A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-05-24 / 21. szám

mányi pólyák iránt érdeklődik, ét az előző évfolyamok példáján felbuzdulva, ismét többen jelentkeztek prágai, brnál és liberecl főiskolákra.

— Mennyiben tudta befolyásolni döntéseiket?

— Az osztályfőnöki órák keretében vagy a nagyszünetekben rendszeresen beszélgettünk a továbbtanulásról, mérlegeltük a lehetőségeket. így sikerült közelebbről is megismernem az érettségiző diókok elképzeléseit vagy adott-Pályaválasztás,

érettségi,

továbbtanulás

Egy nap izgalom,

aztán...

ságaikot a kiszemelt pálya iránt. A rendelkezésre álló lehetőségekhez mérten tájékoztattam őket a különböző főiskolákon megnyíló tanulmányi ágazatokról s a felvételi Irányszámok alakulásáról. Sajnos, gondot okozott, hogy az erre vonatkozó hivatalos értesítéseket több helyről csak későn kaptuk meg.

— Tervei?

Széles, határozott karlejtést tesz.

— Még körültekintőbbé, még alaposabbá tenni a tanácsadást. Hogy a pályaválasztás ne vakrepülés legyenI... Ennek érdekében, külön űrlapokon, már a gimnázium első osztályától figyelni szeretném a diákok adottságait, tanulmányi előmenetelüket, reális képességeiket, az egyes tantárgyakhoz való viszonyukat, terveik alakulását. .. Fontos tényezők ezek a pályaválasztás során, amikor is nem kisebb tét forog kockán, mint egy életbe lépő fiatal érvényesülései

SOKSZEMKOZT

E szlovákiai viszonylatban is jeles tanulmányi eredményekkel büszkélkedő gimnázium igazgatói Irodájában beszélge-Irma

tek az iskola négy végzős diákjával: Benká Mártával, Szekér Mártával, Vitkó Irmával és Michalec Jánossal. Kötetlen, hangulatos beszélgetésünk tárgya aligha lehetne más, mint az előttük óllá „egy nap izgalom", azaz az érettségi és az azt követő vágyak, tervek ...

IRMA: „A bratislavai Komensky Egyetem jogtudományi karára jelentkeztem. Hogy miért? Szívesen foglalkozom az emberek problémáival, szeretem kiismerni bonyolult jellemüket, örömmel segitek bárkinek, akinek csak tehetem, ügyvéd szeretnék lenni. Gondolom, ez a legszebb hivatás a jogi pályák közül. Sikerült is már elbeszélgetnem egy-két ügyvéddel és szavaikból úgy éreztem: remek érzés lehet segíteni valakin, aki nehéz helyzetbe került vagy egyszerűen járatlan a paragrafusok útvesztőiben."

SZ. MARTA: „Szüleim már nyugdíjasok, ezért úgy döntöttem, hogy érettség! után munkaviszonyba lépek. A vasútnál vagy a cellulóz- és papírgyárban szeretnék állást kapni. Tavaly nyáron megtanultam már gépelni, ez talán megkönnyíti majd a rajtot. Tanulmányaimat azonban nem tekintem még befejezettnek, hanem el szeretném végezni az egészségügyi szakközépiskola fölépít-Jónos

ményű tagozatát. Valamikor tanítónő, később óvónő akartam lenni, de az ápolónői hivatás is közel áll hozzám."

B. MARTA: „Az én édesapám is nyugdíjas, ezért egyelőre én sem tudom vállalni az öt-hat esztendei egyetemi tanulmányokat. Egyelőre ezért a bratislavai levéltárosi szakközépiskola fölépítményű tagozatára adtam be fölvételi kérelmemet. Itt módom nyílik majd arra, hogy folytassam o német nyelv tanulását, és továbbra is foglalkozhassak kedvenc tantárgyaim egyikével, a történelemmel. Persze, ehhez sikerrel kell letenni előbb még az érettségit, majd az ugyancsak nehéz fölvételi vizsgát is."

JANOS: „En a Szlovák Műszaki Főiskola gépészmérnöki karára jelentkeztem. Imádom a motorokat, van hajtási jogosítványom is; így nemcsak piszmognom lehet gépkocsink motorjában, de kedvemre vezethetek is. A főiskola elvégzése után is gépkocsikkal és motorkonstrukciókkal szeretnék foglalkozni."

— Befolyásolt, segített benneteket valaki a pályaválasztás során?

B. MÁRTA: „Mielőtt kitöltöttük volna a különböző jelentkezési űrlapokat, a pontos tájékozódásban sokat segített az iskolában kapott pólyaválasztási tanácsadás. Terveinket megbeszéltük az osztályfőnökkel és a szülőkkel is, de a tényleges döntés mindenkinek a saját feladata."

JANOS: „Szüleimmel gyakran beszélgettünk arról, hogy az érettségi után hová is menjek? Örömmel egyeztek bele elhatározásomba, mert ha sikerül

Szekeres Márta

befejeznem a gépészetet, ezzel egyben édesapám régi, egyéni vágya is teljesül."

SZ. MARTA: „Sokáig bizonytalankodtam, mert a színeket, a ruhákat, a régiségeket és az apró csecsebecséket is nagyon kedvelem... Az elmúlt kéthárom évben arra is gondoltam, hogy kirakatrendező, dekoratőr vagy lakberendező leszek. A nyáron azonban megtanultam gépelni, és ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy úgy döntöttem: egyelőre adminisztrátor leszek."

— Az érettségi-nap izgalmán túlmenően, a felnőttség, a tényleges érettség a mai fiatalok körül folyó viták egyik sarkalatos kérdése. A mesterlevél vagy az érettségi bizonyítvány valóban felnőtté avatja hát — szerintetek — a fiatalokat?

JANOS: „Az érettségi az jobbára csupán egy szimbólum. Hogy valaki mikor valóban felnőtt már, azt elsősorban a tetteivel bizonyítja."

B. MARTA: „Csak az lehet tényleg felnőtt, aki ennek megfelelően cselekszik, gondolkozik és minden tettéért vállalja is a felelősséget. A fiatalok többsége, gondolom, jól tudja és tudatosítja is ezt."

SZ. MÁRTA: „Szerintem az felnőtt, aki ehhez mérten viselkedik, aki megbecsüli munkatársait, a családját."

IRMA: „Nekem talán az arcomról is lehet olvasni a választ... Számomra ugyanis az a személy felnőtt, aki értékelni tudja embertársait, becsületesen végzi munkáját, de egyben azt is tudatosítja magában, hogy mi az, valaki számára jelenteni valamit az életben. A felnőttség mércéje nem más, mint helyes egyensúlyt találni o társadalm.i kötelezettségek és a békés, meghitt családi élet között."

Útban hazafelé a robogó gyorsvonat kerekeinek csattogása közben, akaratlanul is vissza-visszatérnek emlékezetembe az érettségi előtt álló párkányi diákok bátor, nyílt szavai. Úgy érzem: különösen a mosolygó tekintetű Irma fogalmazott egy egész korosztály nevében ...

Mert: még néhány tanítási nap, aztán egyetlen nap -izgalom — és ha minden jól megy s hinni lehet a kabalának, az agyontanult nappalok meg éjszakák eredményének, akkor rövidesen több ezer érett, emberrel gyarapodik majd hazánk. Közöttük lesznek a párkányi fiatalok is . ..

BORSAI M. PÉTER Prandl Sándor felvételei