A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-17 / 20. szám
Thomas Yannis háromszögletű szárnyszerkezetével repülésre rajtol... IKARUSZ UTÓDAI A párizsi Trocadéro tér járókelői a kora reggeli órákban különös készülődésre lettek figyelmesek. Két fiatalember egy 350 méter hosszú kötelet feszített ki, s egyik végét egy gépkocsihoz, a másikat egy háromszögletű sárga sárkányhoz kötötték. Egy szakállas fiatalember elfoglalta helyét a sárkányra szerelt háromszögletű hintaülésben, a kötél megfeszült, s néhány perccel később a görög származású Thomas Yannis, Ikarusz méltó utódaként már Párizs háztetői fölött vitorlázott. Nem ez volt az első kísérlete, s nem is az utolsó. Azóta bebizonyította már merészségét a francia télisport-paradicsom völgyei fölött éppúgy, mint Monte Carlónál a tenger fölött. Az eddig elért legjobb teljesítménye: ezerméteres magasság és 35 perc repülés. „Szárnya“ leginkább papírsárkányhoz hasonlítható, s Francis M. Rogallónak, a NASA tervezőmérnökének modellje szolgált hozzá alapul. A háromszögletű szárnyszerkezet és a pilótaülés duraluminium, illetve műanyag csövekből készült, a tizenhat négyzetméteres szárnyfelület anyaga pedig a Tergal márka nevű műanyagból. A Kogallo-elven működő deltasárkányok egyik kritériuma, hogy súlyuk 20 kilogramm körül legyen. Yannis immár több próbát kiállt szerkezete 22 kilogramm súlyú. A pilóta tulajdonképpen egy trapézon ül, s egy mellmagasságba szerelt, a vázszerkezetekhez acélhuzalokkal kapcsolt vízszintes rúdba kapaszkodik. Ez a fogódzó egyben a kormányrúd is, amellyel bizonyos határok között irányítható a repülés: az emelkedés vagy süllyedés, a jobbra vagy balra fordulás. A legnehezebb és legproblematikusabb a landolás; a sárkányemberek szólásmondása szerint: a repülés biztos — a landolás a szerencse dolga. Yannis neve és teljesítménye bejárták a világsajtót, pedig nem ő az egyetlen modern Ikarusz, s még csak nem is az első. A német Otto Lilienthal az 1890-es években állította fel az első rekordot: 350 métert tett meg kétfedelű alkalmatosságával a levegőben, összesen kétezer sikeres kísérlete volt, végül azonban őt is elérte Ikarusz végzete: 1896-ban lezuhant, s halálra zúzta magát. Ittott az azóta eltelt évtizedekben is mindig akadtak kísérletezők, de különösebb visszhang nélkül, a megbízhatóbb vitorlázó-repülés elvette előlük a levegőt. Csak az utóbbi években vált tartós divattá a szárnyas emberek sportja, furcsa anakronizmusként szinte konkurrálva az óriás repülőgépekkel. A francia Bemard Denis az új hobby vagy sport egyik különös ágát alkotta meg, összeházasítva a vízisízést a sárkány-repüléssel. Már kétszer repülte át a La Manche-csatornát, s leghosszabb repülése nyolc óra hosszat tartott. A kérdésre, hogy miként bírta ki ennyi ideig a levegőben, így válaszolt: — Az első óra kemény megpróbáltatás, a második kegyetlen. De a többi már csak akarat kérdése. A vízisí természetesen repülés közben is a lábán marad, hogy landolni tudjon. Sárkánya szintén a Rogallo-féle elven épült, de kisebb — 12 négyzetméter — a felülete, s maga az egész szerkezet is tíz kilóval könnyebb Yannis sárkányánál. A kormányrúd két Végére erősített Styropor-henger úszóképessé teszi a „vízimadarat“, s így vízre érés után nem süllyed el. Sikereit megirigyelték az igazi sízők is, s néhány vállalkozó szellemű francia sportoló sárkányszárnyakat „épített“ a hátára. A szenzációs eredményeket elérő profik mögött az amatőrök egyre népesebb tábora sorakozik fel. