A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-17 / 20. szám
Ebben a házban volt Zorics őrnagy partizántörzse tizántevékenység ebben a térségben. A fasiszták, a szovjet hadsereg offenzívájától tartva, mindenáron meg akarták tisztítani a hátukban a terepet. 1945. március 15-én négy oldalról közrefogták és elfoglalták Skycovot. A férfiak már korábban kimentek a környező erdőkbe a partizánokhoz. A németek a községben maradt embereket kihajtották a házaikból, fosztogattak, majd másnap felgyújtották a falut, néhány embert pedig legyilkoltak. Ház, dehogyis ház, szalmafedeles vályogviskó. Bemegyünk, minden üres, csak a falon függ egy naptár 1969-ből — az utolsó tulajdonosé volt, meg néhány karácsonyi, húsvéti üdvözlet. A repedezett vályogfal legalább húsz különböző színű festés nyomait mutatja. Tán száz éven át is szénégetők, falusi szegények lakták a kunyhót. Most üres, elhagyatott. Ügy áll itt, mint örök mementó, arra a szerencsétlen napra, 1945. március 16-ra emlékeztetve, amikor az egész falu lángokban állt. A férfiak arccal a fal felé álltak, várva a tarkón lövést, az asszonyok meg a gyerekek az erdőbe menekül-A partizánemlékmíí — II. Goga szobrászművész és Slatinsky műépítész alkotása Ezerkilencszáznegyvenöt február közepén a nyitrai partizánbrigád elindult a Tribecs-hegység térségéből, hogy új feladatot teljesítsen: áttörve a frontvonalon, csatlakozzék a szovjet hadsereg egységeihez. A nyitrai partizánbrigád távozásával nem szűnt meg a par-HŐSÖKRE Motto: A Szlovák Nomzotl Fölkelés nemcsak váratlan meglepetést, hanem nagy politikai és katonai bonyodalmat is jelentett a náci Németország számára. Politikai szempontból a Szlovák Nemzeti Felkelés (elforgatta Tisónak Hitlertől függő államát. Frankét állandó félelemben és idegességben tartotta a protektorátus sorsát illetően, végül Magyarországon meggyorsította azokat a tendenciákat, amelyek képviselői hátat akartak fordítani a náci szövetségesnek: egyszóval összekuszálta a nácik közép-európai helyzetét. Gustáv Husik Tanúságtétel a Szlovák Nemzeti Felkelésről című könyvéből. tek. Egy év híján harminc esztendő telt el azóta ... A 232 épület közül 226 leégett. Csak a kőből vagy téglából rakott épületek maradtak meg: az iskola, a plébánia, a templom. Meg a 219 helyrajzi számú, zsúpfedeles vályogház. Talán csodának látszik, de nem volt az. Menjünk azonban szépen sorjában. A helybeli általános iskola kilencedikes lányainak történelemórája van, amikor betoppanunk az osztályba. Éppen a Szlovák Nemzeti Felkelésről tanulnak. Július Kuruc, az iskola igazgatója azt ajánlja a lányoknak, hogy a „terepen" folytassák az órát, ott ismerkedjenek meg a faluban huszonkilenc évvel ezelőtt lejátszódott eseményekkel. A 219. számú ház előtt állunk meg. A lányok szorosan körülveszik az igazgatót. — Ez az egyetlen lakóház, amely nem égett le — meséli. — A hitleris, ták meglocsolták benzinnel és felgyújtották a házakat. Ez a ház belülről gyulladt ki. A gazdája ott volt megbújva a hasábfák között a ház mögött. Amint távoztak a németek, beszaladt az égő házba, hogy megnézze, mi van a berendezéssel, a holmijával. Csak az ágy égett el meg a padmaly egy része. Az egyik lány talált a házban egy bekeretezett családi fényképet. A lányok próbálják felismerni az egyes személyeket, de eredménytelenül. Kuruc