A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-25 / 4. szám
Egyenjogúság a gyakorlatban A nemzetiségi kérdés megoldásénak néhány szempontja a csehszlovákiai ukrán nemzetiségű lakosság vonatkozásában Azoknak a mély minőségi változásoknak a folyamatában, amelyek az elmúlt évtizedekben hazánkban megvalósultak és amelyek összességükben a szocializmus győzelmét jelentették, jelentős hely illeti meg a nemzetiségi viszonyok területén bekövetkezett forradalmi változásokat is. A nemzetiségi kérdés marxista-leninista megoldása objektív törvényszerűsége volt a szocialista társadalom építésének. E megoldás nélkül nem lehetne leküzdeni a nemzetiségek bizalmatlanságát, kialakítani a köztársaságban élő nemzetek és nemzetiségek szilárd közösségét, mely nemzetek és nemzetiségek kapcsolataikat a barátság, a szoros együttműködés, a kölcsönös segítségnyújtás és egyenjogúság elvein építik. A nemzetiségek viszonyában bekövetkezett valamennyi szocialista változás kezdeményezője Csehszlovákia Kommunista Pártja volt, amely a nemzetiségi kapcsolatok marxista-leninista elméletéből indult ki s a gyakorlatban valósította meg a proletár internacionalizmus és a szocialista hazafiság elveit. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nemzeteinek és nemzetiségeinek testvéri családjában éli szabad életét az ukrán nemzeti kisebbség is, amelynek számára természetes hazává lett a Csehszlovák Szocialista Köztársaság. Az uralkodó kizsákmányoló osztályok 1945-ig az ukrán lakossággal szemben a kegyetlen szociális és nemzeti elnyomás politikáját alkalmazták. Csak hazánknak a szovjet hadsereg által történt felszabadítása és a dolgozó népnek a burzsoázia felett 1948 februárjában aratott végleges győzelme teremtette meg a szükséges feltételeket az ősi elmaradottság felszámolásához, az ukrán nemzetiség sokoldalú gazdasági, politikai és kulturális fejlődéséhez. A marxizmus-leninizmus abból indul ki, hogy a proletár diktatúra győzelme után a nemzetiségi kérdés megoldásának súlypontja a gazdaság területére tolódik át. Csak a korábban elnyomott nemzetek és nemzeti kisebbségek gazdasági elmaradottságának felszámolásával és a szocialista termelési viszonyok győzelmével lehet biztosítani az összes nemzetek és nemzetiségek tényleges egyenjogúságát és új kapcsolatokat alakítani ki közöttük — az együttműködésen, a barátságon és a teljes bizalmon alapuló kapcsolatokat. Kelet-Szlovákia és különösen ennek északi része, ahol az ukrán lakosság többsége él, a felszabadulásig a köztársaság legelmaradottabb területe volt.A tőkés rendszerben ezt a területet szándékosan elhanyagolták. Jelentéktelen volt az ipar és igen elmaradott a mezőgazdaság. Ennek következtében nagyon alacsony volt a lakosság anyagi és kulturális színvonala. Az összlakosságnak csak 0,4 százaléka dolgozott az iparban. A munkásosztály igen kisszámú volt, az ipart többnyire a fűrésztelepek, a kisebb szeszfőzdék és malmok képviselték. Többségben voltak a kevés munkást foglalkoztató kisebb vállalkozások, nehézipar gyakorlatilag nem volt. Igen alacsony gazdasági és műszaki szintű volt a mezőgazdaság is, ahol a lakosság nagy többsége dolgozott. A föld fel volt aprózva, a gazdaságok 96 százaléka volt 10 hektáron aluli törpebirtok, nagy volt a földéhség. Ez a birtok-felaprózódottság és a teljes pénzhiány nagy gátja volt a műszaki haladásnak a mezőgazdaságban. Hiányzott bármiféle gépesítés, s ennek