A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-11 / 2. szám
AUTÖS TÍZPARANCSOLAT KÖDÖS IDŐBEN Az Automobil Klub tízparancsolatot állított össze a ködben való vezetésre. Íme: 1. Ködben vegyük le lábunkat a gázpedálról, kapcsoljuk be a tompított fényt és a ködlámpákat. A gyorsasággal alkalmazkodjunk a látótávolsághoz, és tartsuk szemmel a mögöttünk haladó kocsikat. 2. Az oldalsó ablakokat tartsuk félig nyitva, állandóan füleljünk, kerüljük a belső fényt, ezért kapcsoljuk ki a műszerfal-világítást is. Szüntessük be a dohányzást, többször állítsuk be az ablaktörlő berendezést. 3. Legyünk nagyon óvatosak, ha az előttünk haladó kocsin kigyullad a hátsó lámpa, ne engedjük túl közel a hátráló kocsit, állítsuk kocsinkat oldalra úgy, hogy megfelelő vészkijáratot biztosítsunk magunknak. 4. Ködben az irányvonalak és a fényvisszaverő határcölöpök nagy segítséget nyújtanak s a radar szerepét töltik be. Ettől függetlenül figyeljük éberen a pálya szélét. Sok bajt okozhatnak a kivilágítatlan járművek, az építkezési helyek, a kerékpárosok és a gyalogosok. 5. A leghelyesebb, ha nem előzünk. Az autópályán is csak a legnagyobb elővigyázatossággal kíséreljük meg az előzést. Veszély esetén azonnal hagyjuk abba az előzési manővert, és álljunk be előbbi helyünkre. Ha a mögöttünk haladó kocsi előzni akar, ne engedjünk a csábításnak, ne váltsunk át nagyobb sebességre, hiszen az előző vezetők sem látnak messzebbre. 6. Sohase az úttesten álljunk meg, defektnél vigyük le a kocsit az útról, hiszen amúgy sem látni a figyelmeztető jelzéseket. 7. Ködben hosszabb autózásnál ajánlatos az utat gyakran megszakítani, és a pálya mentén keveset pihenni. Közben meg lehet tisztítani a fényszórókat, a hátsó lámpákat, a hátsó ablakot és a külső tükröket. 8. Ha hátulról ránk hajt egy kocsi, vegyük szemügyre a mögöttünk álló kocsisort, s ha van elég időnk, villámgyorsan ugorjunk ki a kocsiból, fussunk le az úttestről. Gyakran csak a második összeütközés okozza a nagyobb szerencsétlenséget és az ezt követő karambolokat. 9. Ha a köd sűrűsödik, és a látótávolság már csak néhány méter, nei marad más hátra: az autópálya legközelebbi kijáratánál térjünk le és szakítsuk meg az utunkat. 10. Az orvosok figyelmeztetik a szívós érbetegeket, hogy ködös időben ne vezessenek autót. Könnyen előfordulhat, hogy szervezetük nem tud megbirkózni a megerőltető vezetés okozta stresszel, és ezért a kollapszus veszélyének teszik ki magukat. Emmanuel Vitria Mostanában drámai módon foglalkoztatja a kaliforniai igazságszolgáltatást az a kérdés, hogy mikor halott egy ember? A 29 éves Sámuel Moore-t egyik barátja agyonlőtte. A szíve azonban egy másik ember mellében tovább dobog, veséit pedig két asszonyba ültették át. Gyilkos-e az az ember, aki megölte Mooret? Védőügyvédjei az állítják, hogy nem, hiszen az áldozat szíve tovább dobog — igaz, hogy másnak a mellében. Nyitott kérdés, hogyan folytatódik az ügy. Mindenesetre a közvélemény érdeklődésének előterébe állítja azt a három férfit, aki immár öt éve él idegen szívvel: egyikük francia, a másik jugoszláv, a harmadik amerikai. A francia Emmanuel Vitriát meglátogatta a Stern párizsi tudósítója. Egy gömbölyded asszonyka félénken fölteszi a kérdést: „Megérinthetem a mellét?