A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-05-31 / 22. szám

Válaszok „Lila orgonák“ jeligére

Elolvastam a levelét, és nagyon elgondolkoztatott a problémája. Azt írja, hogy a férje szolid, szorgalmas, törekvő.ember, minden keresetét hazaadja. Ezek szerint a férje olyan, mint amilyennek az igazi férjnek és édesapának lennie kell. Csak azt kifogásolja, hogy túlságosan csendes és unalmas. Nekem azonban az a véleményem, hogy a férje valóban családszerető, mert többet gondol a kislányéra, mint a szórakozásra. Hiszen miatta nem jár szórakozni, mert nem akarja egyedül hagyni.

Én is 27 éves vagyok, a férjem pedig 29. Van egy négyéves kisfiúnk és egy háromhónapos kislányunk. Hat éve házasodtunk össze és amíg nem voltak gyermekeink, mi is sokat szórakoztunk. Most azonban minden megváltozott. Abban lelem az örömömet, ha látom, hogy a gyerekek egészségesek és mindenük megvan. De azért nem unatkozunk. Én kézimunkázom, a férjem keresztrejtvényeket fejt, tévét nézünk, kártyázunk és jó könyveket olvasunk.

Mi igy is boldogok vagyunk, mert örülünk egymásnak. Ha látom, hogy a férjem mosolyogva jön haza és megkérdi, hogy vannak a gyerekek, ez már önmagában boldoggá tesz. Délutánonként ellátogatunk a barátainkhoz, ismerőseinkhez, máskor ők jönnek el hozzánk, igy szórakozunk.

Azelőtt is ismerte a férjét, nemcsak most. Akkor talán nem volt baj, hogy csendes? Az az érzésem, hogy akkor nem gondolkozott eléggé reálisan. Ezért írja azt, hogy ha nem lenne olyan bonyolult eljárás a válás, bizonyára el is válna. Szerintem maga túlságosan könnyelmű, csakis a saját javát nézi, és másokkal nem törődik. Sok asszony örülne, ha a férje kocsma helyett otthon ülne.

Maga nem lehet teljesen boldogtalan, hiszen mindene megvan, ami a boldog élethez szükséges. Csak a szórakozás hiányzik. Még egy kisbabát kívánok önöknek, hogy az jobban lekösse az idejét. Így nem lesz ideje szórakozni azzal a férfival, akivel jelenleg kapcsolatot tart. Jobban leköti majd a családja és megtalálja otthon a sokat óhajtott „szórakozást“ is.

Jelige: Mi így is boldogok vagyunk

Olvastam a Hét 18. számában leközölt levelét, és tökéletesen egyetértek a hozzáfűzött szerkesztőségi véleménnyel.

Tizenkilenc éves volt, amikor férjhez ment, és két évvel később megszületett a kislányuk, aki jelenleg hétéves. Már ismeretségük kezdetén tudnia kellett, hogy a férje „unalmas“. Ügy látszik, hogy akkor nem sokat törődött ezzel. Most azonban, 28 éves fejjel jobban kívánja a szórakozást, és ezért el akar válni. Ezzel nem érthetünk egyet. Ha annak idején megbarátkozott azzal a gondolattal, hogy csendes ember felesége lesz, akkor most házasságának kilencedik évében kötelessége beleilleszkedni abba a légkörbe, amelyet a családjukban közösen a férjével megteremtettek.

Az új ismeretséghez nehéz hozzászólni. A csehszlovák családjogot úgy alkották meg, hogy az a házasság fenntartását segítse. Szocialista államunk védi a házasság intézményét és fő feladatának tartja az új nemzedék felnevelését. A törvény csak akkor engedi a házasság felbontását, ha az már nem képes teljesíteni azt a fontos társadalmi funkcióját, amelyre hivatott. Konkrétan szólva, az új ismeretség bármilyen csábítónak is látszik, nem biztos, hogy beváltja a hozzá fűzött reményeket. Most nyugodt az élete, talán nagyon is jól él, és ez a hiba. öt éve építkeznek, hogy megteremtsék a meleg családi otthonukat,- és most, amikor a kislányuk már hétéves, hátat akar fordítani a családjának. Az új férj nem biztos, hogy ugyanolyan érzelmeket fog táplálni a kislány iránt, mint a gyerek édesapja. Gondolnia kell arra is, hogy az esetleg újabb házasságban is születhetnek gyerekek, s ezeket a férje jobban fogja szeretni, mint a mostohalányát. Már egymagában ez is felboríthatja a családi békét, de felmerülhetnek anyagi gondok is, hiszen a válás anyagi megrázkódtatásokat is okoz a családnak.

A titkos viszony fenntartását nem ajánlom, és nem tanácsolom az elválást sem. A jelenlegi férfi ismerőse nem biztos, hogy ugyanolyan nemes emberi tulajdonságokkal rendelkezik, mint a jelenlegi férje. Próbáljon hatni a férjére, hogy megváltozzék. Nem hiszem, hogy jó szóval ne lehetne elcsalni otthonról, hogy idegen emberek vagy ismerősök társaságában gondtalanul elszórakozhassanak. Higgye el, hogy néhány év múlva maga is csodálkozni fog rajta, hogy milyen csalóka ábrándokat hajszolt, amikor az új férfi oldalán kereste a boldogságot.

