A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-10 / 19. szám
A HÉT FOLYTATÁSOS KÉPES FILMREGÉNYE — Konsztantyin Ignotyijevics Krupszklj, olyan járási főnökökre, mint amilyen ön, nincsen szükségünkl Mickiewicz lázadásra uszító verseit olvassa, mazurkát táncol, kislányát lengyel szóra tanítja, és Groicóban fegyház helyett kórházat építtetettI És ami a legszomorúbb: a nyomozás során bebizonyosodott, hogy lengyel forradalmárokkal tart fenn kapcsolatot.. .1 Ezért tisztségétől azonnali hatállyal megfosztom és a bíróság elé állíttatom. Árulásáért a varsói kerületi bíróság előtt felel! — közölte a fiatal tiszttel a Pétervárról jött megbízott. Konsztantyin Ignotyijevics Krupszkij nyugodtan tudomásul vette a súlyos vádakat, tudta, hogy a következményeket nem kerüli el. 3' A volt járási főnök bútorait, képeit, könyveit elárverezték. Nagy nehezen csak annyi pénzt sikerült összeszedniük, hogy adósságukat kifizessék, — Semmink sem maradt... De nem baji Az, ami a legfontosabb: szerelmünk, egyetlen kislányunk, Nagyuska megmaradt — vigasztalta Krupszkijt felesége. — Barátaink az udvaron gyülekeznek. Búcsúzni jöttek. Kérlek, menj ki, várnak. Nekem még van itt egy kis dolgom. Beszélgess addig velük, mindjárt én is kijövök. Útin, az egyik halálra ítélt lengyel forradalmár is búcsúzni jött, Krupszkij nagyon meglepődött, amikor megpillantotta. — Hogyan kerültél ide? — kérdezte izgatottan. 4 — Társaim segítségével sikerült a börtönből megszöknöm. Jakub Maurer álnéven élek. Mindent tudok, ami veled történt. Sajnos, most semmivel sem segíthetlek, de kapcsolatunkat tartanunk kelll Készítettél nekem valamit? — Igenl Nagyon érdekes és figyelemreméltó statisztikai adatokat sikerült összegyűjtenem. A lengyelországi munka- és életviszonyok pontos tükre. Itt vanj de nagyon vigyázz, nehogy megtalálják nálad! — figyelmeztette Krupszkij a börtönből kiszabadult forradalmárt. — Pétervárott találkozunk! — Sajnos, egyelőre nem telepedhetek le Pétervárott! De lehet, hogy néhány év múlva sikerül ott munkát szereznem. Nagyezsda szomorúan hallgatta apja panaszos szavát. 2. A varsái kerületi bíróság rövid tárgyalás után meghozta ítéletét; Konsztantyin Ignotyijevics Krupszkijt megfosztotta tiszti rangjától, és elrendelte, hogy a bírósági költségeket a volt százados köteles megtéríteni. — Teljesen tönkretettek ... Nem tudom, mihez kezdjek, miből fizetem ki a bírósági költségeket — panaszolta könnyes szemmel feleségének a rangjától és tisztségétől megfosztott Krupszkij. — Mindent, amit csak lehet, eladunk. Kifizetjük a perköltséget és elmegyünk innen. Valahol másutt új életet kezdünk. Tudom, nehéz lesz, de sikerüli — biztatta elkeseredett férjét Jelizaveta Vaszilijevna. 5. Konsztantyin Ignotyijevics Krupszkij családjával hat hosszú éven át az ország különböző városaiban élt. Pszkovban, Novgorodban, majd Poltavában dolgozott, de sehol sem hagyták nyugton. Becsületesen, jól dolgozott, mégis mindenünnen elbocsájtották. Betegen, meggyötörtén végre Pétervárott telepedett le. Borisz Andrejevics orvostanór, régi barátja, miután megtudta, hogy Krupszkij betegen a városban él, azonnal felkereste. — Sajnos, attól tartok — mondotta a beteg feleségének — tuberkulózisa van. Nyugalomra, bőséges táplálkozásra van szüksége...! A mama és lánya, Nagyezsda sírva vették tudomásul a szomorú hírt. Folytatjuk 14 hét
