A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-05-03 / 18. szám

• • • A vonot Csattogva, pöfögve rángatta fáradt, nehéz kígyótestét fölfelé a dombra. Hatalmas volt, legalább ötvenezerszer akkora, mint a kisfiú mellette, a fűben. Dübörgése az örvénylő visszhangok közt fölerősödött, elnyelte a fák suttogását és az öreg sínek csikorgó siránkozását. Alighogy sikerült bevonszolnia magát a mélyútba, ferdén behajló akácok alá, kifulladt, vonaglott egyet-kettőt, aztán megállt. A kisfiú egyelőre nem ért rá törődni vele. A ferdén fölfelé szökő hegyoldalban ült, és egy zöldbékát gyömöszölt be egy papírpohárba. Amikor sikerült, s már a zsebkendőjével lekötötte a pohár száját, sárga virágú pitypangot kellett keres, nie.

Az utasok kidugták a fejüket az ablakon.

— Mi történt?

Volt, aki mindjárt visszaült a helyére, és folytatta az ultipartiját. Mások izgatottan nyújtogatták nyakukat, és egymást kérdezgették. A kalauzok leléptek a lépcső legalsó fokára, hogy meszszebbre lássanak. De nem láthattak semmit, mert a pálya kanyarodott. Csupán a mozdonyvezető meg a fűtő tudhatta a megállás okát, ők azonban nem jöttek hátra.

A kisfiú o pitypangszárakról leszedte a virágfejeket, és két sorbon lerakta őket maga mellé. Aztán fölemelte a papírpoharat a füle mellé, meghallgatta, mit művel bent a béka.

Az utasok türelmetlenkedni kezdtek:

— Mire várunk?

Egy magas, szemüveges férfi az óráját nézte a peronon:

— Már eddig is késtünk — mondta a mellette álló nőnek. — Eltolják az ember szombatját.

— Hiába van menetrend, sehova sem ér oda az ember időben — mondta a nő.

A kalauzok leszálltak, és kis csoportba verődve beszélgettek.

— A fiomat fölvették a technikumba — mondta az egyik. Levette a sapkáját. Gyűrött zsebkendőt kotort elő a nadrágjából, és törülgetni kezdte a homlokáról az izzadságot. Ritkás, csapzott, vörös haja volt.

— Az többet ér, mint a gimnázium — mondta o kollégája, aki kényelmesen leült egy kőre, hogy pihentesse egy kicsit a lábát.

— Nem tudom, hova adjam a gyerekemet — mondta egy kis moiett kalauznő.

KIS MÁJUSI DAL

Rejtvényünkben Majakovszkij lenti című verséből idézünk a vízszintes 1, függőleges 13, és 20. számú sorban (a nyíl irányában folytatva).

Vízszintes sorok:

13. ... Eulenspiegel. 14. Török pasa. 15. Elektromos töltéssel rendelkező atom. 16. Pusztító. 17. Korszak. 19. Férfi hangnem. 22. Abroncs. 23. Király olaszul. 24. ... regénye, Gárdonyi műve. 26. Szlovák álom. 27. Mulatóhely. 28. Azonosak. 30. Angol olaj. 32. Gléda. 34. Filmszínház. 36. Testnek a külvilággal közvetlenül érintkező. határa. 37. Költemény. 38. Szlovák helyeslés. 40. Nem fél. 41. Nátrium vegyjele. 43. Alpesi legelő. 44. A Moszkva bal oldali mellékfolyója. 46. Ütlegel. 48. Birka. 53. Növendék állat. 54. A Tisza bal parti mellékvize. 55. Kaszáló. 56. Melk betűi. 57. Egy németül. 62. Koncert kezdete. 63. Ezerötszáz római számmal.

64. Figyel. 66. Vízzel tisztít. 68. Nagy magyar forradalmi költő. 69. Zokog.

71. Lírai költemény.

Függőleges sorok:

1. Jane.......... Bronté híres regénye

(é. h.). 2. Szerint szlovákul. 3. Spanyol névelő. 4. Tantál kémiai jele. 5. Női

CZAKÓ GÁBOR

A kisfiú és a vonat

— Magának nincs is gyereke.

— Még lehet.

— Majd segítünk — kacsintott a vörös.

Nevettek.

— Miért nem megyünk? — kiáltott le hozzájuk a magas szemüveges.

A kalauzok szinte egyszerre megvonták a vállukat. A kis moiett leült.

— Milyen udvariatlanok — mondta a magas férfi mellett a nő. Mindketten megindultak lefelé a lépcsőn.

— Ne szálljanak lel — lépett feléjük a vörös.

A hivatalos látszat kedvéért visszatette sapkáját. — A szerelvény bármelyik pillanatban indulhatl

Tnthpál Gyula felvétele

— Mire maguk felszállnak, mi is fönt leszünk!

