A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-05-03 / 18. szám
KISBABÁVAL KIRÁNDULUNK Fiatal szülőknek nemegyszer problémát jelent kirándulni a szabad természetbe, ha a kisbaba még nagyon apró. A gyermek megszokta pontos beosztású életrendjét, saját ágyacskáját, nehezen alszik el a földre helyezett takarón. A problémát kitűnően megoldja a kiránduló-bölcső, amelyet egy arra alkalmas fára erősíthetünk, esetleg az üdülő mennyezetgerendájára szerelhetünk. Az összehajtható bölcső 77 cm hoszszú, 37 cm széles és 30 cm mély. (Aljára kényelmesen ráhelyezhetjük a gyermekkocsi matracát.) Alapjában egy erős, olcsó mosóanyagból varrt zsákot készítünk, amelynek aljára — hogy kitartsa — megfelelő nagyságú vékony deszkalapot helyezünk. Az anyag felső végeit bambuszrudakra (de megfelel az öreg söprű nyele is) varrjuk rá. A zsák anyagát mindenütt duplán vesszük. 140 cm széles anyagból 3.25 m-re van szükségünk, 90 cm széles anyagból 3,30 m-t vegyünk, s ha az anyag csak 80 cm széles, 4,10 m-re van szükségünk. A szabást és a méreteket a csatolt rajzon közöljük. A zsák megvarrása még a gyakorlatlan varrónőknek sem okoz gondot, csak a ráhajtásokra kell ügyelni, amelyekre legalább 1 cm-t számítunk. A rudak mérete hosszúságban 87 cm, szélességben 48 cm. Mivel a rudak egymást keresztezik, a zsák eleje és háta valamivel rövidebb legyen mint a két oldala. Mivel könnyen összerakható, szállítása nem okoz gondot. sík iirviiü tsmsíi:snl A BÁNYÁSZ TÁPLÁLKOZÁSA A nehéz testi munkások hiányos táplálkozására gyakran mutat rá az üzemorvosi ellenőrzés. A táplálkozási hibák folytán a munkateljesítmény és a munkabírás, de a betegségekkel szemben való ellenállás is csökken. A kedvezőtlen viszonyok közt dolgozó munkás, aki nem pótolja energiaveszteségét és nem gondoskodik szervezetének tápanyagszükségletéről, könnyen megbetegszik. A bányaorvosok is panaszolják, hogy a bányászok táplálkozása a legtöbbször csak azokban az esetekben kielégítő, amikor családi otthonuktól nem messze dolgoznak, haza járnak enni, illetve munkába is otthonról visznek tízórait, uzsonnát. Az otthonuktól távol élő, munkásszálláson lakó dolgozók táplálkozása aránylag akkor jó, ha igénybeveszik az üzemi étkezdék szolgálatait és nemcsak naponta egyszer étkeznek ott. Az üzemorvosok -azonban gyakran tapasztalják, hogy a fiatalabb bányászok, akik távol élnek családjuktól, a szállásukon melegített konzerven élnek, esetleg a büfében vásárolt füstölt húst, halsalátát édességet fogyasztják. Mások, esetleg az együtt lakók többen közös kondérban pl. hamisgulyást, bablevest vagy káposztát főznek, némi kolbásszal, s ezen élnek két-három napig. Ennek nyilván az az oka, hogy a fizetés utáni napokban „jobb falatokat" és vendéglőben vagy kávéházban több szeszes italt is megengednek maguknak, a maradék pénzből hazaküldik a szükséges összeget és így rendes táplálkozásra egyszerűen már nem marad. Az egyén, a család és a közösség érdeke, hogy a bányász, aki mindenkinél nehezebb munkát végez, elsősorban a saját szervezetének szükségletét biztosítsa, keresetének megfelelő részét küldje el a családjának, és csak azután, hogy félretette az üzemi étkezdére és a kiegészítő élelmicikkek (zöldség, gyümölcs, idítő ital stb.) vásárlásának szükséges pénzt, „utaljon ki" önmagának némi zsebpénzt, A bányásznak tartósan összpontosítania kell figyelmét és gyakran kell előreláthatatlan helyzeteket megoldania. Sok esetben igen kényelmetlen helyzetben dolgozik. A munkakörnyezetben nemcsak a munka, de a pihenő vagy az étkezés is erősen szennyezett viszonyok között megy végbe. S így folytathatnánk. E kedvezőtlen tényezők az emberi szervezetben különböző zavarokat kelthetnek, pl. ronthatják a test hőszabályozó képességét, csökkenthetik a vér oxigéntelítettségét, terhelik az egyes szervrendszereket, különösen az idegrendszert stb. Kézi fejtésnél napi 4000, gépi fejtésnél 3500 a szervezet napi kalóriaszükséglete. Nem az ételek mennyiségén vagy laktatóságán van a hangsúly, hanem azon, hogy a napi étrendben megfelelő arányban legyen képviselve minden fontosabb tápanyag. Igen sok dolgozó, miután bányaorvosi rendelőben vagy kórházban kezelték, megtanulta, hogyan kell felhasználni egyes élelmicikkek tápértékének ismeretét. Vannak, akik nem szeretnek számolni és nem is akarják megismerni szervezetül: működésének rejtelmeit, energiaszükségletét, a táplálkozás tudományos alapelveit. Pedig pl. a tévékészülék, a motorkerékpár vagy a bányakombájn szerkezetének és üzemeltetésének minden műszaki és matematikai vonatkozását szívesen és könnyűszerrel megtanulják. Az élelmicikkek tápértékével is meg kell ismerkedniök, hogy nap mint nap elláthassák magukat a szükséges tápanyagokkal. A napi szükséglet fehérjéből 120—125 g, zsiradékból 160— 170 g, mészből 800—1200 mg, vasból 18—20 mg, A-vitaminból 8000—10 000 nemzetközi egység, Bi-vitaminból 1,8—2 mg, Brvitaminból 2—2,5 mg és C-vitaminból 100—110 mg. A szakszerűen összeállított, áttekinthető tápanyagtáblázatot mindenki beszerezheti. Ott a helye a konyhában a szakácskönyv mellett, hogy a háziaszszony naponta beletekinthessen, de tanácsot adjon az otthonától távol dolgozó férjének vagy fiának is a bányászétrend egészséges összeállításához. -Dr. SZ. Gy. 21