“ — S előre furakodik fiatalok egy csoportjában, akik véradásra gyűltek össze La Castelane, Marseille egyik északi munkásnegyedének ifjúsági klubja előtt. A fiatalok között egy alacsony, barnára lesült férfi éppen felemeli az ingét: az 53 éves Emmanuel Vitria megcsodáltatja mellét, ahová öt évvel ezelőtt, 1968. november 27-én Edmond Henry professzor átültette a 21 éves korában meghalt Pierre Ponson szívét. „Ne zavartassa magát, asszonyom, érintse csak meg. És ha hajlandó egy kis vért is adni, még egy titkot elárulok önnek: ugyanúgy élek, mint ön, lélegzem, eszem, iszom, dohányzóm, és a szerelmet sem vetem meg.“ Csodálójónak távozása után néhány perccel Vitria így szól: „Néha nagyon is a terhemre vannak az ilyesfajta emberek. Szentként, szuperférfiként, vagy egyszerűen csodaállatként kezelnek, mintha kétfejű borjú volnék. De mit csináljak, ha egy kis reklám hozzásegít, hogy több vérkonzervhez jussunk. ..“ Kétségtelen, hogy kétszer annyi véradó jelentkezik, ha Emmanuel Luis Kussel HÁROM FÉRFI ÉL ÖT ÉVE ÚJ SZÍVVEL Vitria ösztönzi őket: „Adjon egy kis vért, emberéletet ment! Ezt olyasvalaki mondja önöknek, aki tudja, mit beszél.“ ' Meggyőzően gesztikulálva fordul Franciaország élő szívemlékműve hetenként háromszor polgártársaihoz. 0 a Véradó Szövetség tiszteletbeli elnöke is. Föl kellett adnia korábbi állását, utazó volt, de azóta, hogy új szívet kapott, hivatalosan 80 százalékos rokkantnak nyilvánították. „Ma már nem a szívemmel, hanem a hátgerincemmel van baj — árulja el Vitria a Stern tudósítójának. — Mészhiány lépett fel a csontjaimban. Ez körülbelül egy évvel a műtét után vált észrevehetővé. Annak idején elárasztottak egy kortizon-készítménnyel, hogy szervezetem ne dobja ki magából az új szívet. Naponta 500 milligrammot kaptam. Az orvosok most napi adagomat 7 milligrammra csökkentették, s úgy látszik, ez segít. Nem járok többé mankóval, autót vezetek, valamennyit úszom, sőt kerékpározom is. Állandóan dolgozni azonban már nem tudok. De élek. öt évvel ezelőtt bármely pillanatban meghalhattam volna. Akkoriban szívizomzatomnak már csak egy kis része dolgozott. A többi elmeszesedett, megkövesedett anyaggá változott. Alig hat héttel a szívátültetés előtt leállt a szívem, csak szívmasszázzsal tudtak megmenteni. A szerencsétlenül járt Pierre Ponson átültetett szíve nélkül már régen a föld alatt lennék.“ Gyógyszerei: naponta hét milligramm kortizon tabletta formájában és két véralvadást korlátozó injekció. HUSZONÖT ÚRAS NAPRA VOLNA SZÜKSÉG? A nap huszonnégy órára tagolt beosztása nem felel meg az emberi szervezetnek. A magatartás-fiziológiával foglalkozó erlingeni Max-Planck intézetben végzett kutatások során kiderült, hogy mind az alvás, ébrenlét ritmus, mind az emberi szükségletek nem huszonnégy, hanem huszonöt órát Igényelnek. A tudósok ennek a természetben egyébként nem ismétlődő ritmusjelenségnek akkor jöttek nyomára, amikor kimutatni kezdték a „belső óra működését“. A vizsgálatok során a tudósok az utóbbi kilenc évben több mint kétszáz önkéntesen jelentkező személyt zártak be két olyan föld alatti helységbe, ahová nem hatolt be napsugár. Dél-tiroll női házatártási alkalmazottak, továbbá diákok, tanulók, egy hatvankilenc éves nyugdíjas férfi társaságában óra nélkül, a külvilágtól teljesen elszigetelve éltek a szerény lakosztályokban, ahol hálószoba, kicsiny konyha, fürdőszoba, s egyetlen lemezjátszó volt. Ez utóbbi volt az időhöz kötött folyamatokkal kapcsolatban az egyetlen