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy valójában ezek a szerény szárnyalók már jóval előttük űzték korunk e leganakronisztikusabb sportját. Főképpen Kaliforniában divatozott tengerparti játékként és sportként. A kudarcokról nem szólni nem volna helyénvaló. Még a profiknak sem sikerül minden kísérletük, hát még az ezermesterkedő amatőröknek. A dél-angliai Selsey városkában lefolyt verseny, amelyet egy klub rendezett, eredménytelenül végződött. A tekintélyes díjat senki sem szerezte meg, noha a követelmény talán nem is volt túlzott: egy kilenc méter magas hídra épített trambulinról, nekifutásból kellett startolni, s legalább ötven yardot (45,7 métert) repülni „önerőből“. A tizenhét résztvevő (köztük két nő is volt) kivétel nélkül kudarcot vallott szárnyaival, s az alapos fürdésnél többet nem ért el, — a legjobb eredmény is alig volt valamivel több tízméteres repülésnél. Ez egyben kellő figyelmeztetésül is szolgálhat mindazoknak, akik a modern Ikaruszok sportját vérmes reményekkel óhajtanák nálunk is meghonosítani. ÖTLETEK - ÚJDONSÁGOK MINDENTUDÓ ZUHANYOZÓ A MOSOGATÓBAN. Eszményi segítség a háziasszonyoknak a Svájcban forgalomba hozott „Practica“ állítható zuhanyrózsa. Egyszerűen rácsavarható a konyhai mosogató csaptelepének elfordítható kifolyócsövére. A gömbcsukló révén rézsutosan állítva a zuhanyozórózsát, a mosogatómedence legtávolibb sarkát is elérheti a vízsugár. Egyszerű állítással erős, összetartó vízsugár vagy szélesen szétterülő permet folyhat a zuhanyrózsából. VÍZFEDÖS VARAZSFAZÉK. Franciaországban újfajta fazék gyártását kezdték meg. Az edény különlegessége a „vízfedő“. Köztudomású, hogy a hagyományos fazékból főzés közben a fedő pereméről kiszökik a gőz, időnként vizet kell önteni az edénybe. Ezzel csökken az étel ízletessége. Az új, úgynevezett Doufeuedényből viszont nem szökhet ki a gőz. A hideg vízzel megtöltött fedővel érintkezve finom cseppekké kondenzálódik a gőz. A fedél alján kialakított öntött csapocskák elősegítik a gyors cseppképződést. A kondenzálódott gőzből kialakult cseppecskék azután visszahullanak az ételre. A Doufeu-edényben tehát saját levében fő meg a hús, a főzelék, így tökéletesen megőrzik aromájukat. A zománcozott öntött vas — ez az anyaga a fazéknak — egyenletesen osztja el a hőt az egész edényre. ÉLET A JUPITEREN A Jupiteren lehetséges az élet — ezt a feltevést támasztja alá az egyik kaliforniai lúgos forrásból elkülönített különleges baktériumfaj felfedezése. Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA szakértőinek jelentése szerint ezek az organizmusok még azt is túlélhetik, ha tömény nátriumhidroxid-oldatba kerülnek. Az eddigi megállapítások szerint a Jupiter bolygó környezete rendkívül sok lúgot tartalmazhat. Ez volt a legfőbb érv eddig azon feltevés ellen, hogy ezen a bolygón az élet valamilyen formája létezhetne. NÉGYMILLIARD ÉVES AZ ANTARKTISZ A hatodik kontinens a földmag képződésének legősibb tanúja — az Ukrán Tudományos Akadémia geokémiai és ásványfizikai kutatóintézetének tudósai jutottak legújabb vizsgálatok alapján erre a következtetésre. Az antarktiszi kőzetek uránólom izotóparányának elemzéséből kimutatták, hogy a hatodik kontinens négymilliárd éves. Ezek szerint az Antarktisz a Föld legősibb kontinense és nem a legfiatalabb, mint eddig hitték. ARANY HELYETT ÚJ OTVOZET A Szovjet Tudományos Akadémia Bajkovról elnevezett kohászati intézetében újfajta rézötvözetet dolgoztak ki. Az új ötvözet kitűnő villamos vezető, jól tapad, hőstabil, hegeszthető, így kitűnően helyettesítheti a hibrid-vékonyréteg áramkörökben az aranyat és más ritka fémeket. Nagy előnye az új ötvözetnek, hogy a felhasználásával készült mikroáramköröknek azonosan kitűnő lesz a villamos vezetésük. BAZALTPAPÍR A kijevi cellulóz- és papíripari kutatóintézetben különleges papírt készítettek bazaltszálakból. A bazaltpapír még 800 fokos hőmérsékleten sem gyullad meg, nem rohad és érzéketlen a mikroorganizmusok károsító hatása iránt. Kitűnően felhasználható a levegő szűrésére. Minthogy előállítása olcsó és egyszerű, a szakértők széles körű elterjedésre számítanak. BESZELŐ DIAPOZITÍV A diapozitív-vetítés hangosításának új módszerét mutatták be a Német Szövetségi Köztársaságban. Egy kisfilm-diapozitívot és egy mágneses hangrögzítő korongot megfelelő keretben egyetlen szinkronegységben egyesítettek. A beszélő diapozitív kicsiny hanglemezre emlékeztet, amelynek szabad középpontjában helyezkedik el a diapozitív. Egy-egy mágneses korongon 33 másodpercnyi hanganyag rögzíthető. A mágnescsíkos diapozitívok kezelése jóval egyszerűbb, mint a diavetítés hagyományos, magnetofonos hangosítása.