következtében igen alacsony volt a mezőgazdasági termelés intenzitása. Csaknem semmi ipar, elmaradott mezőgazdaság s ennek következtében igen alacsony életszínvonal — ez volt az az alap, amit Kelet-Szlovákiában a népi demokratikus rendszer a kapitalizmustól örökölt s amelyről megkezdődött a Kelet-Szlovákia és a köztársaság többi része közötti különbségek fokozatos kiegyenlítésének folyamata. Az ukrán kisebbség kérdésének megoldása tehát elsősorban megkövetelte Kelet-Szlovákia nagy ga'zdasági elmaradottságának felszámolását és gazdasági felemelkedésének előmozdítását. A fő módszer, amely biztosította az említett cél gyors elérését, az iparosítás és a mezőgazdaság kollektivizálása volt. A szocialista iparosítás csak 1948-ban kezdődött, s az első ötéves terv Kelet-Szlovákia fokozatos és rendszeres iparosításának kezdetét jelentette. Ä cseh munkásosztály internacionalista segítségével megindult olyan üzemek építése, mint a preáovi Krizik-Dukla, a Hencovcei Faipari Kombinát, a sninai Vihorlát Gépgyár, a bystréi cementgyár, a strááskéi Chemko stb. Az 1956-i országos konferencia határozatai jelentős mértékben felgyorsították a kelet-szlovákiai iparosítás ütemét, s e határozatok végrehajtása elősegítette számos járás és az egész kerület gazdasági színvonalának emelését. Az említett határozatok értelmében megkezdődött a humennéi műszálgyártó üzem, a Stará Lubovfia-i csavargyár, a medzilaborcei járműgyár, a svidníki ruhagyár és a stropkovi Tesla híradástechnikai üzem építése. A szocialista országépítés éveiben az ukrán lakosságú járásokban bekövetkezett az ipari termelés gyors ütemű növekedése. A felszabadulástól 1973 végéig 65 új ipari üzem épül a kelet-szlovákiai kerületben. Fontos tényező, hogy hatalmas méretekben megindult a nehézipar fejlesztése. A legnagyobb ipari beruházáson, a Kelet-szlovákiai Vasműn kívül 10 gépgyár, több erőmű és három vegyipari üzem épült fel a kerületben. Gyors ütemben folyt 1948 után a községek villamosítása. E tekintetben sem volt kielégítő a helyzet. Még közvetlenül a felszabadítás után is néhány járási székhelynek nem volt villamos világítása. Az iparfejlesztés alapvető fordulatot hozott e terület fejlődésében és mélyreható változásokat hozott a társadalmi élet valamennyi területén. Mindenekelőtt számában gyarapodott, szakmailag és politikailag fejlődött a munkásosztály, megszilárdultak a szocializmus alapjai, a szocializmus javára megváltozott az emberek gondolkodása. Pozitív eredményeket mutatott fel a mezőgazdaság is, amely — akárcsak a népgazdaság többi ágazata — bonyolult szociálpolitikai és gazdasági fejlődésen ment keresztül. A szocialista állam nagy segítséget nyújtott a mezőgazdaságnak gépek és anyagi eszközök formájában. Nagy beruházásokat hajtottak végre az egyes mezőgazdasági termelőszövetkezetek. Az ipar és a mezőgazdaság fejlődésének következtében szüntelenül emelkedett az életszínvonal. Ez megnyilvánult a lakosság fokozott foglalkoztatottságában, ami azután törvényszerűen visszatükröződött mindenekelőtt a lakosság pénzjövedelmének s a kiskereskedelmi forgalomnak növekedésében. Lényeges fordulat állt be a lakásépítés és a lakáskultúra területén is. A felszabadulás után a hatóságok különös figyelmet fordítottak a háborús események következtében elpusztult vagy megsérült lakóházak helyreállítására a kelet-szlovákiai kerületben, s leginkább az ukrán lakosságú járásokban. A