A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-07-05 / 27. szám
LAVOTTA—a magyar Orfeusz Száztíz évvel ezelőtt, 1764, július 5-én született Pusztafödémesen. A hallgatag, de nyugtalan természetű ifjú mór tízéves korában hegedült. Apjától tanult meg hegedülni, aki elég képzett zenésznek számított. A fiatal Lavotta János első tanítómestere Zavadi Bonaventúra volt, Eszterházy Miklós József herceg egykori zenésze, Haydn zenekarának tagja. Majd Czízler hegedűvirtuóztól, Batthányi József herceg esztergomi érsek karnagyától tanulta meg a kottaírás alapjait. Iskoláit Pozsonyban, majd Nagyszombatban végezte. Anyja, Szveteney Klára korán elhalt. Mostohájának kegyetlen bánásmódja miatt 1784- ben elszökött a szülői háztól és beállt katonának Ferdinánd herceg gyalogezredébe. De csak két hétig katonáskodott (a pozsonyi kaszárnyában), mert apja kiszabadította és Bécsbe küldte, hogy ott zenei tanulmányait befejezze. Lavotta egy év alatt oly nagy haladást tett a hegedűjátékban, hogy a bécsi közönség ünnepelt hegedűvirtuóza lett. 1786-ban elhagyta Bécset és Fürchtenstein kis ausztriai városkában telepedett le. Nemegyszer megtette az utat gyalog Pestről Pozsonyba, onnan Kismártonba, Eszterházára és viszsza. Haydn zenekarában szeretett volna játszani, mint elsőhegedűs, vagy csellós. Virtuózán játszott, de hadilábon állott a kottaírással. Útközben erősen remélte, hogy Haydn zenekarában a hegedűsök az ő vonóját fogják lesni, s megkedveltet! velük a magyar zenét. Tudta, meg kellene rögzítenie a hegedűjéből előcsalt melódiákat s kottaírásban hagyni hátra az utókornak. Azután meg kellene hallgatnia ittott a népi dalokat is, néha a magyar parasztlányok dalolását, de ő nem ilyesmit gondolt felfogni, feldolgozni, valami hasonlót és mégis egészen mást. Tudta, hogy a nép művészetének forrása kiapadhatatlan, abból kellene merítenie, mert a nép művészete nem vénül meg soha, csak újabb frissítő erőt visz be a művészetbe. Lavotta mégis magyar zenét teremtett, egészen egyedülállót. Zenéjébe belevitte szilaj ságát, melyet lassú ütemű játékával váltott fel, majd újra gyors tempóban, szenvedélyesen folytatta. Erre csakis Magyarországon táncolhatnak, dobbantósan, kackiásan, palotást járnak rá, verbunkost. Nem is éneklésre szánta, de ha dallama nem is, ritmusa megmásíthatatlanul tiszta magyar. Kissé érzelgős, siránkozó vonásait másképpen gondolta egybefűzni, csak ne kellene kottaíráshoz folyamodnia. Nem bírta a kötöttséget, ettől irtózott. Kóborolt erdőn-mezőn, legtöbbnyire magának szeretett játszani, s ilyenkor az eljátszott, de le nem írt dallamok kárbavesztek. Gyalogolt ismételten Kismartonba, Eszterházára, lelke csak akkor nyugodott meg, ha útrakelt. Mindenhová elkésve érkezett, pedig de szerette volna az akkor kezdő állapotban levő magyar zenét Haydn mellett kicsinosítani, fejleszteni, bővíteni a muzsika mesterségét. Reményvesztetten tért vissza, Haydn 1809. május 31-én már halott volt. Ismét hiábavííló járás után visszatért Pozsonyba s betért Szélesékhez a régi baráti házba. Jó borocska mellett megkísérelte elfelejteni a mulasztásokat. A család zeneismerő, zenekedvelő volt. A ház asszonya zongorázott, férje hegedült, fiuk gordonkázott. Lavotta felvidítására el is játszottak egy Haydn triókompozíciót. Lavotta fülét hegyezte, figyelte a világos zenét, figyelte, melyik hangszeren csendül fel a dallam, hogy illeszkednek egymásba a hangnemek, ő pedig ezzel nem is igen foglalkozott. Ilyesmit ő még nem komponált, bár nemcsak hegedűművésznek, de zeneszerzőnek is tartotta magát. Meglehet az volt a baj, hogy hegedűn kívül más hangszeren nem játszott, nem fordított gondot a hangok összecsendülésére. Egyszerre csak még erősebben felfigyelt, ismerős dallam csendült fel, s ez nem volt más, mint Lavotta muzsikai kompozíciója, csak azt nem tudta, hogyan került az ide. Valaki mégis meghallotta, leírta, rögzítette, nem veszett el. Bepillantott a gordonkás kottájába, s a Rondo all Ongarese cím elolvasásakor megremegett a boldog felindulástól. Hát talán mégsem lesz elkallódott muzsikus, a véletlen kiragadta az örök enyészetből. Akárhogyan is, de meg kellett volna mentenie minden egyes művét. Megérdemelné a halhatatlanságot? Hisz nem tett érte semmit, csak legtöbbször erdők mélyén önmagának muzsikált. A reguiemjét ugyan megkomponálta, évekkel ezelőtt, csak nem eléggé szomorú hangulat vonul rajta végig. Saját halálára komponálta, talán józan állapotban, s ezért e hangulat? Meglehet, Tiszalökösön történt fuldoklása emlékére, amikor is a szőke Tisza habjaival viaskodott. Ekkor halálhírét is terjesztették. Annál nagyobb ünneplésben volt része, amikor Pesten hangversenyezett. Ezt volt az első eset, hogy magyar zene szólalt meg hangversenyteremben, A közönséget felvillanyozta a művek eredetisége, virtuóz előadása. Lavotta híre egyre emelkedett. 