A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-06-21 / 25. szám
Szenvedélyük a színjátszás ■MMiM Ho most egy talólós kérdést kellene faragnom, gondolom, így szövegezném a mondókámat: Ez a színjátszó csoport jövőre ünnepli megalakulásának huszonötödik évfordulóját. Az elmúlt negyedszázad alatt több mint harminc színdarabot, operettet és esztrádműsort mutatott be; ezek összesen csaknem háromszáz előadást értek meg. A csoport úgyszólván állandó vendége a Jókai-napoknak, ahol ez idén is két értékes díjat nyert. Vajon melyik színjátszó csoportunkról van szó? Mi tagadás, bizonyosan sokan egy-kettőre eltalálnák, hogy a CSEMADOK Nővé Zámky-i (érsekújvári) helyi szervezetének színjátszóiról. . . Hárman — B o I e m a n Iván, a csoport rendezője, dr. Drug a János, aki nemcsak kiváló színészi tehetségével tűnik ki, de egyben a rendező egyik legközelebbi munkatársa is és a riporter — üljük hát most körül a kerek társalgóasztalkát, hogy az újvári színjátszás múltját idézzük és jelenét elemezzük. Csak a lényegre szorítkozó, tömör mondatokban fogalmaznak, ezért szinte fésületlenül, mondhatnám eredetiben vethetem papírra gondolataikat. BOLEMAN: A CSEMADOK létrejötte után, városunkban elsőként az énekkar alakult meg, de nem sokat váratott mágára a színjátszó csoport sem. Első bemutatónk a Dandin György volt 1950-ben. Játszottuk azóta a Mélyszántást, a Liliomfit, a Mélyek a gyökereket, A bort, a Lúdas Matyit, A csikóst, a Mágnás Miskát, A nagy műtétet, az Egy kis bécsi kávéházat, a Susmust, a Nagymamát, a Charley nénjét — hogy csupán néhány darabot említsek a csaknem harminc bemutató közül. Színjátszóink számos esztrád- és egyéb alkalmi műsorban is szerepeltek, sőt, aktív tagjai voltak azoknak a kultúrbrigádoknak, amelyek a megalakulást követő esztendőkben' a földművesszövetkezeteket patronáló üzemek autóin járták a környező falvakat s közvetlenül a szántóföldeken szórakoztatták a mezőgazdasági dolgozókat. Dr. DRUGA: A műkedvelő színjátszók feladata, hogy eszmeileg haladó, színpadtechnikailag megoldható és a közönség igényeit is kielégítő darabokat játsszanak. Munkánkban nem mindig sikerült érvényesíteni ezt a fontos elvet. Részben megfelelő darabok hiányában, részben pedig azért, mert immár hagyományosan a színjátszás bevételeiből segítjük a helyi szervezet tötbi szakcsoportjának munkáját. Természetesen, nem zárkózunk el a komoly tárgyú színművek vagy drámák bemutatása elől sem. Ellenkezőleg, egy-két vérbő vígjáték után szinte önkéntelenül is szükségét érezzük egy komolyabb darab, egy aktuális társadalmi mondanivalót feszegető színmű betanulásának. Csoportunk tagjai szívesen vállalkoznak ezekre az összetettebb szerepekre is, mert újszerű színészi feladatokat kell így megoldaniuk. A műkedvelő színésznek is szüksége van arra, hogy ne legyen csak egy-egy bizonyos szereptípus egysíkú megszemélyesítője. BOLEMAN: Ebben az évadban nem véletlenül választottuk Ivan Bukovcan: Mielőtt a kakas megszólal . . . című drámáját, mely néhány héttel a Szlovák Nemzeti Felkelés kirobbanása után, egy náci katonasággal megszállt kisvárosban játszódik. Nem titok, hogy rengeteget küszködtünk a próbákon, amíg elkészültünk a darabbal. De ebben a munkában talán éppen ez az állandó belső feszültség a legszebb. Jómagam is csak az első olvasópróbán, az indulatos párbeszédek hallatán döbbentem rá, hogy azt kell eljátszanunk, miként viselkednek az emberek egy adott, tétre menő kényszerhelyzetben. E dráma párbeszédeiben nemcsak roppant feszültség, de aprólékos jellemrajz is rejlik. Az idei Jókai-nopokon aratott sikerünk azonban azt igazolja, hogy fáradozásunk nem volt hiábavaló, örültünk a bemutatót követő tapsnak és a bíráló bizottság értékelésének is, hiszen ez a műkedvelők egyetlen jutalma. Dr. DRUGA; Miről szoktunk beszélgetni a próbákon? Elsősorban természetesen a darabról és az egyes szerepekről. De olykor-olykor arról is, hogy miért szép a műkedvelő színjátszás . . . Többnyire teljesen véletlenül, valami egyéb téma kapcsán kerül szóba ez a kérdés is. Fiatalok és idősebbek szoktunk ilyenkor beszélgetni. Végül általában abban állapodunk meg, hogy az öntevékeny színjátszás szórakozás és szórakoztatás, önművelés és a helyes kiejtés gyakorlása, egyszóval kellemes időtöltés. Csoportunk fiataljainak és a törzsgárda régebbi tagjainak — Thirringné Thain Margitnak, Kiss Magdának, Kovács Mihálynak, Záhorszky Elemérnek és másoknak — lelkesedése igazolja, hogy aki egyszer alaposabban belekóstolt a színjátszás „borába", az már nehezen tud lemondani erről a pusztán ügyszeretetből vállalt szenvedélyről! BOLEMAN; Terveink? A Szlovák Nemzeti Felkelés közelgő évfordulója kapcsán szeretnénk minél többször eljátszani a „Kakast", színjátszó csoportunk esedékes 25 éves jubileumára pedig egy, az évfordulóhoz méltó új darabot betanulni. X M. P.