bardejovi, humennéi, preäovi, Stará Lubovfta-i és svidníki járásokban 1946 és 1970 között épült fel a lakásoknak 68,3 százaléka, ami 3,7 százalékkal haladja meg a kerületi átlagot. A háború utáni gazdasági fejlődéssel megkezdődött az ukrán lakosság fokozatos és rendszeres kulturális felemelkedése is. Ezen a területen jelentős eredmények születtek, amelyek kiterjedtek a kulturális élet minden területére. A szocializmus építésének éveiben az ukrán lakosság nagy nemzeti újjászületésen ment át. A szocializmus gazdag kulturális életre serkentette. Az összes tények azt mutatják, hogy a szocializmus építésének éveiben az ország északkeleti járásai, ahol az ukrán lakosság él, mint ahogy egész köztársaságunk, nagyátalakuláson mentek keresztül a gazdasági és a társadalmi élet valamennyi területén. Ez a CSKP politikájának eredménye; a párt nagy erőfeszítéseket tett, hogy az ukrán lakosság élete állandóan egyre javuljon. A proletár internacionalizmus eszméje képezi a kommunista világnézet magvát. Az e pozíciókról való letérésnek beláthatatlan negatív következményei vannak a szocialista társadalom építésének feltételei között. Magunk győződtünk meg az 1968—69-es válságos esztendőkben, hogy az internacionalista pozícióktól való elhajlás teret enged a nacionalista demagógiának, veszélyezteti a szocializmus vívmányait, a nemzetek kölcsönös közeledését. Az antikommunizmus mint fő eszmei-politikai fegyver tökéletesíti formáit, módszereit, eszközeit a kommunizmus elleni harcnak. A CSKP KB 1972 októberi ideológiai plénuma a nacionalizmust a szocializmus eszméi elleni harc legalattomosabb fegyverének minősíti, az antikommunista erők legfontosabb eszközének, amelyék szítják egyik nemzet gyűlöletét a másik ellen s a hazafias érzelmeket nacionalista és soviniszta türelmetlenséggé változtatják. A burzsoá nacionalizmus a tőkés társadalom terméke, azt hirdetve, hogy a népek, nemzetek nem egyenjogúak, egyik fölényben van a másikkal szemben. Az osztályharc tagadása egy nemzeten belül jellemző a nacionalizmus valamennyi fajtájára. A kispolgári nacionalizmus burkolt formákban jelentkezik, így például felnagyítja az illető nemzet érdekeit és előnyeit. Jellegzetes rá, hogy igyekszik elzárkózni és elszigetelődni, az érzelmeket rendkívüli mértékben felkorbácsolni, jellemző rá a fölényeskedés, az öntetszelgés, a részleges vagy teljes bizalmatlanság megnyilvánulása bizonyos nemzet tagjai vagy valamennyi más nemzet iránt. Egyike a nacionalizmus pszichikai megnyilvánulásainak a nemzeti ellenszenv. Az imperializmus ideológusai a szocializmus elleni pszichológiai háború szervezésekor a nemzetek és nemzetiségek tagjainak nemzeti érzelmeit a nacionalizmus íelszítására használják fel. A Csehszlovákiában- a nemzetiségi viszonyok rendezése — köztük az ukrán nemzetiség viszonyainak rendezése — terén szerzett tapasztalatok egyértelműen megcáfolják a burzsoá propagandának a kommunista mozgalom, a kommunista világnézet és erkölcs nemzetietlenségéről, kozmopolitizmusáról terjesztett képtelen koholmányait. Ellenkezőleg, a kommunisták sohasem titkolták és nem titkolják nemzeti büszkeségüket s a társadalmi gyakorlatban bebizonyították, hogy egyedül a szocialista rendszer feltételei között lehetséges a nemzetek és nemzetiségek sokoldalú felvirágzása. Dr. MICHAL CORNY az SZSZK kormányhivatala nemzetiségügyi főosztályának helyettes vezetője « i V. Pfibyl felvétele
