A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-26 / 17. szám
mam A DALOLÓ BODROOKÖZÉBT A trebisovi (tőketerebesi) járás , magyar tanítóinak énekkara nem tartozik a nagy múltú kórusaink közé, hiszen alig két évvel ezelőtt alakult meg. Pontosan 1972. április 20-án. Ez a két esztendő azonban elég volt ahhoz, hogy hallasson magáról, s teljesítményére a szakmabeliek is felfigyeljenek. Az énekkar megalakulása óta rendszeresen dolgozik, bár voltak s ma is vannak főleg anyagi természetű nehézségeik, amelyek bizonyos fokig gátolták a munkát, azonban a tagok lelkesedése, anyagi áldozatvállalása átsegítette a nehézségeken a kórust. Az énekkar terveiről, gondjairól beszélgettem Kovács Aladár karnaggyal és Vaszily Lászlóval, az énekkar elnökével. — Az énekkari mozgalom országszerte fellendült — mondja Kovács Aladár — így hát mi sem maradhattunk tétlenül. Persze, most, két év után már egyszerűbbnek látszanak a dolgok, mint abban az időben, amikor a kórus alakulófélben volt. A CSEMADOK járási bizottsága is sokat foglalkozott ezzel a kérdéssel, végül a jnb oktatásügyi osztályával közösen sikerült tető alá hozzunk az énekkart. — Hány faluból, iskolából járnak a kórustagok? — Ha jól megszámolom, húsz iskolából, húsz tantestületből jövünk össze. — Milyen gyakran próbálnak? — Az énekkari munka rend* szerességet követel, anélkül nincs fejlődés, előrehaladás. Minden hétfőn próbálunk, itt Királyhelmecen. Igaz, kezdetben Nagykaposon is összejöttünk néhányszor. — Volt egy összpontosításunk is — teszi hozzá Vaszily László — éspedig Leleszen, az ottani mezőgazdasági szakiskolában. Egyébként itt Királyhelmecen a kórusnak az általános iskola ad otthont. — Hol lépett fel először az énekkar? — Legelőször Borsiban, a Rákóczi-ünnepségeken szerepeltünk. A bemutatkozás óta a CSEMADOK minden rendezvényén fellépett az énekkar. — Fontos állomás volt az énekkar fejlődésében a losonci találkozó, a kezdő énekkarok fesztiválja, ahol közös próbát tartottunk a CSMTKÉ-vel. Poprádon pedig részt vettünk a keletszlovákiai énekkarok kerületi fesztiválján. — Az énekkar, amellett, hogy fellép a különböző rendezvényeken, tudtommal nevelő hangversenyeket is rendez a járás iskolái illetve ezek tanulói részére. — Igen. Ezt a munkát fontosnak és szükségesnek tartjuk. A kórusmozgalom utánpótlás, értő közönség nélkül csak ideigóráig létezhet. Ezért a nevelő hangversenyek számunkra alapvetően fontosak. Az „ősztől tavaszig" című összeállításunk ezt a célt szolgálja. — Hány ilyen jellegű hangversenyt adtak eddig? — Eddig négy-öt iskolában szerepeltünk. A jövőben még több iskolát meglátogatunk, ahol a tanulók számára előadással összekötve kórusműveket adunk elő. — Milyen az énekkar repertoárja? — Együttesünk műsorán szerepelnek népdalok, Bartók és Kodály-művek, orosz népdalok, Suchon-, Bárdoií- és Schneider- Trnavsky-művek. Lassan elérjük, hogy a kórus egész estét betöltő önálló műsort tud adni. Felléptünk az Erdélyi-ünnepségeken Nagykaposon és a CSEMADOK- napokon, amelyeket a szövetség megalakulásának 25. évfordulója alkalmából rendezett a CSEMADOK járási bizottsága. — gs —