A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-19 / 16. szám
idegmegbetegedések és agykéreggyulladás gyógyítására is alkalmas. Rusbachfürdö romantikus, kitűnő levegőjű, gyönyörű kirándulóhelyekkel övezett vidéken fekszik. Aki egyszer oda látogat, az mindig szívesen tér vissza. Azt, hogy Rusbachon mikor létesült fürdő, ma már teljes pontossággal nem lehet megállapítani. Az archeológusok, akik a környéken gondos ásatásokat végeztek, megállapították, hogy már az őskorban is bugyogott a gyógyerejű termálvíz, és azt is, hogy abban fürödtek, a betegek gyógyulást kerestek. És a nép ajkán is sok rege, legenda maradi fönn, amelyek közül az alábbiakban közlünk egyet. Volt egyszer egy tündöklő mosolyú, aranyhajú pásztorlány, aki hófehér szőrű juhait a Magúra sűrű erdeinek tisztásain legeltette. A pásztorlány nemcsak szép volt, hanem bátor, jószívű és okos is, készséggel segített mindenkin, akin csak tudott. A sűrű erdő mélyén egyedül élt. Édesanyját még gyermekkorában elvesztette, s alig volt tizenhat éves, amikor édesapját a farkasok halálra marcangolták. Egyedül élt, de nem félt. Juhaira úgy vigyázott, akár a szeme fényére. A Magúra hegyeit, völgyeit, rejtett barlangjait jobban ismerte a saját tenyerénél. Nyáját nemcsak az ordasok, de a hegyek között portyázó rablólovagok ellen is megvédte. Az édesapjától örökölt fokosokat ügyesebben forgatta, mint a lovagok a kardot. De nemcsak magára és nyájára tudott vigyázni, hanem olyan jóízű juhsajtot és zsendicét is készített, amelyért még Késmárkról és Poprádról is eljöttek a kereskedők. Akkoriban fiatalon mentek férjhez a lányok. Pásztor Anna — mert így hívták az arnyhajú bátor lányt —, noha kérője volt már, és nem is egy, a kikosarazottaknak őszintén és kertelés nélkül megmondta: Csak annak lesz a hitvese, akit majd szívből szeret. Magúra Jóskának, az egykori lovagnak, aki Lubomierszki Szaniszló szepesi őrgróf seregéből a rablókhoz szegődött, és az erdők meg az átkelők réme volt, nagyon megtetszett Anna. Annyira, hogy társait rábeszélte, ne dézsmálják a lány nyáját. Magúra Jóska ravasz ember volt. Amikor már elég arany és ezüst volt a tarsolyában otthagyta társait. Egy ideig a szepesi városokban kereskedéssel foglalkozott, közben rendszersen járt Anna után, sohasem alkudozott, jó pénzért vette meg a sajtot meg a gyapjút tőle, és ahogy tudott, a kedvében járt a lánynak. Anna felismerte Magúra Jóskát. Hiába öltözött úgy. mint a többi kupec, az arcán húzódó mély sebhely elárulta. — Veszélyes így, egyedül itt az erdő mélyén élni. Nem gondoltál még arra, hogy férjhez mész s beköltözöl a városba? — kérdezte egyik alkalomkor Magúra a szép pásztorlánytól. — Itt születtem, a városi életet nem tudnám megszokni. És felesége csak annak leszek, akit szívből szeretek — jelentette ki Anna. — És engem nem tudnál szeretni?... — kérdezte kedveskedő mosollyal Magúra. — Szívesen élnék veled akár itt is . . . —■ Nem! Csak tiszta kezű, tiszta lelkű ember felesége leszek! Az egykori rabló egy ideig tűnő-A strandfürdő dött. Váratlanul érte a válasz. De most már tudta, hogy Anna felismerte. — Szívesen feleségül vennélek. Mindennel elhalmoználak. Tudom, te jó feleség, én meg önfeláldozó férj lennék... Ne döntsél most. Tizennégy nap múlva visszajövök, addig ráérsz gondolkodni a válaszon. — Magúra felesége soha nem leszek! — jelentette ki határozottan Anna, s faképnél hagyta az egykori rablót. — Ezt keservesen megkeserülöd! — sziszegte Magúra Jóska, ostorával dühösen a levegőbe suhintott, felkapott a lovára, s pillanatok alatt eltűnt az erdő mélyén. Magúra Jóska nem tért vissza a városba. Az erdőben felkutatta egykori társait. Kettőjükkel véletlenül találkozott össze. Bizalmatlanul fogadták. De amikor elmondta, hogy Körmöcbányáról egy kis csapat kíséretében frissen vert