A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-10 / 19. szám
Falu a dombok alatt A domboknak nyilván együtt és külön-külön is valamiféle nevük van, ezt azonban elfelejtettem megkérdezni. Azt a dombot, amelyen a szövetkezet huszonöt hektáros szőlőtelepítése sorakozik meglepő hadrendben, feltehetően Szőlődombnak hívják, de ebben sem vagyok biztos. Biztos csak abban vagyok, hogy a falut, amit magam előtt látok, Trebusovce-nek (Terbegecnek) hívják, meg hogy az a bokor, amely mögül most szemlélem, omely tele van hófehér virággal, hogy ez: kökénybokor. Mellette meg egy csipkebokor, teljesen virágtalanul — egyelőre. Tehát a hófehér bokor mögött itt van Terbegec, olyan alaposan szétszórva, hogy ember legyen a talpán, aki valamiféle rendszert is képes felfedezni az itteni építkezésben. Egy dolgot azonban rögtön felfedezhet, mégpedig azt, hogy a most épülő, vagy már felépült házak itt is épp olyanok, mint a szomszéd községekben: nagyok, konfortosak, meglehetősen jellegtelenek, mint a hajdani földbirtokosi kastélyok voltak; tehát azonnal megállapítható, hogy az úgynevezett anyagi, vagy életszínvonal Terbegecen sem alacsonyabb, mint másutt, mondjuk Ipolybalogon, vagy Nagycsalomján vagy éppenséggel Zsélyben, amely mindössze eg jó nagy kőhajítósnyira van innen... A kökénybokor mellől indulunk, fel egy dombra szaladó új utcába. Az utcának jószerivel csak a baloldalán vannak házak, azok viszont annyira tekintélyesek, hogy rögtön kalapot emelnék előttük, ha lenne kalapom, de mivel nincs, így csupán megtelek áhítattal és irigységgel, mivel tudom, hogy ilyen házat én sosem tudnék felépíteni. Még szerencse, hogy ebbe az irigységgel teli áhítatba egyszer csak betoppan Sebény Lajos bácsi. Olyan ember, akinek egyetlen szavára még a nap is másként süt az égen, A humor falusi, ez esetben terbegeci megtestesítője. Ismeretségünk azzal kezdődik, hogy Lajos bácsi komoly ígéretet tesz nekünk, leváltatja az Úristent. Tudniillik abban az esetben, ha nem kerül a mennyországba, mert most olyan munkát végez éppen, hogy ezért okvetlenül a mennyek országába kell kerülnie. A kútjában ugyanis annyi a víz, hogy le kell belőle engedni a patakba, ami vagy harminc-negyven méternyire folyik, itt a kertje alatt. Nem irigylésre méltó munka, az tény s aki elvégzi, megérdemli a mennyországot, noha Lajos bácsi ateista, mint később közli velünk. Sok mindent mond még minékünk Lajos bácsi, amit szívesen meg is írnék, ha nem tartanék attól, hogy valaki megsértődik miatta. Ilyesmit tudtam meg tőle egyebek között: a terbegeci boszorkányok minden évben részt vesznek a Lajos bácsi szegedi boszorkány-kongresszuson. Legjobban azonban az az állítása lepett meg, hogy erre a jelentős összejövetelre a helybeli boszorkák (neveket is mondottl) szuperszonikus seprűnyélen repülnek. Ez módfelett nagy haladás szerintem, mivel volt idő, amikor e sorok íróját azért hívták Terbegecre, hogy próbálja elintézni a rendszeres autóbuszjáratot. így hát a Sebény Lajos bácsival folytatott eszmecsere véget vetett mindenféle áhítatnak, amit az új terbegeci villák keltettek bennem. Kezdtem úgy nézni a falura, ahogy kell: nyitott szemmel. Észrevettem például, hogy a faluban a már többször említett kökénybokorral átellenben, a dombon, van egy temető. Hogy ez miért érdekes? Hiszen temető minden valamirevaló faluban akad! Csakhogy a terbegeci temető ezelőtt, még tavaly is például, inkább csak erdő volt, ahová mellesleg a megholt állampolgárokat is eltemették. (Rossz szájak szerint volt is elég bajuk az éjféltájt felkélő és bolyongó kísérteteknek, amíg visszataláltak sírjukba.) Mára ezt a temetőt rendbetették, a fákat, bokrokat, és minden egyéb fölösleges vegetációt kiirtottak. A halottak békében pihenhetnek. Sebény Lajos bácsi arra kért bennünket, hogy ha legközelebb Terbegecen járunk és nem találjuk őt új háza kútja mellett, akkor keressük ót ebben a temetőben és a sírjára ültessünk kardvirágot. Reméljük, erre csak nagyon sokára kerül sor, hiszen Lajos bácsi még csak hatvanhét éves...! A temető rendbehozása és még sok egyéb dolog a faluszépítési akció keretében történt, ami 1970- ben kezdődött és sok más munka mellett 3280 folyóméter út rendbehozását, portalanítását is jelentette. Van már vagy tíz éve annak, amikor utoljára jártam Terbegecen. Akkor a faluban, pontosabban a A hnb elnöke és titkára falu kellős közepén, volt egy hatalmas tócsa, kacsák, libák, és békák tanyája, no meg a falu szégyenfoltja. Ma már ez sincs meg. A patakot, amelyik ezt a mocsarat-tócsát táplálta szabályozták. Természetesen társadalmi munkában. Krnóc Vince hnb-elnök, és Böjtös Ferenc titkár szerint az említett munkálatokban részt vett a falu lakosságának hatvan százaléka. Minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy jó munkát végeztek. A faluszépítési akcióban az idei első negyedévben 12 község között Terbegec végzett az első helyen. (Mi lett volna akkor, ha az a bizonyos 40% sem vonja ki magát a munkából I) 380 folyóméter utcát portalanítottak, rendbetették a művelődési otthon környékét. A lakosoknak az a bizonyos említett hatvan százaléka 1800 brigádórát dolgozott le. Miért ne legyen egyszer a Hét szerkesztőjének is szerencséje? E sorok írója épp akkor érkezett meg Terbegecre, amikor a járási nemzeti bizottság illetékesei is megjelentek a faluban, közölni azt, hogy Terbegec került az első helyre. Délután egy óra, a művelődési otthonban szól a zene, valaki tangóharmonikán játszik, a falu vezetői és a járásiak koccintanak a negyedéves sikerre. Mi meg Böjtös elvtórssal felmegyünk a nemzeti bizottságra, amely mellett két szobát rendeztek be népművészeti tárgyakkal. Látok itt gyönyörű népviseletet, állítólag a század elején készült, szátvát, guzsalyt, rokkát, a falon szőtteseket (a kalotaszegiekkel versenyképesek), az egyik asztalon pedig egy szőlőtőkéből készült, méter hosszú, gyönyörű pipát, olyat, hogy menten rágyújtanék, ha lenne pipadohányom. Ezt a két szobát a terbegeci CSEMADOK-szervezet rendezte be. Erről a szervezetről, amely a kékkői járásban tudtommal elsőként jött létre, még lesz szó lapunkban. Most csak annyit, hogy ez a kis népművészeti kiállítás megrendezése is azt bizonyítja, hogy nincs öreg és fiatal, csak rossz, és jó szervezet. A terbegeci szervezet az utóbbi kategóriába tartozik ...! ZS. NAGY LAJOS Prandl Sándor felvételei Hazafelé az iskolából 7 A kökénybokor mögül
