A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-06-07 / 23. szám

0 0 0 Szlovákia gyönyörű és romantikus vidékein rengeteg kulturális és történelmi nevezetességet, természeti szépséget találhatunk. Minden vonz, csalogat, szívet-lelket gyönyörködtet. A természet adta ajándékok között külön figyelmet érdemel az a sok gyógy- és ásványvízforrás, mely szakadatlanul ontja a természetes gyógyhatású meleg és hideg vizet. Sok forrás gyógyvizét palackozva hozzák forgalomba, kellemes frissítőt nyújtanak, vagy gyógyhatásúkkal visszaadják a betegek egészségét.

Szlovákia egyik legismertebb és legjelentőségteljesebb gyógyfürdője Bardejovské Kúpele (Bártfafürdő). A fényes múltú kelet-szlovákiai város, Bardejov (Bórtfa) közelében, kies fekvésű gyönyörű, fenyvesekkel övezett völgyben épült. A régi Magyarország legkedveltebb gyógyfürdője volt. A bártfai gyógyforrásokat mór az ősi időkben ismerték. A fürdővel kapcsolatos első hiteles írásos történelmi adat IV. Béla uralkülföldi — lengyel, orosz és mindenekelőtt galíciai — vendég keresett gyógyulást a bártfai gyógyforrások vas- és szénsavtartalmú vizében, mely különösen az emésztőszervi megbetegedések, hurutok és az ideggyengeség gyógyítására alkalmas.

A tizennyolcadik század elején a gyógyforrások tulajdonosa, Bártfa városa, a fürdő környékén nagy építkezéseket kezdett. A fürdő évről évre fejlődött, a magyar és a lengyel nemesek és mágnások divatos találkozó- és szórakozóhelyévé vált. A fürdő körül ekkor további villák és nyaralók épültek.

Bártfa városának vezetősége nagy gondot fordított a fürdő fejlesztésére. 1711-ben Macquet professzor, majd 1799-ben és 1813-ban Kitaibel, illetve Schultes professzornak, az ismert fizikusok és balneológusok elemezték a források vizét és azok gyógyhatását.

Az ezernyolcszázas években Bártfafürdő társadalmi élete a monarchia városainak a színvonalán állt. A fürdő hímár nem nyerte vissza. 1893 utón, amikor Eperjes és Bártfa között rendszeres vasúti összeköttetést létesítettek, a fürdő ismét fejlődésnek indult. 1895-ben I. Ferenc József és felesége Erzsébet királynő is ellátogattak Bártfafürdőbe.

A huszadik század elején épült a mai Branisko és a Dukla szállá, és még az első világháború előtt számtalan kisebb nyaralót is építettek. Az első világháború alatt ismét megállt a fejlődés, és a háború utáni években lényegesen csökkent a fürdő látogatottsága. Újjáépítése a második világháború utón kezdődött. 1949-ben a fürdő állami kezelésbe került. Az egykori híres fürdő lassan visszanyerte régi nevét, egyre többen keresik fel. Bártfafürdőnek ma már kitűnően felszerelt szanatóriuma van, ahol szakorvosok felügyelete mellett gyógyítják a betegeket.

Bártfafürdő ötezer hektárnyi területű fenyveserdő közepén fekszik. Festőién szép környékén sok turisztikai érdekesség, gyönyörű kirándulóhelyek vannak. Különös figyelmet érdemel a fényes múltú Bártfa, amelynek látványos történelmi nevezetességeit — a késői gót stílusban épült templomot, az 1501-ben épült Városházát, ahol ma a híres Szepesi Múzeum van — évről évre rengeteg turista keresi fel.

A gyógyforrások vizét állandóan ellenőrzik, elemzik. Megállapították, hogy a bártfai forrósok vize országos viszonylatban a leghatásosabb. A fürdő központjában hat forrás tör fel a föld

ben, Bártfa város mellett a föld mélyéből olyan víz bugyog, mely minden gyomorbetegséget meggyógyít. Négy harcossal azonnal indultok és négy hordóval hoztok abból a vízből. De siessetek, útközben hiábavalóan ne fecséreljétek az időt! — parancsolta tisztjének a csorbadzsi.

Az öt török harcos kupecgúnyába bújt és azonnal útra kelt. Jól ismerték a csorbadzsit, tudták, hogy könyörtelen, még a legjobb katonáinak sem irgalmaz, azért éjjel-nappal úton voltak, alig pihentek. Néhány napos lovaglás után megérkeztek Bártfára. Már délutánra járt, amikor a város főterén megpihentek. Egyikük, aki már megtanulta a környéken lakók beszédét, megtudakolta, hogy merre keressék a varázslatos erejű forrást.

— Alig egy mérföldnyire északra, a fenyves közepén bugyog a forrás. Jó út vezet oda. Könnyen rátalálsz, mert ott ilyenkor sokan fürdenek — igazította útba az egyik öreg bártfai a kupecruhás janicsárt.

