A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-18 / 3. szám
ni bajod, kérdeztem magamtól mindjárt az út elején, mi a fene .bajod van, mikor a kerekek jól forognak, az út is sima, reggelire megettél egy egész narancsot, s most nézheted ezt a pompás téli tájat, amely olyan megadóan fekszik eléd, mint a legszebb, leghűségesebb szerető. Hát mi az ördög bajod lehet ilyen fényes reggelen?! Tudtam, s nyomban beláttam, hogy ez nagyon ostoba kérdés, s igazság szerint nem is lett volna szabad feltennem, már csak azért sem, mert eleve biztos voltam benne, hogy úgysem lehet rá válaszolni. Mert mi baja is lehet az embernek, ha reggelire egy egész narancsot elfogyaszthat? Ha józanabbul végiggondolom, akkor azt kell mondanom, hogy aki ilyen reggeli után ostoba kérdéseket tesz fel magának, az valamilyen módon maga is ostoba. Ennek ellenére feltettem magamnak a kérdést. Mert higgyék el, én már olyan vagyok, hogy akkor is megteremnek bennem a kérdések, ha semmi okom sincs a kérdezésre. A kérdések, az tulajdonképpen én vagyok. Hát nem fura dolog ez? Mert ki az ördögnek kellenek az én kérdéseim? Ki vesz kérdéseket? Búzát, disznót, marhát, azt igen, azt megveszik. Készen, vagy feldolgozott állapotban. De kérdéseket? ... Így van ez, kérem. A kérdések a kutyának se kellenek. A kérdések csak nekem kellenek, de hogy mire, azt magam se tudom. S most itt van ez a legutóbbi, hogy „mi bajod van?'1 Mi bajom is lehetne nekem ! Az út jó, száraz, s ez a vén tragacs is derekasan nyeli a kilométereket, hát igazán nincs okom panaszkodni. S mégis... Valami nincs egészen rendben, mert a világon ok nélkül semmi sincs, még egy kérdés se. Ha pedig a kérdésnek oka van, azt az okot illene felderíteni. Nézzük csak, hogy állnak a dolgok. Az éjszaka jól aludtam, ezt onnan tudom, hogy egyáltalán nem emlékszem az éjszakára. Amikor felébredtem ugyan bosszankodtam egy kicsit, mert a csap hörögve adta tudtul, hogy kiszáradt, de a mosakodásból sohase csináltam gondot. Azután pedig megettem azt a bizonyos narancsot, amit már említettem. Ha távolabbra megyek viszsza, már több az esélyem, hogy a kérdés okát megközelítsem. Mert tegnapelőtt például alaposan berúgtam. Ritkán fordul elő velem, de tegnapelőtt megtörtént. Tegnap persze, mint mindig, ha iszom, rettenetesen fájt a fejem. Nem tudom, ismerik-e ezt a fajta fejfájást; ha ismerik, akkor felesleges részletesen elmondanom, ha meg nem ismerik, akkor hiába is mondanám el, mivel GÁL SÄ ez a fejfájásnak egy olyan különleges változata, amelyet csak átélni lehet, leírni nem. S nincs rá orvosság. Még a citromos feketekávé sem segít, tapasztalatból tudom ezt, mert kipróbáltam. Ezért, ha csak lehet, nem öntök fel a garatra. Vagy pontosabban csak akkor, ha elkerülhetetlen. De hogyan lehet azt tudni, mikor elkerülhetetlen? Ez megint egy olyan kérdés, amelyre aligha lehet válaszolni. Hogy miért? Kérem, én anyagbeszerző vagyok, s ha tetszik, ha nem, az ivás hozzátartozik a hivatásomhoz. Mert például, ha reggel jönnek, hogy eltörött egy kúpkerék, ugye, akkor nekem kell szereznem egy új kúpkereket. De általában a kúpkerék hiánycikk, akárcsak az ékszíj vagy a dinamó. S ilyenkor mit tehet egy anyagbeszerző? Azt mondja, hogy rendben van, fiúk, felhajtom valahol azt a nyavalyás kúpkereket, de kell hozzá egy demizson bor. Az elnök persze káromkodik egy cifrát, a könyvelő pedig kiutalja a bort. Mert kell a kúpkerék. A demizson bort aztán beteszem ebbe a tragacsba, amit jobb időkben autónak is neveztek, startolok és elindulok felhajtani a kúpkereket. Azért emlegetem a kúpkereket, mert tegnapelőtt amiatt rúgtam be. De csak azután, amikor már itt pihent mögöttem a hátsó ülésen kék csomagolópapírba burkolva. A főraktáros ugyan azt mondta, hogy nincs kúpkerék, de a helyettesének megsúgtam, hogy