támpont: ha kísérleti személyek reggelire tojást főztek, három percig játszó lemezt tettek fel. Mire vége volt a lemeznek, megfőtt a tojás. Az emberek Itt kizárólag saját időérzékükre hagyatva éltek, ezt pedig rövidesen eltért a földi ritmustól. A bezárt személyek minden nap valamivel később feküdtek le és valamivel később keltek fel. A szervezet vegetatív funkciói az evés, Ívás, és anyagcsere követték ezt az új időbeosztást. amelynek ritmusa 25 órás volt. Dusán Vlaco Az a tény, hogy három férfi immár öt éve él idegen szívvel a mellében, azt a képzetet keltheti, hogy az orvosok túljutottak a nehezén a szívátültetések terén. E túlélők ellenére azonban nem biztatóak az eredmények: kétszáztizenkilenc betegnél végeztek szívátültetést és közülük már csak 36-an élnek. Az új szívesek többsége abba hal bele, hogy testük védekezik az idegen, átültetett fehérje ellen. Azoknak az orvosságoknak pedig, amelyek csökkentik az elhárító reakciókat, megvannak az árnyoldalai. Ha az adagok túl nagyok, megbénítják az új szíves egész védekező mechanizmust, ha viszont túl alacsonyak, a test nem tűri meg az idegen szervet. A beültetett fiatal szív idősebb ember testében gyorsabban öregszik. Az érelmeszesedés, amely 1988-ban Barnard professzor 58 éves betegének Bleibergnek a szívét tönkretette, gyorsan átterjedt a 24 éves fiatalembertől származó második szívére is. Ez az oka annak, hogy a kaliforniai Stanford Egyetemen Norman Shumway doktor, a szívátültetők mestere — nála tanulmányozta Barnard az operációs technikát — előnyben részesíti a 45 éven aluli betegeket, akik még nem szenvednek előrehaladott érelmeszesedésben. Shumway munkacsoportja eddig 62 szívet ültetett át, és az új szívesek közül 26-an még élnek. Shumway klinikáján havonta négy vagy öt beteg vár megfelelő új szívre, amelynek a szövetei leginkább megközelítik saját rossz szívéét. Megvan az a lehetőségük, hogy az új szívvel körülbelül háromszáz napig megmeneküljenek a rájuk leselkedő haláltól. (E- zeknek a betegeknek egyébként átlagos életbenmaradási idejük harminc nap). Shumway sikerei szempontjából döntő volt, hogy rendkívül gondosan válogatta ki új szíveseit. 1988- ban Stamfordban az egyéves életbenmaradási arány még csak 22 %-os volt, 1972-re ez 50 %-ra emelkedett. A kísérletben résztvevők akkor sem tértek vissza a megszokott 24 órás ritmushoz, amikor a kutatók a fényt és a sötétséget a 24 órás naphoz alkalmazkodva szabályozták. Hiába égtek a lámpák, bevonultak hálószobáikba aludni, mivel elálmosodtak, vagy elkezdtek főzni, amikor még sötét volt. A belső óráról szerzett tapasztalatokat a mindennapi gyakorlatban Is hasznosítani lehet. A tudósok például magyarázatot találtak az olyan emberek teljesítménye és szervezeti funkciói közötti eltérésre, akiknek „belső órája" a távoli kontinensek megközelítéséhez szükséges hosszadalmas repülőutazás következtében rendetlenül kezd járni. Valószínűleg az orvostudomány Is levonja a következtetéseket: gyógyszerek és besugárzások a nap különböző Időszakaiban eltérő hatást gyakorolnak, sőt bizonyos napszakokban végzetessé válhatnak. Ezt bizonyítja az a kísérlet Is, amelynek során patkányokat röntgensugarakkal kezeltek. Azok a patkányok, amelyek reggel 9 órakor kapták a besugárzást, még négy hónapig életben maradtak, a többiek, amelyeket este értek sugarak, már 13 óra múlva elpusztultak.
