A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-31 / 22. szám
zését és irányítását Kazán József, a csupatűz és nagyon lelkes fiatalember vette a kezébe. Első fellépésükre a következő évben került sor a gímesi CSEMADOK-napokon. Azt követően ősszel nagy sikerrel szerepeltek a komáromi munkásdalárda megalakulásának 50. évfordulója alkalmából rendezett fesztiválon. A kórus 1971-ben a járási fesztiválon a 2. helyen végzett. Azonkívül felléptek a nagy évfordulók ünnepségein: a CSKP 50., a NOSZF 55., a februári győzelem 25., valamint csiek lelkes emberek és szeretnek énekelni. A helyi egységes földművesszövetkezet és a CSEMADOK vezetősége anyagi és erkölcsi támogatásban részesíti az énekkart. A szövetkezet például fedezte a Kodálynapokat megelőző összpontosítás költségeit, a CSEMADOK vezetősége pedig egyenruhát vásárolt a kórus női tagjainak, a férfiak nyakkendőt kaptak. \ Mindent egybevetve a kórus útja felfelé ível. Ez év januárjában 30 Sokfelé jártam már életemben. Hogy csak a távolabbi utazásaimat említsem : jártam például leningrádban, ahol sétáltam a Néva partján, megcsodáltam a Téli Palotát, az Ermitázst, jártam Moszkvában a Vörös-téren, a Tretyakov képtárban, láttam Lenint a mauzóleumban, és jártam a bolgár tengerparton is, bebarangoltam Burgaszt, Várnát, s nemcsak fülemhez szorított kagylóban hallottam a tenger zúgását, hanem a valóságban is. Érdekes módon azonban a nyitrai járásban fekvő Brancon (Berencsen) még soha életemben nem jártam, pedig Berencs alig száz kilométernyire fekszik a lakóhelyemtől. Ennek a 2500 lelket számláló falunak ugyan nincs tengeri kikötője, csodálatos képtára, sem egyéb nevezetessége, nekem mégis megérte odautaznom. Nem sajnálom a fáradságot. Különösen akkor fogott el valami semmi máshoz nem hasonlítható boldog érzés és izgalom, amikor az iskolaudvaron felsorakozott a 57 tagú vegyeskórus, s ajkukon felcsendült a dal, ami zengőn áradt az áprilisi ég alatt sütkérező tornyos felhők felé. Megfogott, valósággal megrendített az egyszerű emberekből toborzódott kórus rögtönzött hangversenye. De kezdjük az elején. Berencsen a kórusmozgalomnak gazdag hagyománya van, a harmincas évek elejére vezethető vissza. Abban az időben kitűnő férfikar működött a faluban, ami jórészt Rummel József tanító érdeme volt. Az ő működése nyomán szerveződött át a kórus vegyeskórussá. Rummel József távozása után az énekkar ugyan nem oszlott fel teljesen, de a régi, lelkes tűz kialvóban volt, csupán alkalomszerűen lépett fel. Gyökeres változás 1969-ben történt, amikor az énekkar újjószerve-Verebélyen a Major István tiszteletére rendezett ünnepségeken. Mivel 1972-ben Zselizen a népművészeti fesztiválon sikerrel szerepeltek, részt vehettek a galántai Kodály-napokon, ahol a kórust ezüstkoszorúval tüntették ki. Az énekkar eredményes munkájához az is hozzátartozik, hogy jó kapcsolatot tart fenn a járásban működő énekkarokkal. Rendszeresen szerepelnek Zsérén, Milanovcén és Dióspatonyban. Az utánpótlás neveléséről sem feledkeznek meg. Lőrincz László segítségével — aki egyébként az énekkar elnöke —, Kazán József az iskolában is szervezett és vezet egy 55 tagú diákkórust. Közülük a legjobbak a felnőtt énekkarba kerülnek, (gy aztán nem csoda, hogy a vegyeskórus legfiatalabb tagja 15 éves, a legidősebb pedig 65. Hetente kétszerhóromszor próbálnak rendszeresen, ami azt bizonyítja, hogy a berenperces műsorral szerepeltek a rádió Fáklya című adásában. Ez a szereplés nagyon jót tett a faluban és a környéken. Magukat a kórustagokat is fellelkesítette és további munkára serkentette. Ez év márciusában a járási fesztiválon a vegyeskor az 1. helyen, az újonnan alakult női kar pedig a 2. helyen végzett. Májusban fellépnek a kerületi fesztiválon, melyet idén Dióspatonyban rendeznek meg. Továbbá értékes műsorral készülnek a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójának a méltó megünneplésére. A kórus ez év decemberében lesz 5 éves. Az évforduló alkalmából több kórus részvételével fesztivált szerveznek és rendeznek, hogy számot adjanak eddigi munkájukról, sikereikről, s hogy méltóan megünnepeljék fennállásuk 5. évfordulóját. L B.