A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-05-31 / 22. szám

a lakásépítésről Az elmúlt huszonöt év alatt váro­saink és falvaink arculata, jellege alapjaiban megváltozott. Városainkból eltűntek a nyomortanyák, az egészség­telen, diiledező bérkaszárnyák, falvain­­kon a kis ablakú, levegőtlen földpadlós kunyhók. A városokban korszerű, gyö­nyörű lakótelepek, falvainkon pedig szintén minden kényelemmel ellátott családi házak, nyugodtan mondhatjuk — luxusvillák épülnek. Például Bratisla­­vában az elmúlt két évtizedben több olyan új városrész épült — Strkovec, Ostredky, Kramáre, Podvornice, Záluhy stb. — melyek egyenként nagyobbak egyes járási székhelynél. A statisztikai adatok is igazolják, hogy évenkint egy­re több állami és szövetkezeti lakás épül, egyre többen költöznek új, kor­szerű otthonba. Ez vitathatatlan I Mégis nagyon sokan, elsősorban a fiatal há­zasok panaszkodnak jogosan, hogy nin­csen lakásuk, gyermekeikkel szüleiknél egy szobácskábán szoronganak. A napokban egyik ismerősöm talá­lóan jegyezte meg: —■ Negyedszázad alatt többet épí­tettünk, mint azelőtt évszázadok során, lakást mégsem tud szerezni az ember! Sajnos, ez így van. Építünk, de la­kás nincsen. Tapasztalatból tudjuk, hogy még a legdrágább szövetkezeti lakásra is a nagyvárosokban öt-tíz évig kell várni. \ önkénytelenül vetődik fel a kérdés: miért van ez így, kik költöznek az új lakásokba, melyek szemünk láttára épül­nek. Különösen a nagyvárosok nemzeti bi­zottságainak munkatársai, funkcioná­riusai már évekkel ezelőtt bírálólag mutattak rá arra a hibára, hogy a vá­rosfejlesztési terveknél a lakásépítési program megvalósításánál az illetéke­sek megfeledkeztek a szanálás, és az építés arányáról. Meggondolatlanul, egyszerre egész városrészeket szanál­tak, bontottak le, és az ott lakókat új lakásokba költöztették, noha egyes családok olyan házakban, lakásokban laktak, melyek húsz, huszonöt évvel ez­előtt épültek, azok minden tekintetben megfelelőek voltak. Szembetűnő példa erre a váraljai házak komplex bontása. Az egész vá­rosrész bontását már a hatvanas évek elején kezdték meg. Több száz házat — köztük sok újat és még több kitűnő állapotban levőt — bontottak lé, az ott lakó családokat Strkovecre költöztet­ték. A váralja rendezése, újjáépítése pedig közel másfél évtizede stagnál. Az alagút közelében ugyan már évek óta három toronyház áll, de azok egyálta­lában nem illeszkednek az újjáépített vár alatti környezetbe. A lebontott városrész romjai még ma is kérdőjelként merednek az ég felé, a terület rendezése, mely városunk leg­szebb része csak nehézkesen történik. És ugyanez a helyzet a Duna-parton is. Felépült az új Duna-híd. Városunk egyik éke, büszkesége. Valamennyien nagyon örülünk neki. De miért volt szükséges emiatt az egész környéket egyszerre szanálni? Nem lehetett vol­na azt szakaszosan megoldani? Vagy nem lehetett volna a legszebb Duna­­parti palotákat az utókornak megmen­teni? Ezzel a kérdéssel a Szlovák Szocia­lista Köztársaság kormánya és a Szlo­vák Nemzeti Tanács bizottságai is fog­lalkoztak. Az illetékes minisztereknek feladatul adták, hogy a tanulságokat leszűrve reális intézkedéseket fogana­tosítsanak arra, hogy a jövőben hason­ló mulasztások ne ismétlődhessenek meg és a kormány határozata a nem­zeti bizottságoknak meghagyta, hogy a lakásállomány csökkentése a jövőben évi átlagban nem haladhatja meg az egy százalékot. Az illetékes szervek ez­zel az intézkedéssel is elősegítik, hogy a jövőben gyorsítsák a lakáskérdés megoldását. (f) NÉPBÍRÖKAT VÁLASZTUNK Az igazságszolgáltatás az államappa­rátus szerves része. Feladata a jogrend biztosítása, a törvények megtartásának ellenőrzése és az állampolgárok neve­lése. Az alkotmányból eredő törvény a bírói hatáskört a hivatásos bírákra és a népbírákra bízza. Ezzel ezen a te­rületen is érvényesült az a lenini alap­elv, mely szerint a népi demokratikus államban a nép nemcsak a törvények alkotója, hanem