A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-06-07 / 23. szám
Tudjuk, hogy a CSKP KB és az SZLKP KB tavaly júliusi plénumán a szocialista nevelés rendkívül jelentős időszerű feladatairól tanácskozott. Megfogalmazta az igényes programot: ki kell formálni az ember szocialista tudatát, alkotómunkája és örömteli élete számára, a fejlett szocialista társadalom építésének feltételei között. Ezt a nevelési programot mindenekelőtt az indokolja, hogy társadalmunk igényes szociálökonómiai haladásra törekszik. A társadalom kommunista átalakításának célját tűzzük magúnk elé, minden szociálpolitikailag öntudatos ember részvételével, aki erőit és képességeit hajlandó a haladás szolgálatába állítani. A júliusi plenáris üléseken elhangzott referátumok aláhúzzák ezt a gondolatot: „A haladás döntő mértékben függ a dolgozók alkotóerejének és képességeinek sokoldalú kibontakoztatásától. Ez megköveteli a szocialista öntudat, a műveltség és a képzettség magas fokát nemcsak emberek szűk csoportjától, de az egész társadalomtól is. Attól, hogy a jövő nemzedéket hogyan készítjük fel politikailag, szakmailag és erkölcsileg a feladatok teljesítésére, hogyan fogja ezeket megvalósítani, függ, hogy hogyan fogunk előre haladni a fejlett szocialista társadalom építésében." (L. Pezlár). Erre a tényre gyakran rámutatott már Marx, amikor a társadalmi fejlődés alapvető feltételeiről beszélt. Bebizonyította, hogy a tudományos-műszaki haladás egyre nagyobb igényeket fog támasztani az ember sokoldalú eszmei-politikai és szakmai felkészültségével szemben. A tudományos és műszaki eredmények alkotó felhasználásának szükségessége a fejlett szocialista társadalom építésének feltételei között, amikor a kommunizmus alapjainak lerakása történik, valóban megsokszorozza az ember sokoldalú felkészültsége, tapasztalatai iránti követelményeket. A ma embere, mint a szocialista társadalom fejlesztésének tevékeny szubjektuma egyre igényesebb forradalmi feladatokkal találja magát szemben. E forradalmi feladatok teljesítésével kapcsolatban nem cselekedhet ösztönösen. Az ember célirányos magatartását a lét objektív feltételeihez való dinamikus viszonyában két szempontból lehet jellemezni. Aktív reagálás ez egyrészt az ösztönző helyzetek meghatározó tényezőire, amikor az ember bizonyos ösztönzésre adott válaszaival elvileg azonosítja magát az állatvilág legfejlettebb lényeinek magatartásával. Az ember céltudatos cselekvése, igaz, ezenfelül sajátosan társadalmilag közvetített munkaaktivitás. Az ösztönző benyomásokra való reagálásában az ember az elérendő célnak megfelelően cselekszik, tapasztalatai alapján, ami csak az emberi tudat sajátja. Főképp ezzel a céltudatos tevékenységgel különbözik lényegesen az ember az állatoktól, s végül kiemelkedik a természetből. Űrrá lesz a természet fölött, kiemelkedve a természetből a tapasztalatok szerzésének, feldolgozásának és felhasználásának csak az emberre jellemző folyamatában. Az ember szubjektív tapasztalata mint tudatos reagálás szerepel az ösztönző helyzetben, a pszichika minőségileg magasabb analatikai-szintetizáló megismerési funkcióival, mint amilyenekkel az állatvilág legfejlettebb egyedei rendelkeznek. Az ilyen sajátosan emberi reagálás természetét a tudat tartalmi tényezőinek szempontjából olyan reagálásnak tarthatjuk, amely az embernek saját magáról s a társadalomhoz és a természethez való viszonyáról szerzett általánosított tapasztalatán alapszik. A forma szempontjából a sajátosan emberi reagálás természetét úgy fogalmazhatjuk meg, hogy ez a világhoz való tudatos viszony, amely a termelésben, a munkafolyamatban valósul meg. Az emberrel foglalkozó tudományos ágazatok azt bizonyítják, hogy a termelő munkában s egyáltalán az emberi kapcsolatokban megnyilvánuló emberi pszichika szerkezetében két jelentős funkciót különböztethetünk meg. Ezek egyrészt belső pszichikai funkciók, amelyek az ember általánosított tapasztalatának fejlődésében jutnak kifejezésre, másrészt ugyanakkor külső pszichikai funkciók, amelyeket az ember gyakorlati tevékenységeként ismerünk. Az első funkciót az ember tudatának fogalmával kötjük össze, ennek megismerési, érzelmi és akarati elemeivel, a másik funkciót az ember magatartásaként ismerjük, amely motorikus funkciók formájában nyilvánul meg a külső gyakorlati tevékenységben, ennek fiziológiai és szociális jellemzőivel. Mindkét ilyen funkció szükségszerűen az egység és a függőség kölcsönösen ösztönző dialektikus viszonyában van egymással. Az ember tudatának tartalmi összetevőit magatartásának konkrét formái szabják meg és viszont. De a tudat tapasztalati tényezője itt mint az emberi pszichika fontos szabályozó tényezője szerepel. A marxizmus—leninizmus itt azt bizonyítja, hogy az ember tapasztalati szubjektív struktúrájának összes tényezőit az anyagi termelés gyakorlatától tartósan objektiven meghatározott tényezőkként kell felfogni. Az ember tudata