A másik kocsi ajtaján egy kendős néni nyomakodott kifelé. Nem szállt le, csak a felső lépcsőről rikácsolt:

— Lekésem a csatlakozást!

A kisfiú o virágszárak egyik végét bedugta a másikba, gyűrűt font belőlük, aztán lánccá kapcsolta össze őket. Időnként fölemelte az egészet, óvatosan széthúzta a két kezével, megmérte, mennyi készült el.

— Már nem is érdemes továbbmenni — mondta egy sötét ruhás úr —, én már úgyis elkéstem.

— Forduljunk vissza — mondta egy bőrzekés.

— Ha a vasútra bízza magát az ember, a saját esküvőjéről is lemarad — mondta ismét az úriember-ruhás, — Úgy jár, mint én!

— Azonnal csináljanak valamit! — rikácsolt a fejkendős.

— Intézkedjenek!

— Fújja meg a fütyülőjét, hátha elindul a vonat! — szólt le a bőrzekés.

— Huligán! — mondta a kis molett.

Egyre többen szálltak le. A kalauzok

hadonászva ugráltak az utasok előtt, és megpróbálták visszaparancsolni őket a vonatra, de senki sem engedelmeskedett. Az emberek türelmetlenek voltak és idegesek.

— Nyugodjanak meg, kérem, nyugodjanak!

Mindenki foglalja el a helyéti Rövidesen elhárítják az akadályt, és a szerelvény folytathatja útjótl Türelmet kérünk! — A kalauzok összevissza kiabáltak, szaporán ugyan, de kelletlenül, mert a kötelességüket teljesítették. Az engedetlenség aztán végül kihozta őket a sodrukból, s amikor látták, hogy senki sem törődik velük, némelyeket erővel tuszkoltak vissza a kocsikba. Munkájuk azonban hiábavaló volt, mert hárman nem tudtak elállni minden kijáratot. Csak azt érték el, hogy még jobban felingerelték az embereket.

A kisfiú végre elkészült a lánccal. Letette a földre, s vastag házicérnát húzott elő a zsebéből. Leharapott belőle egy darabot, ráerősítette az utolsó szemre. Majd leoldozta a zsebkendőt a pohárról, és kivette belőle a békát.

A zsineg másik végét rákötötte az állat lábára. Nehezen készült el, zavarta az utasok és a három kalauz fülsértő szitkozódása, ahogy kölcsönösen szidalmazták egymást. Megunta ezt a nevetségesen gyermeteg perpatvart. Megsimogatta a béka fejét, letette a földre. Aztán éleset, kacskaringósat fütyült, mint a sárgarigó A zöldbéka megindult, gyors, fürge ugrásokkal cipelte maga után a pitypangláncot.. A kanyaron túl megrándult a nagy, fekete mozdony s. Rekedten, hosszan fütyült, nyálas gőzt köpködve a falevelekre. Az ütközők, csavaros vonóláncok csikorogva kinyújtóztak, mint a meszes csigolyák. A hangoskodó népség szempillantás alatt elcsendesedett, s szapora könyökléssel fölkapaszkodott a meginduló vonatra

hangnem. 6. Tudod szlovákul. 7. Hegy Palesztinában. 8. Nem egészen zord. 9. Béla Nándor. 10. Személyes névmás. 11. Érzékszerv. 12. Filmcsillag. 18. Állami illeték. 21. Kinyit. 25. Fordítva: gyermeke. 27. öreg emberek segítője. 29. Izomszalagja. 31 Albán pénzegység. 32. Játszma a teniszben. 33. Kerület rövidítve. 35. Szlovák személyes névmás. 37..........Gyula, kedvelt ifjúsági

regényíró. 39. Folyó Romániában. 40. Szlovák méz. 42. Becézett Mária. 45. Levegő görögül. 46. Magot hint. 47. Legalább három különböző magasságú hangnak egyidejű megszólalása. 49. Ünneplésben van! 50. Szalad. 51. Spion. 52. Város Lengyelországban. 58. Erre a helyre. 59. Kása. 60. Ilyen angolul. 61. Nemzetközi műnyelv. 64. Asszonynév végződés. 65. Hangtalan zene. 66. A kettős villamos-megállóhelyek jelzése Budapesten. 67. Hírhedt német alakulat volt. 68. Szintén Szlovákiában. 70. Állati hang.

Beküldendő a vízszintes 1, függőleges 13, és 20. számú sorok megfejtése lapunk megjelenésétől számított 6 napon belül.

Az előző rejtvény helyes megfejtése:

A csehek Magyarországon — Zrínyi a költő — Az utolsó Báthori — Abafi — Zólyomi.