főleg az asszonyokat, hogy lépjenek be a közösbe, segítettek a tojásbegyűjtésben, a takarmány betakarításánál, a kukoricatörésnél, stb. A szép szó, a szocialista kultúra és a CSEMADOK egyéb tevékenysége ápolásában példás munkát fejtettek ki a helybeli pedagógusok. Előadást tartottak, szavaltak, táncszámokat, színdarabokat tanítottak be, tanfolyamokat szerveztek a falu számára. Ehhez a hagyományhoz híven ma is a pedagógusok a szervezői a kulturális életnek. Az általános iskola igazgatója a CSEMADOK helyi szervezetének az elnöke. Neki is köszönhető, hogy a szervezet 25 éves fennállása óta nagy fejlődésen ment át. A szocialista iskola által nevelt ifjú nemzedék minőségileg igényesebb, tartalmasabb kulturális életet él, amelyhez a gazdaságilag megerősödött szövetkezet megteremtette az ideális feltételeket. A minden igényt kielégítő kultúrház felépítésén túl anyagi eszközökkel, technikai felszerelésekkel segíti a szövetkezet a CSEMADOK és más szervezetek kulturális tevékenységét. MAJOR ÁGOSTON
