A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-05-31 / 22. szám

A sikertelen karácsony előtti sztrájk nem törte le o pétervári munká­sokat. Jogaikért tovább harcoltak. De követeléseikkel most mór szer­vezetten, egységesen léptek föl. A politikai helyzet egyre feszültebb lett. — Néhány napra Svájcba, Genfbe utazok. Plechanovval, a národnyíkok veze­tőjével kell sürgősen beszélnem. A rendőrség minden lépésemet figyeli. Most is két órán át a városban bolyongtam, míg sikerült a kopókot leráznom — pana­szolta Nagyezsdának Lenin. A pétervári rendőrség sok száz munkást letartóztatott. Vlagyimir lljics Lenint is hazaérkezése után börtönbe vetették, majd száműzték. Vlagyimir lljics Lenint Szibériába száműzték. Nagyezsda nagyon meg­lepődött, amikor hivatalosan közölték vele, hogy el kell hagynia Péter­­várt. Ufóban kell letelepednie. — Férjhez megyek! A vőlegényem Szibériában él, kérem, engedélyezzék, hogy utána mehessek — kérte Nagyezsda az őt kihallgató bírósági tisztviselőt. — És kihez akar feleségül menni? — Vlagyimir lljics Leninhez. Szibériában, Susenszkijben él. — Engedélyezem. De csak akkor, ha ott egyházi házasságot kötnek. És figyel­meztetem: mindkettőjüknek nagy kellemetlenségeik lesznek, ha ezt az előírást nem tartják be! — jelentette ki erélyesen a tisztviselő. 19. Vlagyimir lljics Lenin már Szibériában tudta meg, hogy Nagyezsdát is száműzik, s azt, hogy Ufóban akarták letelepíteni. — Levelet kaptam Nagyezsdától — újságolta Lenin barátjának, Kri­­zsizsanovszkijnak. Azt követelik, hogy egyházi házasságot kössünk. — Tőlünk ugyanezt követelték. Sokáig tűnődtünk, végül beleegyeztünk. Mi mást tehetünk ...? Az a fontos, hogy együtt lehetünk — mondotta a hű barát. — Hogyan házasodjunk össze, ha még gyűrűnk sincsen? Anélkül nem adnak össze minket — panaszolta Lenin. — Két ötkopejkásból olyan gyűrűket készítek, hogy még magad is elhiszed, hogy aranyból vannak — szólt közbe Engberg, aki eddig szótlanul hallgatta a beszél­getést. A pétervóri munkások általános sztrájkot szerveztek. Harminc gyár és nagyüzem több mint harmincezer dolgozója csatlakozott a sztrájkhoz. A munkások most már egységesen a napi nyolcórás munkaidőt köve­telték. Zachar, a tapasztalt munkásvezér küldöttségek kíséretében írásban nyújtotta át a gyárosoknak a dolgozók jogos követelését. A tőkések a rendőrséggel, a munkósvezetők száműzetésével fenyegetőztek, de végül kapitulálniuk kellett. Egységes harcával a munkásság célt ért. De csak rövid időre. Ahogyan a helyzet elcsendesedett, a munkásvezetőket, köztük Na­­gyezsda Krupszkáját is letartóztatták. 20. Végtelennek tűnő hosszú hetekbe tellett, míg végre Nagyezsda meg­érkezett. A kis szibériai település lakói nagy szeretettel fogadták. Eng­berg a két rézpénzből valóban olyan gyűrűket készített, hogy senki sem hitte, hogy azok rézből valók. A nagyon szerény esküvői szertartás után a házasok és az őket kísérő település lakói a közeli tajgához sétáltak. A tajga peremén megálltak, megpihentek. A tájban gyönyörködtek. — A tajga olyan, mint a vég nélküli hatalmas tenger. Amikor az ember nézi, csodálja önkéntelenül az a gondolat vetődik fel benne, hogy nincsen vége — olyan, mint két igaz ember őszinte szerelme — mondotta a körülállóknak Le­nin, s magához ölelte feleségét, Nagyezsdát. — Vége — 14

Next

/
Thumbnails
Contents