odakint a tragacsban egy árva demiszon gazdára vár. Hát így lett kúpkerék. Most pedig egy tengelyt hajszolok. Fogyogat az út a kerekek alatt, de a kedvem csak nem akar felderülni, mivel az előbbi kérdés vissza-visszatér, mint tavasszal a fecskék, gólyák. Lehetséges, hogy a kérdések is vándormadarak? Miért ne lehetne? Ez a világ — higgyenek nekem, tapasztalatból mondom — olyannak teremtődött, hogy minden megeshet benne. Még az is, hogy ilyen magamfajta világgá szalasztott anyagbeszerző narancsot reggelizik. Persze nem ez a narancs-história a lényeges, ezt csak úgy mondom, mikor újra megfordul bennem egy-egy kérdés. A fődolog pedig az, hogy döcög velem ez a Noé bárkája, s ha minden rendjén megy — s miért ne menne? — akkor holnap, de legkésőbb holnapután már hazafelé koco-NDOR gok egy zsíros vasdarabbal, amit tengelynek becéznek, s ami mindig akkor törik el, amikor a legnagyobb szükség volna rá. Na de most egy kis időre ki kell kapcsolni a gondolkodási szerkezetet, mert egy kaptató következik, amely megkívánja a tökéletes odafigyelést. Ha itt elmélázik az emberfia, akkor megeshet, hogy többé soha nem reggelizik narancsot, de egyebet se. Ezért inkább most kifelé, s nem befelé kell hogy figyeljek, bár a befelé figyelést sokkal jobban kedvelem. Abban semmi hamisságot se lehet találni. Ellenben kívül sok hamisság leselkedik a figyelmetlen halandóra; az út egy síkos darabja, egy szembe jövő autó, amely a kanyar mögül szökik elő, vagy akármi más. Mondom, van itt kívül elég hamisság, sokkal több, mint amennyire szükségünk lenne. Persze, tudom azt is, hogy ez ellen aligha tehet valamit a magamfajta egyszerű ember. Mert a hamisság olyan, mint a gyom, megnő, ha nem is vetik, kivirágzik, anélkül, hogy gondoznák... Még egy kanyar és fent leszek a domb legtetején. Ha erre járok, itt fent mindig megállók nyújtózni egyet, cigarettázni. Meg azért is, mert szeretem ezt a dombot. amely már inkább hegy, mint domb. Az út jobb oldalán tölgyek állnak a hóban, feljebb erdeifenyők, s még feljebb borókabokrok. Különösen ezeket a borókabokrokat szeretem nézni. Télen olyanok, mint a kifordított báránybőr kucsmák, nyáron pedig egészen haragosra zöldülnek a napon. Na, már itt is vannak. Ügy, ahogy az előbb felsoroltam. Ez is egy érdekes dolog, hogy az ember a tájnak egy darabját így megszeresse. Főleg, ha olyan emberről van szó, amilyen én is vagyok a les fel futkározó, menjél-hozzál életével. Mert én aztán annyi hegyet s völgyet látok, hogy az két embernek is elég lenne, s mégis ezt a darabka dombhátat kedveltem meg. Itt valahogy már a kövek is ismerőseim, s néha azon csodálkozom, hogy nem köszönnek, amikor ide érkezem. Persze az is lehet, hogy köszönnek a maguk módján, csak hát én ezt nem veszem észre. Gondolkodtam már efelől is néhányszor, de itt sem látok világosan. Nem ismerem jól a dolgok természetét, a kövekét különösképpen nem. De azt tudom, hogy vannak emberek, akik a köveket is megértik, anélkül, hogy egy szót is váltanának egymással. Szem kell hozzá, amely lát, azt hiszem, meg jó tapintás. Viszont annál jobban ismerem az embereket; az emberek között igazán jól eltájékozódom. Egy perc alatt meglátom, kiben mi lakik, s azt is, kitől mit várhatok. Az én szakmámban ez a legfontosabb tudnivaló. Ha látom, hogy olyan emberrel állok szembe, aki, ha van, amit kérek, egyből odaadja, vagyis tisztességes, és nem vár ellenszolgáltatást, azt akkor is megbecsülöm, ha azt mondja valamire, hogy nincs, mert ha ezt mondja, tudom, hogy úgy is van. Az ilyen ember nem nézeget a vállamon túlra, ki az utcára, hogy gyalog jöttem-e vagy autóval. Az ilyen ember rám néz, s azt mondja: nincs. Viszont van — s ebből van a több — aki előbb vakaródzni kezd, valamit mormog, forgatja a szemét, s hol a földet nézi, hol az