A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-25 / 4. szám
KGST-székház Moszkvában MERÉSZ TERVEK 25 éve, 1949. január 24-én alakították meg a szocialista államok a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsát. Az elmúlt negyed évszázad alatt a KGST jelentős fejlődésen ment keresztül. A kölcsönös előnyökön, a szocialista internacionalizmus elvein nyugvó sokoldalú és kétoldalú kapcsolatai hazánknak szinte minden percben igazolják a KGST életrevalóságát, nagyszerűségét. A szocialista államok együttműködése különösen azóta mélyült el, hogy hozzáláttak az integráció komplex programjának teljesítéséhez. Külkereskedelmi forgalmunk több mint kétharmadát szocialista országokkal bonyolítjuk le, ennek több mint a felét a Szovjetunióval. Ily módon hazai gazdasági fejlődésünk legfőbb feltétele: bővülő áru- és termelési kapcsolataink a szocialista közösség országaival, elsősorban a Szovjetunióval. Ez együttműködés a gazdasági, műszaki és tudományos élet minden területére kiterjed. Alábbi beszámolónk az atomenergia békés felhasználása terén folyó együttműködés eredményeit és további perspektíváit tárja olvasónk elé. A békés célokat szolgáló atomenergiatermelés perspektívái attól kezdve bontakoztak ki igazán, hogy 1954-ben Moszkva közelében felépítették a világ első atomerőművét. Az energiatermelés legkorszerűbb változata tehát immár két évtizedes múltra tekint vissza. Az 1954 óta eltelt években a világon több mint száz energetikai célú atomreaktort építettek, összteljesítőképességük meghaladja a negyvenezer megawattot. Az évtized végéig A békés célokat szolgáló atomenergiatermelés már kulcsszerepet játszik a KGST országok távlati terveiben is. A KGST atomenergiai állandó bizottsága az 1971-ben elfogadott Komplex Program határozata alapján azt a feladatot kapta, hogy dolgozza ki a KGST országok atomenergia-termelésének prognózisát 1990-ig, sőt egész 2000-ig előre tekintve vizsgálja meg a várható tendenciákat. A prognózis általában még nem törvény: azt gyakran át- meg átdolgozzák. A Titkárság atomenergiai osztálya és pz állandó bizottság azt tervezi, hogy hamarosan elkészítik a végleges javaslatot. A legfontosabb szempont, amelyet figyelembe kell venni, hogy a termelés gazdaságilag kifizetődő legyen, és az atomerőművek versenyképesek legyenek más, hagyományos fűtőanyagot felhasználó hőerőművekkel szemben, A tervek merészek. Megvizsgálva, hogy a KGST országok jelenleg mennyi atomenergiát használnak fel — és természetesen felmérve az erőforrásokat — úgy tűnik, hogy a nyolcvanas években háromszor olyan gyorsan nő majd az atomenergia felhasználásának üteme, mint a jelenlegi évtizedben, Néhány hónappal a komplex program elfogadása előtt, 1971, tavaszán az SZKP XXIV, kongresszusa úgy értékelte — és a tagországok hasonlóan foglaltak állást —, hogy 1980-ig összesen körülbelül 35—40 000 megawatt teljesítőképességű reaktort, erőművet építenek fel a KGST országokban. Ez körülbelül ugyanannyi, mint amennyit jelenleg az egész világon felhasználnak, WER — és társai A Szovjetunióban az évtized végén összesen körülbelül 30 000 megawatt teljesítőképességű atomerőmű, reaktor üzemel majd. A 6 európai KGST tagország pedig együttvéve mintegy tízezer megawatt kapacitással rendelkezik majd. A szocialista országokban a legelterjedtebb a WER-típusú reaktor. A Szovjetunión kívül csaknem valamennyi tagállamban ilyen reaktorral üzemelő atomerőművek épülnek, sőt Finnország is igényt tart a VVER-re. Ezek a víz-vizes típusú reaktorok világszerte a legjobban ismert és elterjedt reaktorok közé tartoznak, az 1965 óta épített atomerőművek 36 százaléka ilyen típusú. A Szovjetunióban párhuzamosan több' atomerőmű is épül, ezen elv alapján. A novovoronyezsi erőmű például 3 és fél ezer megawatt kapacitású lesz. Vagyis összesen nyolc reaktorból áll. (Egy-egy VVER-típusú reaktor 440 megawatt teljesítményű.) A Don partján épülő erőmű építkezései körülbelül félúton tartanak, eddig 1500 megawatt kapacitást építettek fel. A Szovjetunióban szinte nemzeti típusú reaktornak tekintik — és következetesen fejlesztik — az úgynevezett urángrafit reaktort, amelynek körvonalait a szovjet atomfizika és -energetika kiemelkedő egyénisége Kurcsatov akadémikus dolgozta ki a negyvenes évek végén. A világ első atomerőművét — amelyet 1954-ben a Moszkva melletti Obnylnszkban helyeztek üzembe —, ilyen elv alapján építették meg, csakúgy, mint a Szibériában 1958-ban felépített reaktor, vagy később az Urál környékén üzembe helyezett Belojarszki atomerőművet, A Lenlngrád közelében