választott képviselői révén azok végrehajtója is. A népbírók a hivatásos bírókkal egyenjogúak. Fontos ügyekben dönte­nek. Részt vesznek a tárgyalásokon és a döntésekben, melyek során politikai és élettapasztalataikat érvényesítik. A népbírói tisztség társadalmilag nagy je­lentőségű, felelősségteljes, közérdekű tevékenység. Az illetékes szervek ezt szem előtt tartva ezért minden segítséget megadnak ahhoz, hogy népbíróink ugyanúgy, mint a hivatásos bírók poli­tikai és szakmai tudásukat fejleszthes­sék. Az 1968—1969-es válságos években az antiszocialista erők a bírói függet­lenséget abszolutizálni igyekeztek és az volt a tervük, hogy a népbírói tisztsé­get megszüntessék, bíróságainkat kine­vezett bürokratikus szervekké változtas­sák. A konszolidációs folyamat egyik eredménye volt, hogy a bíróság ismét a munkáshatalom hatékony eszköze lett és bekapcsolódhatott a szocialista tár­sadalom építésébe. Az 1970 és 1971- es években járási és kerületi választá­sokon megerősítették a népbírók so­rait. Szlovákiában a nemzeti bizottságok 6993 népbírót választottak. A kerületi bíróságokon 281-es, a többiek pedig a járásbíróságokon töltik be tisztségüket. A választott népbírók 40 százaléka munkás, 17 százaléka földművesszövet­kezeti tag, a többi pedig értelmiségi dolgozó és nyugdíjas. A népbírók választása óta négy év telt el, a funkciós időszakuk befejező­dik. Vitathatatlanul állapíthatjuk meg, hogy felelősségteljes tisztségüket jól töl­tötték be. Sokévi önfeláldozó munká­jukért dr. Pavel Király, a Szlovák Szo­cialista Köztársaság igazságügyminisz­tere 2100 népbírót díszoklevéllel, 300-at pedig emlékéremmel jutalmazott. Az új funkciós időszakra ez év jú­niusában, a járási és kerületi nemzeti bizottságok plenáris ülésein választjuk meg a népbírókat. Számukat tovább, közel tízezerre növelik. A kritériumok szerint az új népbirók jelölésénél a 24—35 éves korosztályúakat részesítik előnyben, és arra is nagy gondot for­dítanak, hogy a népbírói tisztségbe több nő kerüljön. Ugyanakkor arra is ügyelnek, hogy az egyes bíróságok nép­bíróinak az összetétele megfeleljen a járás szociális és nemzetiségi összeté­telének. (f) RÖVID HÍREK SZLOVÁKIA LEGFIATALABB VAROSA: KOLLÁROVO hazánk felszabadulásának huszönkilencedik évfordulóján értékes ajándékot kapott, ünnepélyes keretek között adták át rendeltetésének a több mint nyolcmillió korona beruházással épített korszerű művelődési otthont. A korszerű kultúrpalotának színház- és mozltermében 350 néző fér el, az épü­lethez tartozó üvegrotundában pedig tánctermet létesítettek. Az építészeti szempontból is figyelemreméltó üveg­­rotunda mennyezetét úgynevezett füg­gőágyak tartják. Az új kollárovói műve­lődési otthonban helyezték el a 23 ezer kötettel rendelkező városi könyvtárat is. A MÁK TERMESZTÉSÉNEK JELENTŐSÉ­GÉRŐL a hlohoveci (galgóci) Slovako­­farma gyógyszergyárban tanácskoztak a szolvákiai móktermesztők. Köztudo­mású, hogy a gyógyászatban fájdalom­csillapítóként alkalmazott morfiumot csak a mákból lehet kivonni. A mák termesztése azonban igényes, élőmun­kát igényel. Hazánkban kitűnő feltéte­lek vannak a mák termesztéséhez, az értékes nyersanyag nagy részét eddig mégis külföldről importáltuk. Most az illetékes szervek a nemzeti bizottságok támogatásával azon igyekeznek, hogy tökéletesebb gépesítéssel, új agrotech­nikai módszerrel növeljék hazánkban a mák termesztését, annak behozatalát a minimumra csökkentsék. A GYÓGYNÖVÉNYEK TERMESZTÉSÉRE és gyűjtésére az idén fokozott gondot fordítanak. A falvakon gyógynövénye­ket termelő köröket szerveznek. Ebben a munkában különösen a Rokkantak Szövetségének a tagsága tevékenyke­dik eredményesen. Tesedikovón (Pere­den) például már munkaterv szerint eredményesen dolgoznak, s ugyanígy kitűnő eredményeket értek el a strekovi (kürti) kör gyógynövény-termelői, akik tavaly 2450 kg különféle gyógynövényt gyűjtöttek be — 112 300 korona ér­tékben. hot, 8

Next

/
Thumbnails
Contents