A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-06-21 / 25. szám

Falvaink, fiataljaink JÁN JANOVIC mérnök, mezőgazdasági és élelmiszeripari miniszter Fiatalabb olvasóink akkortájt szület­tek, amikor a mai szocialista mezőgaz­dasági termelés alapjait kezdtük le­rakni. A kenyeret és a húst akkor még jegyre árulták, s tejboltok csak a na­gyobb városokban voltak. Egy-egy fa­luban legfeljebb két-három bolt áru­sította a legszükségesebbeket. A háza­kat jobbára zsúpfedél vagy zsindely fedte. A háziállatok — a tehén, a ló, mint a parasztember legfőbb vagyon­kája s a mezei munkában egyetlen se­gítőtársa — egy udvarban és nem rit­kán egy fedél alatt éltek az ember­rel. Amit a paraszt termelt, azt jórészt mogo fogyasztotta el. A termékeknek csak egy kis hányada került feldolgo­zásra az élelmiszeriparban. Az élel­miszeripari össztermelés értéke, mint­egy hárommilliárd korona volt, ami a mai termelésnek — noha még ezt sem tekinthetjük rekordnak — az egyhetede volt. A parasztember éppen munkája révén a társadalom peremére szorult. A mezőgazdasági termelés másfél millió kisparaszti gazdaságban és harminc­­hárommillió apró parcellán folyt. Ilyen volt falvainkon a helyzet mi­előtt szocialista forradalmunk egyik fontos feladata, a föld forradalma megvalósult volna. Az érdekek szétaprózottságát, Szlo­vákia elmaradottságát a cseh ország­részekkel szemben, még bonyolultab­bá tette az ipari fejletlenség, amely sok munkanélkülit kivándorlásra kény­­szerített. A föld képtelen volt eltarta­ni a mezőgazdasági lakosságát. Száz évvel a jobbágyság felszabadítása után a nagybirtokosok, a gabonamonopó­liumok és bankok újabbkori kizsákmá­nyolásának módszerei konzerválódtak. A végrehajtók gyakrabban járták fal­­vainkat, mint az állatorvosok, agronó­­musok és zootechnikusok, akik akkori­ban szinte nem is léteztek. Ebből o helyzetből a kommunista pórt mutatta meg a kivezető utat, ami­kor Banskó Bystrica-i (besztercebányai) konferenciáján 1937-ben, tehát a köz­társaság szétdarabolásának előestéjén kidolgozta Szlovákia iparosításának ter­vét és a szlovák nép anyagi, szociális és kulturális felemelkedésének program­ját, nem feledkezve meg a paraszt­ságról. A kommunista párt részéről ez nem volt valamiféle propaganda-manőver, amint később, például a Szlovák Nem­zeti Felkelés idején is napirendre ke­rült ez a probléma. A Nővé slovo 1944. október 15-én közölte Michal Falfan cikkét a parasztság útjáról. „A parasztkérdést alapvetően kell megoldani, párhuzamosan Szlovákia iparosításával. Ami a kisparasztok élet­színvonalának emelését illeti... egyet­len megoldás lehetséges: a nagybir­tokok kisajátítása és felosztása a kis­parasztok között. Termőföldjeink any­­nyira túlterheltek, hogy nem engedhet­jük meg magunknak azt a luxust, hogy termékeit más is élvezze, mint az, aki teljes mértékben rá van utalva, aki dolgozik rajta, azaz a parasztság. Azonban annak is a tudatában kell lennünk, hogy a kisparaszt a kisajátí­tott nagybirtok területén nagyobb ter­mést csak a szövetkezetesítés, azaz nagy területi egységek korszerű mező­­gazdasági gépekkel való közös meg­művelésével érhet el. Célunk a parasztság életszínvonalá­nak emelése, ezért a föld megművelé­sének azokat a módszereit kell válasz­tanunk, amelyek csökkentik a fáradsá­gos fizikai munkát és magasabb ter­méshozamokat biztosítanak." Ezért ma, harminc évvel a Szlovák Nemzeti Felkelés és hazánk felszaba­dulása után Szlovákia parasztságának eddig megtett útját, mint a felkelés forradalmi gondolatainak folytatását, mint a nyomorból és az elmaradott­ságból való felemelkedést értékeljük. Sok helyre lenne szükség, ha a fel­kelés óta eltelt harminc év alatt elért mezőgazdasági fejlődést minden vo­natkozásában értékelni akarnánk. A termelőerők fejlesztése területén szinte összehasonlíthatatlan számokkal talál­kozunk. A termelési bázis, amelytől egy­kor Szlovákia mezőgazdasága függött, alapjában megváltozott. Szlovákia, ami mezőgazdaságának átalakulását illeti ma már számos ország munkásai és parasztjai számára szolgál példaképül. Továbbra is döntő tényező, hogy ál­talános iparosítás teljes gazdasági fel­lendülés nélkül, különösképpen Szlo­vákiában mezőgazdasági jellegű ter­melésre falvainkon nincs meg a lehe­tőség. Nincsenek meg o legalapvetőbb szociális feltételek. E probléma megol­dásában látjuk a munkás-paraszt szö­vetség legfőbb jelentőségét és annak a győzelemnek a jelentőségét, amelyet a burzsoázia fölött 1948 februárjában elért. A szocialista mezőgazdaság fejlesz­tésének helyes útja értékelésének leg­döntőbb kritériumai végül is az elért eredmények. A szocialista szektor anyagi-műszaki bázisát gyakorlatilag alapjától kezdve kellett felépítenünk. 