jelenleg épülő ugyancsak ebbe a családba tartozik. A szakemberek szerint a jövő reaktortípusa az úgynevezett gyors neutronos reaktor — nevét onnan kapta, hogy a maghasadásokat gyors neutronok idézik elő és ezáltal a hasadóanyag-készletek többszörösükre növekednek. Kétségtelen, hogy ezek a reaktorok fantasztikus távlatokat nyitnak meg az atomenergetika előtt. Az első ilyen típusú szovjet erőmű munkálatait befejezték. Az év végétől bekapcsolódott az energiatermelésbe a Kaspi tenger partján felépült hasonló típusú atomerőmű is. A Szovjetunió mellett — de szovjet műszaki-tudományos segítséggel — Csehszlovákia is kifejlesztett egy sajátos típusú reaktort. Ez volt az első csehszlovák atomerőmű, amelyet több mint egy éve helyeztek üzembe és a névleges teljesítőképessége 150 megawatt. Kezdetben igen népszerűvé tette az a tulajdonsága, hogy az erőmű dúsítás nélküli természetes uránnal üzemelt. A WER reaktorok térhódításában azonban egyre inkább visszaszorult ez a típus. így aztán a második csehszlovák reaktor — ugyancsak Bohunicében — már a WER- elv alapján épül. A tervek szerint ez az atomerőmű 1980-ra készül el. A Szovjetunió után a KGST-országok közül elsőként az NDK-ban épült fel atomerőmű 1966-ban. Ez ugyancsak WER típusú, csakúgy, mint az NDK jelenleg épülő nagy teljesítményű erőműve a Bolti tenger partján. A „balti atomóriás"-nak nevezett erőmű nyolc reaktorból áll majd és három és fél ezer megawatt kapacitású lesz, vagyis ugyanakkora, mint a novovoronyezsi erőmű. A tervek szerint legkésőbb 1981 végéig elkészül. A bulgáriai Kozladujban már szintén folynak a leendő négyreaktoros erőmű első egységének a munkálatai. 1980-ig felépülő három másik társához hasonlóan ez a reaktor is 440 megawattos lesz, vagyis összteljesítményük 1760 megawatt. Magyarországon ugyanilyen reaktorok épülnek majd. Romániában és Lengyelországban pedig egy-egy WER reaktor működik 1980—1981-től. A atomerőművek két évtizedes történelme során néhányszor vád érte munkájukat. Eme vádak szerint az atomerőművek veszélyesek lehetnek az emberi * környezetre. A környezet válasza A tények azonban mást bizonyítanak. Az elmúlt években egyetlen atomerőműben sem történt rendellenesség, szerencsétlenség, olyan műszaki hiba, amelynek következtében nagy mennyiségű radioaktív szennyező anyag került volna a levegőbe, a földbe, a vizekbe. Mindez bizonyítja, hogy a nukleáris szennyeződés megelőzésére világszerte tett intézkedések eredményesek. Speciális tisztítóberendezések akadályozzák meg, hogy radioaktív gázok kerüljenek az atmoszférába. Ugyancsak a biztonságot szolgálja a zárt vízrendszer annak kiküszöbölésére, hogy a vízzel radióaktív szennyeződés kerüljön az emberi környezetbe. Ezekből a víztárolókból nem vezet tovább egyetlen forrás, patak sem. A vizet az atomerőműnek saját, ugyancsak teljesen zárt berendezései tisztítják. Tény az is, hogy például egy 400— 500 megawatt kapacitású hagyományos erőmű naponta óriási mennyiségű széndioxidot, pernyét, kormot bocsájt a levegőbe. Márpedig ez sokkal több kárt okoz az embe-i környezetnek, mint például egy hasonló teljesítményű WER- reaktor üzemeltetése. Szovjet szakemberek megvizsgálták, hogyan hat a környezetre a novovoronyezsi atomerőmű, amelynek első reaktora 1964-ben, tehát 10 évvel ezelőtt kezdte meg a termelést. Az erőmű kéménye 120 méter magas. A méréseket 40 km sugarú környezetben végezték. Az eredmény: az elmúlt 10 évben nem változott a radióaktív szennyezodöttség foka, tehát az esetleges szennyeződés teljesen jelentéktelen. Hasonló eredménnyel zárultak a belojarszki atomerőműben végzett kísérletek is. A nemzetközi atomenergia-ügynökség igazgatója dr. Sigward Eklund a stockholmi környezetvédelmi konferencián a következőket mondotta: „Még ha százszorosán növelnénk Is az atomerőművekben előállított energia mennyiségét — vagyis ha évente négymillió megawatt energiát termelnénk, amire a következő évszázadban biztosan számíthatunk —, a radióaktív szennyeződés szintje még ez esetben Is legfeljebb a természetes határ egy százaléka lenne és ez nem jelent veszélyt az emberi környezetre, Ma, amikor a kapitalista világ komoly energianehézségekkel küszködik, a szocialista országok előrelátó energiagazdálkodása folytán — a KGST jóvoltából — egyetlen szocialista állam sem kényszerül energiahiány folytán csökkenteni a termelését. A szocialista tervgazdálkodás, és a szocialista államok internacionalista együttműködése bebizonyította életrevalóságát és bizakodva tekintenek a jövőbe. Az első szovjet atomerőmű vezérlő központja .-4jí
