A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-04-26 / 17. szám

A KORONATANÚ

MILAN RÜFUS: VÁLOGATOTT VERSEK

■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■I

Milan Rúfus: Válogatott versek „Halandó szemmel fölfedezni az épp a rám váró teendőmet,

dolgokat,

amiért valahol kapálva egy paraszt ide küldte ezt a pohár bort, egy munkás forrasztólámpát szögezve szobámba fényt eresztett, halandó szemmel fölfedezni az örök végezni valót: megszólaltatni a jövendőt, mely már a halállal vitáz ..

(Illyés Gyula: Teremteni)

Az igazi költő tanúságtevő és vádló egy személyben. Tanúja kora nemes törekvéseinek és ítéletmondója mindannak, ami benne visszahúzó és rossz. Amikor a legszemélyesebb ügyeiről vall, nem feledkezhetík meg a világ ezer gondjáról, ezer bajáról. Nagyságát ez dönti el, mennyiben tudja igazul megmutatni önmagát és bírálni korát, amelyben él. De nem a jelenségek egyszerű felmutatásáról van szó, hanem arról a törekvéséről, hogy a jelenségek nyílt és rejtett összefüggéseinek feltárásával üzenjen a mának és a holnapnak, az eljövendő napoknak.

Ezt tette Balassi Bálinttól minden nagy költőnk. Adyt a magyar ugart ostorozó hangja, az őrzőkhöz szóló intése emelte naggyá, József Attilát a népek összefogását sürgető ódái, Radnótit a fasizmust elítélő embersége. A szlovák Hviezdoslavot is az emberi hang, a háborúnak nemet kiáltó Véres szonettjei.

A költői pályája delelőjén álló Milan Rúfust, akinek százegynéhány versét Stanislav Smatlák gondos válogatásában mostanában jelentette meg a Madách, nem áll szándékomban az említettekhez mérni, ám anynyit mégis elmondhatok, hogy a szlovák költészetben elfoglalt rangját, hozzájuk hasonlón, tanúságtevő költői magatartásának köszönheti.

Rácz Olivér a kötetnek a költő jelentőségét elemző, példásan színvonalas Utószavában a szlovák irodalomkritika egyik legkimagaslóbb reprezentánsára, Stanislav Smatlákra hivatkozik, aki Rúfusban az elmúlt negyedszázad szlovák költészetének koronatanúját látja. Rácz ehhez hozzáteszi, hogy Rúfus „nemcsak az elmúlt negyedszázad költészetének, hanem az elmúlt emberöltő társadalmi átalakulásának, szlovák közéletének is méltó koronatanúja“.

De nézzük meg közelebbről, hogyan érte el az 1928-ban született Rúfus ezt a koronatanúi méltóságát, a zsengéket jelentő kezdettől hogyan vezetett az útja az igazi költészet világába, az 1951 karácsonyán című már formailag is kiforrott, emelkedett hangú ódájától az 1972-ben megjelent kötete, a Szegények asztala szépmíves gonddal cizellált £nek a jég alatt vallomásáig:

Hallgat a hű föld. Az erdő és a

rétség —

szívedben emlékek fakadnak.

S a csendben rádöbbensz, hogy ez a

mélység

magad vagy.

Ez már nem csupán a maga személyének magas érzelmi hőfokú megnyilatkozása, de elkötelezettség is, amely már sok esztendővel korábban hangot kapott Rúfus Majd ha beérik ciklusában:

A föld erői már lemérték a dús kalászt, s most sürgetik

a cséplés lüktetését.

Már közelit, már közelít...

De te, versem, csak tarts ki bátran; legyen igéd a mérték.

(Az emberiség vetése)

1956-ban jelenik meg első önálló

kötete, a Majd ha beérik, s már a cím jelzi, hogy tudatosan várt az érlelésre, nem sietett első könyve megjelentetésével, hogy olvasói teljes érettségben lássák. A kritika és a. közvélemény nagy elismeréssel fogadta a gyűjteményt, hasonló lelkesedéssel, mint nemzedéktársa, Miroslav Válek jelentkezését.

A fentebb idézett Előszóban ezeket írja Rácz:

„Rúfus magáért az alkotásért küzd, költészete a létező és látható valóságot ábrázolja — magát a valóságot, mert költői krédójához tartozik az a megdönthetetlen felismerés, hogy a valóságot nem lehet, nem szabad rutin szülte költői eszközökkel pótolni, elkendőzni.“

Egészítsük ki megállapítását azzal, hogy a koronatanúság rangja szigorúan megköveteli a költőtől az emberhez való hűség hangját, melynek esztétikai mértéke magas, nem tűr meg olcsó lelkendezést, üres szólamokat, de minden sorában érezteti, hogy nehéz utak árán, gyötrő pesszimisztikus érzések leküzdése után érkezik el az Asszony a mezőn, a Férfi a mezőn versekig, amelyekben a gondolat és a forma, a költő önfegyelme és kitárulkozó érzelmi világa tökéletesen összecseng.

Milan Rúfus nem tartozik a nehezen érthető költők közé, az olvasó könnyen követni tudja költői útján, megérti, hogy a jó vers nagyobb a szónál, megérti igáskocsis vén nagyapját sirató sorait: „A feltépett földeken/ még nem forrtak be a mély sebek,/ kínjára csak a szél figyel,/ s a siralom völgye elsiratja ...“ (Genezis).

Megérti olykor! pesszimizmusát is,

amely a halált bölcs tisztaságnak véli, s amikor a költő felteszi a kérdést, vajon „Magadnak világítsz?“ — megérti rezignált feleletét:

Magadnak, ám ... szüntelen veríték, könny és vér csöpög a mécsesedre, én bölcs bolondom.

(Bölcsesség)

így helyes ez, mert a költőtől őszinteséget várunk, gondteli borús óráinak és félelmeinek bevallását, hogy annál igazabbnak találjuk az elégedetlenség felett érzett fájdalmát, szorongását a háború ütötte sebek felett, keserű kifakadásait, melyekben minden pesszimizmus ellenére felcseng a hite, hogy az új nemzedék holnap felé haladását nem lehet feltartóztatni.

Igaz költőhöz méltó elkötelezettség ez, tiszta emberhit, tiszta jövőnézés.

Nehéz a másnyelvű költő igazi nagyságát teljesen érdeme szerint felbecsülni; a fordítás ritkán tudja egyenértékűen visszaadni mindazt, ami a költő lefordíthatatlan sajátja. Rúfus esetében nem fordításokról, hanem versei átköltéséről beszélhetünk. A tizennégy fordító nemcsak szöveghű, hanem a versek javánál páratlanul szép munkát végzett. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a versek átültétől közt költőink, Cselényi László, Kulcsár Tibor, Tőzsér Árpád dicséretet megérdemlőén szerepelnek. Ozsvald Árpád és Rácz Olivér pedig Rúfus költészetével teljesen egyenértékű átültetéseikkel magasra emelik a nagyon jelentős kötet színvonalát.

EGRI VIKTOR

JÓSIKA MIKLÓS

Rejtvényünkben Jósika Miklós öt művének a címét rejtettük el a vízszintes 1, 73, függőleges 1, 8, és 41. számú sorban.

Vízszintes sorok:

15. Fontos táplálék. 16. Pengetős hangszer. 17. Virágtartó edény (é. h.). 18. Időhatározói névutó. 20. Ázsiai pénzegység-e? 22. Váratlan fordulat (színdarabban). 23. A tantál vegyjele. 24. A melléknév felsőfokának jele. 26. Fia betűi felcserélve. 27. Fél tucat. 29. Japán nemzeti játék. 30. Vékony fémkorong. 32. A drágakövek mérésénél használatos súlyegység. 34. Növények kapaszkodására szolgál. 35. Dolog latinul. 36. Kopasz. 37. Házikó. 39. Arról a helyről. 42. Magyarország tengere. 45. Folyó Szibériában. 47. Imre Ernő Béla. 48. Mindenféle ócskaság. 50. Labda a hálóban. 51. Személyes névmás. 52. Paszuly. 54. Égtáj. 56. A Lengyel Légiforgalmi Társaság neve. 57. Alvás közben látjuk. 58. Betegség. 59. Lefelé viszonylag nagy kiterjedésű. 62. Gyom. 64 Csapadék. 66. Vadász állás. 68. Vonatkozó névmás. 70. Fogadási összeg. 72. Tiltószó.

Függőleges sorok:

2. Csat betűi. 3. Folyó a Dunántúlon.

4. Teremrész. 5. Klasszikus kötőszó. 6.

Végtag. 7. Mimi betűi. 9. Magas, csúcsban végződő építmény. 10. Y.R.E. 11. Ad acta. 12. Lova közepe. 13. Fogával szétmorzsol. 14. Illat. 19. 1848-as szabadsághős, tábornok. 21. A kígyó igéje. 24. ... vagy nem lenni, Shakespeare hamleti mondás. 25. Molnár: A Pál utcai fiúk regényének egyik főszereplője. 27. A mondás szerint nem jó tanácsadó. 28. Étkezéshez készít. 30. Laoszi néptörzs. 31. Nemzet része. 32. Hegység Veszprém közelében. 33. Hajórész. 38. Nem vidám. 40. Negatív válasz. 43. Csüng. 44. Szegecs. 46. Az egyik irány. 48. Ipari növény. 49. ... culpa. 53. Versenyszánkó. 54. Hímállat. 55. Három több szláv nyelvben. 56. Levegő. 60. öltözék. 61. Nincs bátorsága. 63. Szlovák föld. 65. Arany franciául. 67. Sorszélek. 68. Tanya közepe. 69. Állati hang. 70. A növényszár alsó vége. 71. A múlt idő jele.

Beküldendő a vízszintes 1, 73, függőleges 1, 8, és 41. számú sorok megfejtése lapunk megjelenésétől számított 6 napon belül.

Könyvet nyertek: — A zárójelben megjelölt számú keresztrejtvények megfejtéséért — Cermák Alíbeta, Komárno (B); Krakovská Lilla, Karlovy Vary (10); Moksó János, Trhové Myto (11) ;Gál Jenő, Filakovo (12).

KERESZTREJTVÉNY

i