1948 és 1973 kö­zött a szocialista mezőgazdaság fej­lesztésére szózötvenmilliárd koronát, Szlovákiában több mint negyvenmil­­liárd koronát ruháztunk be. Nagy jelentősége van a mezőgazda­­sági vegyiparnak: mind a műtrágyák, mind a gyomirtó és növényvédő szerek gyártásának a növénytermesztés és ál­lati termékek termelése területén. A háború előtti tizenhárom kilogrammal és az 1948—49-es tizennyolc kilogram­mal szemben 1973-ban a műtrágya-fel­használás országos viszonylatban meg­haladta a hektáronkénti 200 kg-ot (tisz­ta tápanyagokban számítva), s az ötö­dik ötéves terv végére eléri a 220 ki­logrammot hektáronként. A szocialista mezőgazdasági válla­latok létrehozásával párhuzamosan szervezni kezdtük a mezőgpzdaságnak dolgozó ipari szolgáltatásokat is — főképp Szlovákia területén. Míg az el­ső Csehszlovák Köztársaságban Szlová­kia területén mindössze két mezőgaz­dasági szakközépiskola (technikum) működött, és tudományos kutatási bá­zissal gyakorlatilag nem rendelkeztünk, ma Szlovákiában 43 mezőgazdasági szakközépiskola és technikum, és két mezőgazdasági főiskola működik, ahon­nan évente 500 szakember kerül a me­zőgazdaságba. Tudományos-kutató te­vékenység 14 intézetben folyik. Szocialista mezőgazdaságunk fejlő­dését az említett egyértelműen pozitív eredmények szempontjából vizsgálva joggal elmondhatjuk, hogy kommunis­ta pártunk, amely mezőgazdasági po­litikájában a IX. kongresszus fő irány­vonalának megvalósítása terén a lenini szövetkezeti gondolatból és a Szovjet­unió gyakorlati tapasztalataiból indult ki, valóban nagyszabású alkotást ho­zott létre. S ugyanakkor még csak a szocialista mezőgazdasági rendszer által nyújtott objektív lehetőségek racionális kihasz­nálásának a küszöbén állunk. Elsősorban a mezőgazdasági terme­lés egyes ágazatai koncentrációjának, kooperációjának, szakosításának prob­lémáját oldjuk meg, mint a tudomá­nyos-műszaki forradalom továbbfejlesz­tésének alapfeltételét. Szeretném felhívni a fiatalok figyel­mét arra, hogy a fejlődésnek ebben a szakaszában övék lesz a szó. Ez a szakasz semmivel sem lesz könnyebb, mint o kollektivizálás és az építés sza­kasza volt és továbbra sem nélkülöz­hetjük a munkások, parasztok és a műszaki értelmiség személyi hősiessé­gét. Sőt, a most következő munka még inkább igényli majd a lelkesedést és a nagyfokú személyi felelősségtudatot. Mezőgazdaságunk egy dolgozóra szá­mítva 100 ezer korona értékű alapvető termelőeszközökkel rendelkezik. A fia­taloknak meg kell szerezniük a megfe­lelő műveltséget, tudományos ismerete­ket. Am a tudománynak mint termelő­erőnek felhasználása nem könnyű fel­adat. És e téren nem lehet gyors és látványos sikereket elérni. De talán ép­pen a fiatalok előtt álló feladatok nagysága lesz egyik forrása és ösz­tönzője annak az örömteli munkának, melyet pártunk és kormányunk a me­zőgazdasági termelés további fellendí­tésére hozott határozatának teljesíté­sében igényel. Nagy László felvétele A CSEMADOK Központi Bizottságinak képes hetilapja. Megjelenik az OBZOR kiadóvállalat gondozásában. Főszerkesztő; Major Ágoston. Főszerkesztő­helyettes; Ozsvald Árpád. Telefon: főszerkesztő: 341-34, főszerkesztő-helyettes: 328-64, szerkesz­tőség: 328-65. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Üstredná expedícia tlaée, 88419 Bratislava, Gott­­waldovo nám. 48/VII. Nyomja a V^chodoslovenské tlaéiarne, n. p., KoSice. Előfizetési díj negyed­évre 39,— Kés, fél évre 78,— Kés, egész évre 156,— Kés. Kéziratokat nem érzünk meg és nem küldünk vissza. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. INDEX: 454 32. Nyil­vántartási szám: SÜTI 6/46. Címlapunkon J. Sámel, a 24. oldalon Prandi Sándor felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents