A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-06-28 / 26. szám
Ember, társadalom, művészet A művészet és a társadalmi tudat közötti viszony időszerűségét bizonyítja a tény, hogy mindig visszatérünk hozzá. Különböző szempontokból elemezzük a művészetnek a társadalmi tudatra gyakorolt hatását, s különböző átgondolt formákban szorgalmazzuk a társadalom érdeklődését a kulturális és művészi értékek iránt. A kultúra és a művészetek fejlődése szorosan összefügg az emberi társadalom történelmi fejlődésével. Minden kor rendelkezett a kulturális és művészi megnyilvánulás saját formáival, noha külső körülmények gyakran előnytelenül befolyásolták, sőt fékezték a haladásért folyó politikai, gazdasági és világnézeti küzdelmet. Ennek ellenére is számos művészi érték túlélte a divatot, korszakokat hidalt át. Az élettel való kapcsolatukban van az erejük és képességük, hogy szüntelenül hozzájáruljanak a megismerési és a nevelési folyamat eredményességéhez. Ez a legnagyobb eszmei és etikai küldetése minden művészi megnyilvánulásnak, s ezen felül a fejlett szocialista társadalomban minden feltétele megvan a kiterjedt működési területhez és a további progresszív fejlődéshez. Ehhez, persze, az kell, ahogy arra a CSKP XIV. kongresszusa rámutatott, hogy „szüntelenül és türelmesen ki kell alakítani a feltételeket a szocialista kultúra és művészet offenzív kibontakozásához, eszmei tisztaságához és pártosságához“. A párt mint a társadalom vezető ereje támogatja azokat a művészeket, akik munkájukkal és magatartásukkal elkötelezik magukat a szocializmus ügye iránt, akik tehetségüket, képességeiket a nép szolgálatába állítják. Ez nem zárja ki az alkotó útkeresést s a tehetség és az egyéni képességek kibontakoztatását a szocialista kultúrát gazdagító szocialista művészet formái és stílusai sokoldalúságának és gazdagításának érdekében. A szocialista realizmus alkotó módszere lehetővé teszi az életjelenségek megragadását dinamikus fejlődésükben, haladó tendenciáiknak, mindannak megragadását, ami új, ami fejlődőképes. A művészet, mint olyan, alkotó folyamat, átélése és kifejezése a témának, amely a művészi vallomás erejével meggyőz arról, hogy itt harc folyik a művészi igazságért. Igazi alkotó hevület nélkül kifejezéstelen, művészileg hatástalan müvek születnek, amelyek közömbösen hagyják az olvasót vagy a nézőt, nem hatnak aktívan érzelmeire, tudatának formálására. Ezt elkerülendő a művésznek magáévá kell tennie társadalmának törekvéseit és vágyait, aktív tagja kell hogy legyen a közösségnek, amelyben él és alkot, harcolnia kell a formák megmerevedése ellen s olyan kifejezési eszközöket kell keresnie, amelyek biztosítják a megfelelő eszmei és művészi előrehaladást s a művészi kifejezésmód magasfokú kulturáltságát. S éppen ez a folyamat segíti elő új művészi alkotások keletkezését, amelyek nem halnak meg idő előtt, hanem életképesek maradnak és hatnak a művészi kifejezésmód és az eszmék erejével. Ebből következik, hogy az élettel való kapcsolat megsokszorozza a művész alkotó ambícióit, megvédi a korai „elsüllyedés“ veszélyétől, mindig új ösztönzést ad alkotó szándékai aktivizálásához. A művészet gyakorta áthatóbban ragadja meg az életjelenségeket, mint maga a történelem. Ezért szociológiai jellege is van; nem keletkezik elszigetelten, hanem közvetlenül az emberi társadalomban, az egyének alkotóképességeinek révén, a szépség, az eszmei és a művészi érték általános érvényű törvényei szerint. S jóllehet a művészi produktum egyéni alkotás eredménye, egyszersmind a művész és a társadalom viszonyának kifejezése is. Ez a tény rácáfol a polgári ideológusok és kritikusok hiábavaló kísérleteire, hogy a művészetet és a kultúrát kirekesszék a társadalom életének szférájából, annak bizonygatására, hogy a művészet jellege történelmen kívüli és ezért osztályon felüli. A szocialista művészetnek fejlesztenie és mélyítenie kell a társadalom kulturális szükségleteit. Ezért vallomásának mélységével tolmácsolja a művészi igazságot, amely a társadalom osztályérdekeire támaszkodik. Ez nem zárja ki a tematika szélességét, ha kívül is állna a jelenlegi társadalom életének szféráján vagy a jelenlegi társadalomszemléletet fejezné ki. Aktualitással kell azonban szólnia a mához s foglalkoznia a szocialista társadalom követelményeinek megfelelő eszmei és etikai problémák megoldásával. Ezért jogos érdeklődéssel fogadjuk a múlt művészi értékeit a kiállításokon, az irodalomban, a színpadon és a hangverseny-pódiumokon, de az új alkotásokat is, amelyek történelmi eseményeken keresztül szólnak a mához. Ennek ellenére nem lenne szabad megfeledkezni a mai tematikáról. Az új szocialista élet rengeteg témával szolgál az új szocialista tulajdon és hazafiság, dolgozóink hősi tettei, a népek közötti minőségileg új barátság, a nemzetközi együttműködés stb. tárgyköréből. A mindennapi élet elégséges „fegyvertár“ a művész érzékeny szeme számára. Gondolunk itt az általános felvirágzásra, ami Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével ment végbe nálunk. Űj, szocialista erkölcs, új, szocialista életstílus van kialakulóban. Nagy az ereje a politikailag és eszmeileg egységes népnek. Nem rendíthetik tneg a hazai és a külföldi emigránsok szórványos kísérletei sem, akik cselekedeteikkel eljátszották a lehetőséget, hogy megbecsült tagjai legyenek ennek a társadalomnak. Az ember és a társadalom öntudatosodásának folyamatában nagy küldetése van a kultúrának és a művészetnek. Nemcsak az egyes alkotásoknak; ezek elválaszthatatlan részei a nagy mozaiknak, amely tartalmának és formáinak sokoldalúságával, eszmei és művészi minőségével pozitívan befolyásolja gondolkodásunkat és érzelmi világunkat és arra a nemes törekvésre ösztönöz, hogy legyőzzük a fogyatékosságokat magunkban és rajtunk kívül. Minél szorosabban kötődik a kultúra és a művészet az ember és a társadalom életéhez, minél hívebben tükrözi a társadalom életében megnyilvánuló pozitív, haladó törekvéseket, annál meggyőzőbben hat az ember tudatának formálására is. Művészeink sok akadályt küzdöttek le ezen az úton; sokan értek el olyan eredményeket, amelyek méltón képviselnek minket a kultúra egész világában, mert bátran és meggyőzően fejezik ki a szocializmus győzelmes eszméit. S éppen ebben van a művészet és a kultúra elkötelezettsége és ebben a művész és a kultúrmunkás legfontosabb küldetése is. A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az OBZOR kiadóvállalat gondozásában. Főszerkesztő: Major Ágoston. Főszerkesztőhelyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: főszerkesztő: 341-34, főszerkesztő-helyettes: 328-64, szerkesztőség: 328-65. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Terjeszti a Posta Hfrlapszolgálata. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Üstredná expedicia tlaée, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48, VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlaéiarne, n. p., Koáice. Előfizetési díj negyedévre 39,— Kés, fél évre 78,— Kés, egész évre 156,— Kés. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. INDEX: 454 32. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. Címlapunkon és a 24. oldalon Prandl Sándor felvételei