— Napnyugtáig az erdő peremén várunk. Hordóinkat csak akkor töltjük meg, ha a fürdőzők már elmentek — mondotta a janicsár tiszt katonáinak, és elindultak az erdő felé.

Estére járt az idő, ünnepi csend feküdte meg az erdőt. Hangot semerről sem lehetett hallani. Az égbe nyúló fenyők a tó partján úgy mozgatták sárga tobozaikat, mintha csöndesen lélegeznének. A janicsárok nesztelenül közeledtek a tóhoz.

Jüardejovské kúpele

kodásának idejéből, 1247-ből maradt ránk; a király adománylevelével a város közelében feltörő gyógyforrásokat Bártfa városának ajándékozta. Feljegyzésekből tudjuk azt is, hogy 1505-ben a gyógyforrások közelében már hat, fából épített fürdőház állt. 1777-ben már éttermes vendégfogadója is volt. Tíz évvel később örmény kereskedők építettek még egy vendégfogadót és a források közelében tizenkét kabint is létesítettek. Mária Terézia uralkodása alatt már magánvillák is épültek a fürdő közelében. A hazai vendégek mellett már abban az időben is sok

rességét igazolja az is, hogy oda 1821- ben Sándor orosz cár, és I. Napóleon felesége, Mária Lujza is ellátogattak.

1834-ben új, korszerű fürdőházat építettek. A nemesek és a mágnások mellet egyre többen keresték fel a fürdőt, gyógyforrásaiban gyógyulást, fényűzően berendezett szállóiban pedig szórakozást kerestek. Az 1848—1849-es forradalmi években a fürdő fejlődése stagnált. 1849-ben több épülete elpusztult, majd 1856-ban a tűzvész okozott felbecsülhetetlen kórokat. Az 1859—1866 közötti években a fürdőt újjáépítették, de egykori hírességét, látogatottságát

Bártfafürdő új, korszerű fedett sétánya

mélyéből. A Főkút, a Gyógyvíz, a Herkules és az Erzsébet-forrás a legismertebbek, a leghatásosabbak. A gyógyforrások vize ivókúrákra, fürdésre és inhalációra alkalmas. A már említett betegségek mellett ma már hathatósan gyógyítják Bártfafürdőn a máj- és epemegbetegedéseket és a fertőző sárgaságot is.

De nemcsak a betegek, a gyógyulást keresők látogatnak el a híres, gyönyörű fekvésű, színpompás vidékkel övezett Bártfafürdőbe, hanem a turisták, a kirándulók ezrei is útba ejtik a festői vidéket. Bártfa közelében áll az ország legrégibb, a tizenötödik században épült fatemploma, amely világviszonylatban is egyedülálló a maga nemében. És ötven kilométernyire van Bártfától a Dukla-hágó, ahot a második világháború utolsó időszakában a felszabadító szovjet hadsereg egységei döntő csapást mértek a náci megszállókra és fasiszta kiszolgálóikra.

A már az ősi időkben ismert Bártfafürdő történetéről a krónika elsárgult lapjain és Dessenffy József 1817-ben írt Bártfai levelek című könyvében sok érdekességet találhat az érdeklődő. De a fürdő történetét kedves regék is őrzik. Az alábbiakban az egyik legérdekesebbet mondjuk el.

Forró nyár volt. Bártfa környékén tikkasztó, forró szelek fújtak. A kanyargós Topolya folyó mint egy pocsolya átmelegedett, a kutakból langyos vizet húztak a vedrek. Aki csak tehette, a város peremén húzódó hűs fenyvesbe, a kis tóhoz menekült, amelynek varázslatos erejű vizéről akkoriban már az egész országban beszéltek.

A csodálatos erejű forrás vizének a híre Ali Korbudzsihoz, az országban portyázó török sereg vezéréhez is eljutott. A könyörtelen, vad és véres kezű vezér, aki a Balaton mentén ütötte fel állandó szállását, ahonnan janicsárjaival messzi északra is elportyázott, magához intette egyik fiatal tisztjét.

— Napok óta gyötör a kór. Úgy hallottam, hogy az ország északi részé— Nézd! Még valaki fürdik. Méghozzá lány, gyönyörű szép lányi — suttogta egyik janicsár a társának.

A janicsárok szinte kővé meredve figyelték a meztelenül fürdőző lányt, aki egyre mélyebben beúszott a kristálytiszta vízbe. A tóban ott tükröződött a lenyugvó nap fényes, vérvörös korongja. A lány lebukott a víz alá, ott elrúgta magát a fenéktől s ismét a tó színére emelkedett. A víz most mór szürke és homályos volt, de a nap még egyre teleszórta csillogó pikkelyekkel. A lány belekapaszkodott a tó fölé hajló egyik fa ágába, s úgy lépett ki a vízhéL 18