A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-06-14 / 24. szám

A Thomoz-Caetono-rezsim megdöntése óta két hónap telt el; a két hónap alatt kirajzolódtak a portugál politikai fejlődés lehetséges útjai. A politikai továbblépés alapja a kor­mány megalakulása — a kormánynak és egy jogászokból már összeállított bi­zottságnak kell előkészítenie a válasz­tásokat. Ez nem könnyű dolog: 1926 óta lényegében minden polgári jogot elvett a fasiszta rendszer: előbb jó né­hány rendelkezést kell törölnie, átalakí­tani, hogy például csak a választói lajstromok összeállítása megtörténhes­sék. Spinola tábornok és szóvivője több­ször Is hangoztatta: a junta legfeljebb egy évig kíván szerepelni, addig vá­lasztásokat tartanak, az ideiglenes pol­gári kormányt felváltja a parlament által törvényesen megválasztott kabinet s akkor kell majd köztársasági elnököt is választani. Spinola tábornok egyéb­ként már hivatalosan Is elfoglalta az elnöki tisztet, a Madeira szigetén levő Funchalban, az ottani „nyári elnöki pa­lotában" őrizetben tartott Thomaz ten­gernagy helyett, és megalakult az ideig­lenes polgári kormány. Egyre világosabban látszik azonban: Antonio Spinola tábornok a Portugál Köztársaság elnökének beiktatása. Tüntető fiatalok Lisszabon utcáin megalapozott volt Alvaro Cunhalnak, a Portugál Kommunista Párt főtitkárának és Mario Soareznek, a szocialisták ve­zetőjének az a figyelmeztetése, hogy még számolni kell a múlt embereinek, a régi rezsim restaurációjában érdekelt és a gyarmati kizsákmányolásban meg­gazdagodott tőkés csoportok és a Cae­­tano-rendszer vezető hivatalnokai és tisztjei ellenforradalmi kísérleteivel. „Je­lenleg arra van szükség, hogy a mór elért eredményeket szilárdítsuk meg és a még mindig aktív ellenforradalmat leküzdjük" — mondotta Cunhal, A katonai vezetés jó néhány olyan tisztet eltávolított ugyan posztjáról, akik még annak idején Salazar, majd Cae­­tano idején a legjobboldolibb vonal képviselői voltak, egy-egy, még helyén maradt múltbeli figura azonban akad. Egyikük, Nogueira tábornok például szembehelyezkedett azzal o bírósági végzéssel, amely felhívta: helyeztesse szabadlábra Pedro Rodriguez Peralta egykori kubai katonatisztet, akit tízévi börtönre ítéltek, mert részt vett afrikai szabadságharcosok kiképzésében. (Mo­­zambikbon és Angolában szabadon bocsátották azokat a szabadságharco­sokat, akiknek kiképzése miatt Peralta börtönben ül.) A múlt hetekben szélsőjobboldali csoportok (minden valószínűség szerint a belbiztonsági rendőrség, a DGS még szabadlábon levő, mintegy ezer tagja közül alakult társaságokról lehet szó) bombát robbantottak Lisszabon egyik forgalmas pontján; a merénylet hét emberéletet követelt. Felbukkant egy magát „jogászok csoportjának" nevező jobboldali szervezet röpcédulája is, amely jogi érvekkel dobálózva nevezi törvénytelennek a fasiszta rezsimet meg­döntő junta által végrehajtott fordula­tot, Szélsőjobboldali provokátorok (nyil­ván a DGS, a titkosrendőrség emberei) szabotázsra hívnak fel. Időben körülbelül egybeesett Fran­cisco Costa Gomes vezérkari főnök gyarmati kőrútjának kezdete és az a lisszaboni bejelentés, hogy a katonai junta úgy döntött: vizsgálatot Indít az Inhaminga mozambiki faluban történt tömeggyilkosság ügyében, (öt holland misszionárius néhány nappal ezelőtt nyilatkozatot tett, amelyben azzal vá­dolják a Direcao Geral Seguranca, a rettegett DGS beirai parancsnokságá­nak embereit, hogy Inhaminga faluban több védtelen polgári személyt meggyil­koltak.) Gomes egyébként azonnali és fel­tétel nélküli tárgyalásokat ajánlott fel a mozambiki szabadságharcosok szer­vezetének, a Frelimónak. Első eset volt még a junta hatalomátvétele óta meg­változott hangnemű kijelentések sorá­ban is, hogy a vezérkari főnök a Fre­­limóról beszélve a többi között bátor és vitéz harcosoknak nevezte a szabad­ságharcosokat. (Ma mór tudják: Gomes találkozott a Frelimo vezetőivel is.) Tudni kell azonban: Angolában, Mo­­zambikban is egyre hangosabban be­szélnek arról a fehér kisebbség nagy­tőkés és ültetvényes tagjai, hogy szük­ség esetén „elszakadnak Lisszabontól" — azaz Dél-Rhodesióhoz hasonló „fe­hér telepes állam megalakulására gon­dolnak". (A junta egyik igen fontos személyi döntése volt, hogy leváltották Pimentel dos Santos tábornokot, aki mozambiki főkormányzóként mindenek­előtt azokkal a lisszaboni körökkel tar­tott kapcsolatot, amelyek az ország legnagyobb cukornádültetvényeit tart­ják a kezükben és azokkal a helyi tő­kés körökkel, amelyek a gyapotüzletben és az esetleg megszervezendő helyi gyo­­potfeldolgozásban érdekeltek. Dos San­tos most állítólag a Dél-afrikai Köztár­saság katonai köreivel együttműködve, kísérelné meg egy fehér telepes puccs megszervezését.) Lisszabonban sejtetni engedik: köz­vetítők útján a junta mór hatalomra kerülésének másnapján kapcsolatba lé­pett a gyarmatok önállóságáért és füg­getlenségéért küzdő felszabadító erők katonai és politikai vezetésével, hogy előkészítse a mielőbbi tárgyalásokat. Az afrikai területek problémája az, amely Lisszabonban is a polgári kor­mány megalakítását előkészítő tárgya­lások középpontjában áll. A polgári A szabadon bocsátott politikai foglyok egyik csoportja A guineai szabadságharcosok sikeres harcot folytattak a portugál gyarmato­sítók ellen. Felvételünkön Luis Cabrál a felszabadító mozgalom vezére a harco­sok körében. pártok .általában a Spinola-féle „auto­nómia, de Lisszabon vezetése és gaz­dasági szerepének változatlansága mel­lett" foglalnak állást. A kommunisták és a szocialisták természetesen más vé­leményen vannak. Mario Soarez, a Por­tugál Szocialista Párt főtitkára legutób­bi nyilatkozatai egyikében mondotta: „Az afrikai területeknek teljes függet­lenséget kell adni. Először be kell szün­tetni a harcokat és azután tárgyalások útján kell a gyarmatok függetlenségét biztosítani. Most a légitámadásokat kell beszüntetni, ez a junta tennivalója a legkompromittáltabb tábornokok levál­tása és az angolai, mozambiki, gui­neai politikai foglyok szabadon bocsá­tása után." Lényegében ugyanezt mon­dotta az ADN tudósítójának adott nyi­latkozatában Alvaro Cunhal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára is: „A nép széles rétegeinek és a hadseregnek azonos a véleménye: a gyarmati hábo­rú értelmetlen dolog és politikai meg­oldással kell lezárni."

Next

/
Thumbnails
Contents