eget, szóval, ha ilyennel állok szemben, akkor azt se hiszen el — még ha megesküszik is rá, hogy az ükapja már a temetőben alussza örök álmát. Emberben ez a rosszabb fajta, de kereskedőben ez a jobb. Mert ennél mindig akad olyan holmi — természetesen némi ellenszolgáltatásért —, amely az előző fajtánál, vagyis a tisztességesnél nem található. S akármilyen furcsának is tűnik, én ezt a szemforgató fajtát nem szeretem, pedig tőlük szerzem meg nagyobbára azt, amire szükségem van. De a demizson bort szívesebben adnám azoknak, akik egyenest a szemembe néznek. Csakhát akkor én lennék a legrosszabb anyagbeszerző, s az elnök kurtánfurcsán kirakná a szűrömet. Hát ezért kell nekem néha kényszerjezsuitának lennem. Kérni ott, ahol adni nem tudnak, s adni oda, ahol nem érdemlik. De mit csináljak? Kell az a féltengely, s a kell belekényszerít abba, hogy lelkiismeretemmel szemben cselekedjem. Lehet, hogy ezért érzem rosszul magamat akkor is, ha tulajdonképpen semmi bajom sincs. Lehet, hogy azért támad bennem nyugtalanság, ha látszólag nincs is okom nyugtalankodni. S ilyenkor jönnek a kérdések, amelyekre hiába keresem a választ. Tudom, most akadnak, akik azt mondják: egy anyagbeszerző ne a lelkiismeretével tanácskozzon, ne álszenteskedjen, hanem kerítse elő azt a koszos féltengelyt. A világnak a féltengelyre van szüksége, nem pedig arra, hogy az anyagbeszerző hogy vélekedik a világról. Lehet, hogy azoknak akik ezt mondják, igazuk van; de hogy valóban igazuk van-e, azt eldönteni nem az én dolgom. Ezen felül pedig már ideje, hogy tovább menjek. Az idő nem vár. VÍZSZINTES SOROK: 1. Idézetünk első része. 13. ... hír, vészhír. 14. Zokog. 15. A lelátó öröme. 16. Hiányos alibi (y-i). 17. Antal Béla Nándor. 19. Angol napilap. 22. Literátus. 23. Időmeghatározás. 24. Kikötőhely. 26. Csődör. 27. Épületrész. 28. Ecetben van! 30. Az atom központi része. 32. Kevert tea. 34. Német igásló. 36. Szóvégződés. 38. J. Z. L. 39.........ata, város a Szovjetunióban (é. h.). 41. Az idézet harmadik része. 42.........Mikulás, neves cseh festőművész (é. h.). 43. Folyó Etiópiában. 44. Tengerentúli nagyhatalom. 45. Keveri pihe. 46. Vadászállás. 49. Latin művészet. 50. A technikai atmoszféra rövidítése. 52. Gyötrelem. 53. Paszuly. 55. Francia művészet. 56. Mária Terézia. 57. Káposztaféleség. 59. Idegen dohány. 61. Folyó spanyolul. 62. Táplál. 64. Kórus. 65. Orosz uralkodó. 67. Csendes. FÜGGŐLEGES SOROK: 1. Tévedés. 2. Elektromos töltéssel rendelkező atom. 3. Bartók Béla névjele. 4. Kötőszó. 5. Szegecs. 6. Félsziget a Fekete-tengerben. 7. Helyeslés. 8. És aztán: 9. Hangtalan dal. 10. A gallium vegyjele. 11. Ezerötvenegy római számmal. 12. Jane. . . Bronte híres regénye. 13. Az idézet második része. 18. Vízimadár. 20. Mázsái. 21. Hajórész. 25. I-vel a végén: szerződés jelzője is lehet. 27. Egy csapat. 29. Baráti ország pénzegysége. 31. A görög ábécé harmadik betűje. 32. Nemesfém. 33. Világhírű brazil labdarúgó-játékos (ford.). 35. Lopva figyelek. 37. . . . fizika, fizikai földrajz. 38. Fordítva a kéz része. 39. A gyümölcsös. 40. Magyar Távirati Iroda röv. 47. Vas-út. 48. ... Zsuzsa, magyar írónő. 49. Mátka. 51. Házrész. 53. Margit magyar színésznő. 54. J. S.......... világhírű zeneszerző. 56. Milyen röviden. 58. Szélmentes oldal a hajózásban. 59. Nagytakarításban van! 60. Káosz kezdete. 61. Szóvégződés. 63. Tér peremei. 64. Károly Nándor. 66. Hangtalan Róza. 67. A gyermek téli öröme. Beküldendő a vízszintes 1, függőleges 13. és vízszintes 41. számú sorok megfejtése lapunk megjelenésétől számított 6 napon belül szerkesztőségünk címére: 890 44 Bratislava, Obchodná 7. lehetőleg postalevelezőlapon. Az előző rejtvény helyes megfejtése: Az ember erényeit nem erőfeszítésein kell mérni, hanem azon, amit rendszerint cselekszik.“