1792-ben a Protasevitz igazgatása alatt levő első magyar színészeti társulat zenekari igazgatója lett. Nem volt mindennapi tehetség. A nemzeti dalokba új életet öntött, lakodalmas táncainak témáját a népdalokból vette, mesterileg dolgozta fel azokat s variálta nagy virtuozitásával. Számos feledésbe menő magyar nótát s régi népdalt az ő variálása tett híressé s felejthetetlenné. Ez időben több énekes darabhoz írt zenét és Lavotta első szerelme című híres hallgató nótáját is ekkor írta. A társulat megbukott, és Lavotta ismét vándorútra kelt. 1794 és 1816 között élete folytonos vándorlásból állott; ez időben adta magát a borivásra, ami később végzetessé vált életére. A kóborlás és a rendetlen életmód aláásta egészségét. Mégis ebben az időben írta legszebb szerzeményeit. Műveiben ő alkalmazta először az úgynevezett magyar skálát, amelyet a zeneszerzéstanba külföldön is felvettek, ö már nemzeties magyar jellegű operán ábrándozott. Nagyobb szabású műve a Nobilium Hungáriáé Insurgentium Nóta insarrectionalis Hungarica (1797). Lavotta e műve életteli tábori kép az utolsó magyar nemesi felkelés (inszurrekció) idejéből, jellegzetes magyar zene, az első magyar programzenének is lehetne nevezni. Száznál több szerzeménye volt. Lavottát méltón nevezhetjük a magyar Orfeusznak, kit nyugtalan vándorlelke az alvilágba is levitt Euridikéjét keresve, de csábos zenéjével mégsem tudta feicsalni, akárcsak a pogány Orfeusz. Lavotta Euridikéje a magyar zene. Eleinte nem tudta, hol keresse a forrásokat. Útvesztőbe került, a gyöngyöző bor forrásaiban oldotta fel zenei talentumát. Borral csillapította lelke fájdalmát, de ez betegségét, magányát, elhagyatottságát nem gyógyította, hatása elmúltával a betegség kiújult. 1816- ban vízkórságba esett, s betegsége egyre súlyosbodván, Tályán lakó barátjához, Eőri Fülöp Gáborhoz ment, ahol rövid idő múlva 1820. augusztus 10-én meghalt. Sokat köszönhetünk neki, még akkor is, ha — bár sok szerzeményét megrögzítették hódolói — művei csak foszlányokban maradtak ránk. PETRÁSNÉ, KOVÁTS GIZELLA VÍZSZINTES SOROK: 1. Az idézett első része, folytatva a függőleges 14. és 45. sorban. 14. Trombitahangok. 15. Csapat. 16. Várpalotához csatolt község. 17.............való, az úton szükséges eleség. 18. Földbe ásott üreg. 20. A svájci köztársaságba tartozó szövetségi állam. 21. Allófilm. 22. Az angolszász eredetű észak-amerikaiak gúnyneve. 23. Liechtenstein fővárosa. 24. Szlovák névelő. 25. Gond németül. 26. Község Somogy vármegyében. 27. Saját kezűleg (ford.). 28. A muzsika. 29. Szlovák Károly. 30. Ada betűi. 31. Nem egészen érdemes. 34. Balta alakú, hosszú nyelű fegyver. 35. Német köszönet (fon.). 36. Föléje helyez. 37. Régebbi aprópénz. 38. A hét egyik napja. 39. A teanövény alkaloidja. 40. összekötött gabonakéve. 41. Visel. 42. Korszak. 43. Ázsiai nép. 44. Tánc. 46. Káté! 47. Régebbi bútordarab. 48. Üres fecsegései. 49. Argon kémiai jele. 50. ... culpa. 51. Szög németül. 52. Végnélküli tett. 53. Király olaszul. FÜGGŐLEGES SOROK: 1. Prágai idegen nyelvű könyvkiadó vállalat. 2. Idegen női név. 3. Kirakatban van! 4. Gát része. 5. Fiatal, friss, gyenge. 6. Végnélkül serkent. 7. Területmérték. 8. Irattkapocs. 9. Lógásban van! 10. Harc, küzdelem. 11. Fordítva: dunyha. 12...........Károly, neves magyar festőművész. 13. Motor közepe. 14. Az idézet második része. 18. Kedvelt francia ifjúsági regényíró. 19. Bécsi tojás. 20. Székfajta. 22. Limonádé . . ., régebbi cseh film címe. 23. Nagyobb település. 25. Végnélküli szeánsz. 26. Világtalanok. 27............ Kálmán, neves magyar gépészmérnök, feltaláló. 28. A Földközi-tenger beltengere. 29. Kapar, vájkál. 30. Szúró fegyver. 32. Volt ideje. 33. Mikszáth Kálmán névjele. 34. Ókori egyiptomi uralkodó (é. h.). 35. Lóverseny. 37. Fél tucat rovar. 39. A-betűvel a végén: afrikai állam. 40. Friss. 41. Jan Nepumuk............. bratislavai születésű zeneszerző (a középső betű kettőzve.). 43. Traktorrész. 44. Gépalkatrész. 45. Az idézett harmadik, befejező része. 47. Növényi ital. 48. Duzzogás. 49. Levegő — görögül. 50. Személyes névmás. 51. Numero röv. Beküldendő a vízszintes 1, függőleges 14. és 45. számú sorok megfejtése lapunk megjelenésétől számított 6 napon belül. Az előző rejtvény helyes megfejtése: Betörők, bírák, bűvészek és társaik — A fehér kór — Az anya — Az Archimédes halála.