Gáfrik Gyula, Lucenec (Losonc)

Válasz „Letörlöm a könnycseppet az arcodról“ jeligére

Olvastam a levelet és megpróbálok rá válaszolni, mivel én is hasonló helyzetben voltam. Mindössze 16 éves múltál, és máris boldogtalannak érzed magad. Furcsállom, hogy a fiú csak barátod akar lenni és mégsem tud nélküled élni. öt évvel ezelőtt, amikor 16 éves voltam, én is úgy néztem az életet, ahogyan te. Három évig jártam egy fiúval, megvártam, amíg letölti a katonai szolgálatát, s utána mégis szakítottunk. Én azonban nem gondoltam öngyilkosságra, mint te. Ha héthónapi ismeretség után szerelem helyett csak barátságot ígér, akkor sohasem vesz téged komolyan. Tudom, hogy az első szerelmet nehéz feledni, de túl lehet élni. Vannak szomorúbb sorsú emberek is, és mégsem csüggednek el. Fiatal vagy és biztosan megtalálod még a boldogságot. Biztosan akad majd olyan fiatalember, aki becsülni, szeretni fog.

Katalin

Nagy László felvétele

#1

six iimis

tsinsf isasnl

A TESTSÚLY ÉS A DOHÁNYZÁS

„Magam is érzem, hogy a dohányzás ártalmas," — írja G. Péterné s.-i olvasónk. „Már megkíséreltem, hogy leszokjak róla, hiszen nem is nyújt nekem nagy élvezetet, de a napi cigarettaadagom nélkül a mérleg súlygyarapodást mutatott.“ Senki sem akar feleslegesen elhízni. Sok karcsú nő és férfi pedig abban a szilárd meggyőződésben él, hogy alakjukat és rendes testsúlyukat éppen a rendszeres dohányzás őrzi.

E tévhit alapján a kövérebbek közt is elterjedt az a nézet, hogy dohányzással * le lehet fogyni, illetőleg a cigarettáról való lemondás náluk még jelentősebb testsúlygyarapodással járna.

Az igaz, hogy a dohányzás az esetek egy részében csökkenti az étvágyat és lesoványodáshoz vezet, de ez nem egészséges fogyás és a nikotinnak a tüdőre, a szívre, a vérkeringésre és más szervrendszerekre gyakorolt együttes hatása erősen leronthatja a szervezetet.

A tanácsadónkba beérkezett levelekből is látjuk, hogy ha az orvos és a gyógykezelt nikotinista nem egyoldalúan foglalkozik a dohányzásról való lemondással, hanem következetes a nikotinelvonás egész kérdés-komplexumában, akkor az eredmény tartós, az egészségi állapot határozottan javul és — a testsúly sem gyarapodik. Ennek az a titka, hogy nem csupán a cigarettát kell kiiktatni életünkből, nemcsak a dohányzással kapcsolatosan kialakult dinamikus sztereotípiákat kell más reflexek kifejlesztésével elhagynunk, hanem egész életmódunkat, szokásainkat, munkánkat, pihenésünket, táplálkozásunkat stb. meg kell változtatnunk. Ezt beszéljük meg az orvossal, aki jól ismeri helyzetünket, de helyes, ha életrendünk változtatásába bevonjuk családunk tagjait és legközelebbi barátainkat és munkatársainkat is, tekintve, hogy a változás őket is sok pontban érinti és csak az ő megértő segítségükkel valósíthatjuk meg szándékainkat.

Akár nőről, akár férfiról van szó, akár testi akár szellemi munkát végez s tegyük hozzá azt is, hogy akár karcsú, akár kövér, fejlessze ki magában a következő életelveket:

0 Ne tartson otthonában vagy munkahelyén cigarettát, még vendégei vagy munkatársai kedvéért sem. Próbálja elérni, hogy a műhelyben vagy irodában a többiek se dohányozzanak, szívjanak munkaszünetben, s összejöveteleken, gyűléseken is legyenek tekintettel a nem dohányzókra, ha kell, tartsanak cigarettaszünetet s vonuljanak ki a folyosóra vagy az udvarra.

% Ne szokjon ró cigaretta helyett különféle torkosságokra, pl. cukorkára, mogyoróra, de rágógumira se. Kösse le a figyelmét munkában érdekes problémák megoldásával, társadalmi munkával, otthonában lakásszépítéssel, a háztáj kialakításával, egyéni és családi kedvtelésekkel. Igen fontos a táplálkozás kérdése. Együnk és igyunk mértékletesen, csak azt és annyit, ami a táplálkozási (kalória) táblázatok szerint a napi mozgásnak, munkának s energiakiadásnak felel meg s az sem baj, ha eleinte a táplálékmennyiség még valamivel kevesebb.

# Szokja meg, aki lemondott a dohányzásról, hogy minél több időt tölt munkával, sétával, sporttal vagy akár erdei fapadon ülve és olvasva a jó levegőn, tanulja meg azt mélyen tüdőre szívni és élvezni.

0 A dohányzásról való tartós lemondás azt is megkívánja, hogy amennyiben barátaink, ismerőseink nem tartják tiszteletben egészségünk érdekeit és elhatározásunkat, szívnak a jelenlétünkben, kínálgatnak stb., legalább kezdetben más társaságot keresünk s olyanokkal járunk össze, akikkel közösen űzhetünk egészséges életmódot (pl. erdőjárás, gombázás, hegymászás, úszás, kézilabda és más sportok).

Dr. Sz. Gy.

20 hét.