A Hét 1974/2 (19. évfolyam, 27-52. szám)
1974-08-02 / 31. szám
Í A toronyban soha sincs záróra Nyári csúcsforgalom a bratislavai repülőtéren Jól bevált a JAK-40 Repülni jó Érkezés szolgálatos forgalomirányítója előtt is megberren a telefonközpont ETA jelzésű gombja. A vonal túlsó végén az irányítótorony jelentkezik. „Értem..." — szól a kagylóba a menetirányitó; sebtében bejegyez valamit az előtte fekvő iratokba, aztán ő hív föl valakit. „Ideszólt az ETA. Körülbelül tizenkét perc múlva földet ér az OK 314-es... Igen, igen, az OK 329-es addig köröz majd!" — adja tovább a kapott értesítést. S kisvártatva megoldódik a betűjeles rejtély. A hangszóróban egy kellemes női hang csendül föl: „Az OK 314-es járat Kosicéről előreláthatólag hat óra negyven perckor érkezik.“ A nyári, kora reggeli verőfény kifogástalan látásviszonyokat biztosít. A „pontból" szinte néhány pillanat alatt kirajzolódnak már a repülőtér betonkifutója felé közeledő acélmadár körvonalai. Még egy utolsó jelentéscsere a torony és a pilóta között, és a több mint száz utast szállító Iljusin futóműve lágyan a szürkésfehér betonszőnyegre huppan. A földet érés pillanatában enyhén zökken egyet, aztán kerekei nyomában apró füstfelhők gomolyognak. — A kerekek és a kifutópálya találkozásának helyén óriási súrlódás és több mint ötszáz fokos hőség keletkezik. Egy-egy leszállás alkalmával néha negyed kilogrammnyi gumi is lekopik a gépek kerekeinek burkolatáról — magyarázza a radarkezelő, miután gratulált a sikeres leszálláshoz a most érkezett gép főpilótájának. — Minden egyes gépet szerencsekívánatokkal fogadnak? Elmosolyodik'. — Ez már amolyan pilótakabala . .. Felszállás előtt szerencsés utat kívánunk. az érkező gépet pedig gratulációval fogadjuk. S most a földi forgalomirányítón a sor. Kerekeken mozgó lépcsőfeljárót küld a géphez, figyelmezteti kötelességükre a műszaki berendezést ellenőrző technikusokat, az Iljusinhoz irányítja a személypoggyászrkezelőket, feltölteti a repülőgép üzemanyagtartályait, a most érkezett utasok számára pedig társasgépkocsit állíttat a fogadóépület kijáratához... Mindezt fürgén, alig néhány perc alatt, hiszen a betonszőnyeg túlsó végén már a TU 134-es is.a futóművén gurul... Az IL— 18-as főpilótója utolsónak lép ki a gépből. Sima, szőke hajfürtjei kissé csapzottan omlanak homlokába, mélyen ülő kék szemének csillogása pedig mintha haloványnak tűnne. — Ilyenkor, a nyári hónapokban különösen sok munkánk van, hiszen a menetrendszerű bel- és külföldi járatok mellett mi vezetjük az üdülőket, szabadsógolókat szállító különjáratokat is — mondja Juraj P c e I á r. — Tegnapelőtt este például még a romániai Konstancában voltam, ma itt repülök, holnap ismét külföldre szólít a kötelesség. Előfordul, hogy naponta hat-hétszer is lehozzuk a gépet... A pályakezdésről faggatom: hogyan lett pilóta? Barátságosan elmosolyodik. Már o szülői házban, kilenc-tíz évesen is a repülés gondolata foglalkoztatta. Nem csoda hát, hogy tagja lett egy vitorlázórepülő-klubnak. Szinte nap nap után a gyakorlótéren töltötte délutánjait, amikor is elkövetkezett az első repülés, az első ugrás napja!.. . Mert aki repülő akar lenni, annak tudnia kell az ejtőernyőhasznólat minden csinját-bínját. Nem félt, inkább a várakozástell izgalom tartotta lázban. Fölszálltak, a gyakorlógép alatt lassan kirajzolódtak a házak és a földsávok. A gépben kigyulladó vörös lámpa jelezte: ugraniuk kell. Egymás utón hagyták el a gépet, ö is kilépett a mélybe. — Gyönyörű érzés volt a föld felé zuhanni. Pillanatok alatt elhalkult a gyakorlógép zúgása, és csak a levegő suhogását éreztem. Az előírt magasságban gépiesen ernyőt nyitottam. Lent az idősebbek vállveregetéssel, mosolyogva fogadtak. Nagy örömet éreztem akkor... — És azóto? — Hivatásos repülő lettem. A tényleges katonai szolgálat két esztendeje után is a hadsereg kötelékében maradtam, három éve pedig a Csehszlovák Légiforgalmi Társaság főpilótái közé ta rtozom. — Napjainkban a sugárhajtású gépek hódítanak teret. Mi újat lát maga előtt az IL—-18-as főpilótája? — A pilóta és a fedélzeti mérnök — kerekít a kérdésemen. — Egyre inkább az elektronika, a miniatürizálás, a számítógépek bevonása kerül előtérbe. Nemcsak a teljesítmények növelésére „A repülőre rengetegen vigyáznak" törekszenek a tervezők, de szüntelenül javítani akarják a repülés biztonságát Is. íme, a repülésről folyó beszélgetések alapkérdéséhez érkeztünk. El akarom kerülni a megszokott pllótanyilatkozatot, amely szerint ez a világ legbiztonságosabb közlekedése. Már éppen valami nem „szabványos" kérdést fogalmazok magamban, de Juraj Péelár nyilván elértheti szándékomat, mert elébe vág a kérdésnek: — Annyian gondoskodnak a gép, az utasok biztonságáról: a földi személyzet, az előkészítő csoport, az irányító szolgálat szakemberei, a megbízható és hajszálpontos radarhálózat, a meteorológusok ... A repülőre rengetegen vigyáznak. — Melyik évszakban a legkellemesebb a repülés? — Ezt nem befolyásolják az évszakok. Legföljebb az őszi, ködös idők a kellemetlenek, mert akkor bizonytalan, hogy mikor indulunk. Most ellenben nyár van, semmi sem nehezíti a rajtot. A műszertáblán felvillan a piros lámpa. Néhány perc múlva továbbindul az OK 314-es járat. Az irány: Prága. Még hallom, ahogy a fedélzeti rádiós átveszi a toronyból kapott utasítást: repülési magasság 5000 méter, sebesség 600 km/óra, menetidő körülbelül 45 perc. A bratislava-ivánkai repülőtér élénk forgalmát Ivan S c h I o s s e rnek, az ország második legnagyobb légikikötője vezetőjének dolgozószobájából figyelem tovább. Magas, megnyerő külsejű, dús szakállú férfi. Tekintete a hatalmas, falnagyságú üvegablakon túlra szökken: — Több ezer utast szállítanak naponta IL, TU és JAK típusú repülőgépeink — mondja nyugodt, határozott hangon. — A bratislavai repülőtér a hét első öt napján, tehát hétfőtől péntekig napi 45 járatot indít, ami a gyakorlatban 90 le- és felszállást jelent. S ezek csak a menetrendszerű járatok, ezeken kívül különgépeket és kisebb magánrepülőket is fogadunk. 1974 első félévében például 4324 repülőjárat érkezett, illetve indult Ivánkáról, a fogadóépületben megfordult utasok száma pedig meghaladta a 300 ezer főt. Ezt a forgalmat lebonyolítani, a gépeket kiszolgálni, a repülőteret télennyáron rendben tartani nagy és felelősségteljes munka. Légi és földi személyzet, irányítók, légikísérők, felvilágosítók, jegykezelők, utasellátók, szerelők, műszerészek, határőrök és vámőrök sokasága veszi ki részét e feladatból... S mivel mind a toronyban, mind a fogadóépületben, soha sincs záróra (csupán forgalmasabb s nyugodtobb időszakok vannak), o Csehszlovák Légiforgalmi Társaság repülőtéri személyzete szorosan együttműködik az ugyancsak itt szolgálatot teljesítő Légi Személyforgalmi Igazgatóság alkalmazottaival. A repülőtéri dolgozók feladata a sudár acélmadarak földi karbantartása és kiszolgálása, az LSZI szolgáltatásai tulajdonképpen már az országhatárnál kezdődnek, amikor az érkező gép engedélyt kér, hogy beléphessen az ország légiterébe. Amellett, hogy a gép bejelentkezik, szükség esetén kapcsolatot tartanak azzal a külföldi irányító-szolgálattal is, ahonnan a repülőgép jön. A szolgálat emberei a különböző berendezések segítségével a gépet végigvezetik a megadott légifolyosón, majd bevezetik Ivánkára. Mindehhez bonyolult biztonsági berendezések kellenek, melyek nemcsak itt, a repülőtéren működnek, hanem az ország különböző pontjain elhelyezve. Ilyen a többi között a távol-körzeti és közelkörzeti radarhálózat, valamint az ivánkai irányítótorony összehangolt munkája, s az a vakleszálló-berendezés is, amely rossz idő esetén a biztonságos leszállást segíti elő. Ivan Schlosser hörpint egyet az előtte gőzölgő kávéból, aztán komolyan mondja: — A bonyolult feladatokhoz és gépekhez jól képzett emberek kellenek, akik mindennapi munkájukat nem foglalkozásnak, hanem hivatásnak tekintik. A repülésbiztonság mindennél fontosabb. ügyelnünk kell alkalmazottaink jó szakmai felkészültségére és egészségi állapotára. Különösen egy-egy új géptípus forgalomba állításánál fontos ez. Legutóbb például a kiválóan bevált szovjet JAK—40-esekkel kellett a legapróbb csavarig megismerkednie a műszaki személyzetnek. Munkánk különleges varázsa abban rejlik, hogy az ember sohasem tudja, mit hozhat a következő óra ... Elég, hogy Prágában, Bécsben, Budapesten vagy Varsóban hirtelen rosszra fordul az időjárás, és a leszállási nehézségekbe jutott gépek sorra hozzánk érkeznek ... Ilyenkor aztán szusszanni is alig győzünk ... Előfordul, hogy még este kilenckor sem tudok itt, a szobámban lámpát oltani! De mire eddig jutunk a csevegésben, arról beszélünk, milyen makacs varázs is az, amely fiatalon a repülőgépekhez vonzza és minden változás közepette is mellette tartja az embert.. . — És a család?" Hogyan fogadja az efféle „kimaradásokat"? Feszes testtartása feloldódik, tekintetéből melegség sugárzik: — Megértéssel ... Szurkolnak, hogy szerencsésen, simán menjen minden I BORSAI M. PETER Prandl Sándor felvételei IVAN SCHLOSSER és a földi forgalom irányító-szolgálatának vezetője VLADO PAVELCIK 7