igazgató behív egy arra haladó öregasszonyt. Ez nézegeti a képet, kissé elgondolkodik, majd mintha csak önmagát akarná meggyőzni, azt mondja: — Jaj, hiszen ez a Kovácsék fia a családjával. Az, aki 1930 tájt vándorolt ki Amerikába! — Mikor halt meg a mama, Kovács néni? — kérdezem. — Néhány évvel ezelőtt, talán hetvenben. Magas életkort ért meg, kllencvenhét esztendős volt. Átsétáltunk az igazgatóval meg a lányokkal a 232. számú házhoz. Megtudtuk, hogy ebben a házban lakott Zorics őrnagy, a skycovi partizánosztag parancsnoka. Csaknem minden esztendőben ellátogat Sk^covba. Sok barátja, bajtársa van itt. Kuruc iskolaigazgató a Szovjetunióban is találkozott vele. — Megígérte, hogy az idén is eljön — mondja. A lányok már előre örülnek. Tudják, hogy ha Zorics őrnagy eljön Skycovba, gyakori vendége az itteni iskolának. Elbeszélget a tanulókkal, együtt örülnek az elért sikereknek. Megnéztük még az 1. és a 237. számú házat is, ahol Putyilov és Makszimov parancsnokoknak volt a partizántörzse. Véget ért a szemléltető történelemóra. Igaz, tovább tartott, mint a szokásos negyvenöt perc. De a lányok ezúttal nem siettek haza. A községet a Szlovák Nemzeti Felkelés Érdemrend I. osztályával tüntették ki. Sk^cov lakói megérdemelték ezt a magas kitüntetést. L. ZRVBEC A 219. számú ház — az egyetlen egykor! vályogháza a falunak, amely nem égett le ÁTKELÉS A GARAMON A Gennagylj Avgyejev vezette nyitrai partlzánbrlgád 1945. január 17-én elindult a Garam felé, hogy azon átkelve csatlakozzék a Garam bal partját akkor már szilárdan a kezében tartó szovjet hadsereghez. Egy tizenkét tagú csoport, Vronszklj őrnagy vezetésével, 1945. február kilencedikének éjjelén elindult, hogy csatlakozzék a nyitrai partlzánbrlgádhoz. A csoport megérkezése után kitűzték az Indulás napját, s a brigád, a terep alapos felderítése után, február 13-án a hegyeken át elindult Nemecká Huta (Némethuta) irányában. A hegyeken való átkelés igen nehéz volt, mert helyenként az egy métert is elérte a hátakaró vastagsága. Némethután Vronszkij őrnagy pihenőt rendelt el és tájékoztatta a legapróbb részletekig a parancsnokokat a frontvonalon való átkelésről. A brigád három oszlopban tette meg az utolsó kilométereket a Gorámig. A jobb szárnyon Sykora őrnagy osztaga haladt azzal a feladattal, hogy a vasútvonalnál az ellenség ellenállását leküzdve szádja meg Garamszentbenedek felől a folyó felé vezető országutat és tartóztassa fel a németek esetleges támadását. A bal szárnyon Miéudík főhadnagy osztaga nyomult előre. Ennek az volt a feladata, hogy lepje meg a németeket, üssön rajta Orovnica (Oromfalu) községen, küzdjék ott le a fasiszták ellenállását és vonuljanak védelmi állásba Újbánya felől. A középső szárnyat, amelyben a brigád törzskara is volt, maga Vronszklj őrnagy vezette. Ennek az volt a feladata, hogy a lehető leggyorsabban érje el a folyót és keljen át a túlpartra. A bal és a jobb szárny azt az utasítást kapta, hogy ha már védelmi állást foglalt el, ezt rakéta kilövésével jelezze. Nem sokkal éjfél után mindkét osztagnak sikerült szétverni a német állásokat, és leadták a megbeszélt jelzést. A Garam másik partjáról a szovjet tüzérség védőtüzet nyitott, fedezve ezzel két oldalról az átkelő alakulatot. A Garamon való átkelésnél itt elesett négy bolgár partizán síremléke t »-'»öt, 4