valamennyi tényezőjének funkciója keletkezésében és fejlődésében objektíve a gyakorlati termelőmunka tényezőinek befolyásától függött és függ. Ebben az értelemben a gyakorlat elsődleges szerepe, hogy meghatározza az emberi pszichika struktúrája valamennyi tényezőjének funkcióját. Am az ember magatartásában, a munka közvetítésével a természethez kialakult viszonyában, s ugyanígy a termelőmunka által befolyásolt szociális magatartásában hasonlóan döntő szerepe van a tudat szerkezeti összetevői szabályozó funkcióinak. Az állatvilág egyedeinek és az embernek célirányos magatartásában meg lehet figyelni a fejlődést a lét külső feltételeire való ösztönös reagálás elsődleges formáitól egészen a reflextevékenység legmagasabb fokú szervezett formáiig. Az állatvilág legfejlettebb egyedeinek reflextevékenysége bizonyos ösztönző helyzetekben sok mindenben emlékeztet az ember pszichikai funkciójára. Az állati egyedek reagálásának ösztönös formái a célirányos cselekvésükben bekövetkezett fejlődési változások alakjában aránylag éppen úgy mutatkoztak, hogy a külső világról szerzett tapasztalatok befogadásának, feldolgozásának és felhasználásának konkrét fejlődési formáiban alakultak ki mindig az állati egyedek magasabb fokú pszichikai funkciói. A biológiai egyedek magatartása itt, igaz, csak úgy alakult ki, hogy ebben túlsúlyban volt a lét változó feltételeire való aktív reagálás kimondott ösztönössége. A külső létfeltételekre való reagálásnak ilyen túlnyomórészt ösztönösen aktív formáiban a biológiai egyedek szükségszerűen megmaradtak csak az alárendeltség, a változó feltételekhez való alkalmazkodás állapotában. Az ember célirányos cselekvéseinek változásaiban ugyancsak megfigyelhetjük a konkrét fejlődési fokozatokat. Az ember az élet változó társadalmi és természeti feltételeire való empirikusan megalapozott reagálás legelemibb formáitól fejlődött a tudományos-technikai felkészültséggel összefüggő céltudatos reagálás mai legmagasabb szervezettségű formáiig. Az embernek az emberi pszichikától szabályozott, a munka- és termelési folyamat által közvetített viszonyát a természethez itt meghatározó jegyeként lehet felfogni a sajátosan céltudatos társadalmi magatartásnak, amely elvileg győzött az ösztönösség fölött. Am tudjuk, hogy az ember ezt a győzelmet még nem érte el végérvényesen. Az ember túlnyomóan céltudatos cselekvésében, a társadalmi fejlődés valamennyi fokán, megmaradtak még az ösztönösség elemei. Nemcsak azt a tényt kívánjuk itt, hangsúlyozni, hogy az emberi tudat konzerválja az ösztönösség konkrét elemeit a megismerési és gondolkodási funkciókban s így a munka- és termelési folyamat gyakorlatával kapcsolatos tevékenységben is. Hangsúlyozni kívánjuk különösen azt, hogy az ember cselekvésében szükségszerűen mindig csak olyan mértékben képes sikeresen elfojtani az ösztönösséget, amilyen mértékben tudatának széles körű elméleti felkészültsége révén cselekedeteit irányítani tudja. Mint ahogy az állatvilág területén az organikus szervezetek fejlődési változásait a létfeltételekhez való viszonyukban a tapasztalati tényező szabta meg, hasonlóképpen hatott a társadalomtörténet dialektikája is az emberi tudat tapasztalati tartalmának fejlődésétől függően. A biológiai egyedek célirányos cselekvésében bekövetkezett progresszív változások elvileg hasonló befolyással voltak tapasztalataik fejlődésére, mint ahogy tapasztalatilag hatott és hat a társadalomtörténet fejlődésének dinamikája. Ha a sajátos emberi magatartás értékeit empirikusan eltérő fejlődési fokuktól függően kell látni, akkor az ember magatartása hatékonyságának vagy megbízhatóságának optimumát, tudatának elméleti tapasztalatokkal való felvértezésével kell maximálisan biztosítani. Az ember magatartásának minőségi változásait meghatározó döntő tényezőként — a társadalomhoz és a természethez való viszonyában — ezért tudata minőségi tartalmának átalakulását kell tekintenünk, amely a marxizmus—leninizmus elméletének elsajátítása révén következik be. A tudományos világnézet az ösztönösségnek a társadalmi életben még meglevő maradványai elleni küzdelemben jelentősen kiműveli az ember tudatát és magatartását. KAROL HAJEK Világnézet és az ember tudatos tevékenysége A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az OBZOR kiadóvállalat gondozásában. Főszerkesztő: Major Ágoston. Főszerkesztőhelyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: főszerkesztő: 341-34, főszerkesztő-helyettes: 328-64, szerkesztőség: 328-65. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ostredná expedicia tlaőe, 88419 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlaéiarne, n. p„ KoSice. Előfizetési díj negyedévre 39,— Kés, fél évre 78,— Kés, egész évre 156,— Kés. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. INDEX: 454 32. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. Címlapunkon, a 24. oldalon Prandl Sándor felvétele