aranypénzt szállítanak Lengyelországba, és hogy azt könnyűszerrel rpegkaparinthatja, a rablóknak mindjárt jókedvük támadt. Régi társukat új rejtekhelyükre vezették, s ott megbeszélték a tervet. — Az aranyat tizennégy nap múlva a körmöd pénzverdéből kereskedőknek álcázott katonák szállítják' Krakkóba. Fel kell készülnünk a támadásra. Elegendő élelmet kell előre beszereznünk, és jól elrejtőzve kell bevárnunk a szállítmányt. A közelben egyedül legelteti nyáját egy fia-I tál pásztorlány. Négyen felkeresitek. : Nyolc juhot és annyi sajtot hoztok, amennyit csak elbírtok! — parancsolta társainak Magúra. Másnap pirkadat után a négy rabló elindult lóháton az erdőben. Ész- I revétlenül megközelítették a pásztorlány tanyáját, s napnyugtakor, amikor a nyáj már együtt volt, két oldalról körülkerítették a szállást, csőre töltött puskával közeledve. Parancsszóra nem volt szükség, mindenki tudta a dolgát. Duncsó, a pásztorlány hűséges kutyája észrevette a támadókat. Csaholni kezdett. Anna azonnal sejtette, hogy baj van. Rejtett sziklabarlangjának bejáratából figyelt. Amikor megpillantotta a rablókat, felvett két fokost és nesztelenül odaosont a közelükbe. Célba vette a legerősebbnek tűnő rablót, megcélozta a fokosával és nagy erővel feléje hajította. A fokos éle a támadó fejét találta. A rabló egyetlen jajszó nélkül összerogyott. És a következő pillanatban a másik fokos is célba talált. Ez a rabló is lebukott a lováról, fájdalmában felordítva. A túlsó oldalról közeledő rablók lövöldözni kezdtek. Arra Anna bemenekült a barlangba. — Kifüstöljük a barlangból — mondotta dühösen társának az egyik rabló, s pillanatok alatt a barlang szájánál termettek. — Máglyát rakunk. A lányt kifüstöljük, még füstölve is kitűnő csemege lesz, aztán felakasztjuk erre a fára. A másik rabló éppen válaszolni akart a társának, amikor lövés dörrent. A golyó végzett vele. Szótlanul elterült a földön. Társai ijedten fordultak meg. Egy magas növésű ismeretlen fiatalember nézett vele farkasszemet, aki lövésre kész pisztolyt tartott a kezében. A bandita célzás nélkül a legényre lőtt. A golyó a lábába fúródott. Fájdalmasan felszisszent, kezéből kihullott a pisztoly. A rabló abban a pillanatban ott termett mellette és a pisztolyt felkapta. De újabb lövésre már nem maradt ideje, mert hátulról egy fokos éle csapódott a koponyájába. Pásztor Anna kimosta és bekötözte ismeretlen megmentőjének sebét. A golyó mély sebet ejtett a combján és szétroncsolta az egyik izmot. A fiatalember nem tudott lábra állni. Másnapra be is lázasodott. Anna gyógynövényekből főtt írral napókon át tisztította, mosta a gyulladásos sebet. A gyógyulás csak napok múltán jelentkezett. Anna beleszeretett Bári Jóskába. És a késmárki legény is megszerette az aranyszőke hajú, ügyes lányt, de nagyon szomorú volt, mert hetek múltán sem tudott lábra állni, járni. — Lent a völgyben egy rejtett helyen meleg vizű csodaforrás van. Apám is oda járt, ott fürdette elfáradt, elcsigázott lábát. Mindig újjászületve tért onnan vissza. Faragtam már mankót, holnap reggel megyünk a forráshoz, s meglátod, a te lábad is visszanyeri ott az erejét — mondta Anna. És a csodaforrás meleg vize Bári Jóskának is visszaadta az egészségét. Előbb Annával, majd amikor már jobban tudott járni egyedül kereke fel naponta a forrást, amelynek vize rövid időn belül annyira, rendbehozta, hogy már mankó nélkül is jár.ni tudott. Bári Jóska felépülése után Poprádon s Késmárkon is elújságolta, a csodaforrás erejét. Csakhamar az egész vidéken elterjedt a híre, és egyre több beteg kereste fel. Bári Jóska és Pásztor Anna a csodaforrás közelében építették fel otthonukat. Sokáig éltek boldogan. A legnagyobb örömük az volt, ha a forráshoz jött beteg egészségesen tért vissza távoli otthonába ... A „Kráter“ -RUSBACHFÜRDÖ t hoC 19
