A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-12 / 15. szám
Bizalommal fordulok az Emberi sorsok rovatához: „Segítsenek, hogy élni tudjunk“. Rendszeres olvasója vagyok a Hétnek. Az első oldaltól az utolsóig elolvasom, de az Emberi sorsok rovatán mindig elgondolkodom: Mennyi boldogtalan és tanácstalan ember él közöttünk. Én is ezek közé tartozom. Fiatalon, 18 éves koromban mentem férjhez. Eleinte jól megvoltunk, de kisgyermekünk születése után férjem durva kezdett lenni. Eleinte csak vitatkoztunk, később azonban a vita odáig fajult, hogy ütlegeléssel végződött. Neveltem a gyermekemet, elvégeztem a háziasszonyi teendőimet, férjemet tárt karokkal vártam haza a munkából, de az neki nem volt elég. Amíg bírtam, tűrtem. De mikor úgy láttam, hogy más kiút nincs — hiszen ha továbbra is vele maradok, idegbeteggé tesz engem is meg a gyerekemet is — otthagytam és gyermekemmel együtt hazaköltöztem a szüléimhez. Dolgozni mentem. Édesanyámra hárult a gyermeknevelés minden gondja. Válás után férjem elég kevés gyermektartási díjat fizet. Kénytelen-kelletlen dolgoznom kell tovább, ha azt akarom, hogy gyermekemmel normális körülmények között éljünk. És most vetem fel az én legnagyobb problémámat. Munkásszállóban lakom, ahol gyermekemmel nem élhetek. Most már édesanyám is munkaviszonyban van. Gyermekemet jelenleg bölcsődébe hordom, esténként pedig egyik ismerősömhöz viszem éjszakára. Számomra ez túl nagy megterhelés. Érzem, sokáig ezt nem bírom. Tudom, az Emberi sorsok rovatát nagyon sokan olvassák. S talán akad valaki az olvasók közül, aki segíteni tudna. Én már mindent elkövettem, fűhöz-fához futottam tanácsért, segítségért, hogy változtassak áldatlan helyzetemen, de minden hiába. Más választásom nincs, mint Önökhöz fordulni segítségért. Kérem, közöljék írásomat, hátha akad valaki az olvasók közül, aki tudna ajánlani albérleti vagy egyszobás lakást. Nagyon szívesen vállalnák még házfelügyelői állást is, ha ily módon juthatnék lakáshoz. Ez az utolsó kísérletem. Ha ez sem sikerül, tanácstalanságomban tényleg nem tudom, mitévő leszek. Jelige: Bratislava — Én is — mint sokan mások — tanácsért fordulok az Emberi sorsok rovatához. Tizennégy éve élek együtt a férjemmel. Két gyermekem van, az egyik már tizenkét éves. Egy ideig jól éltünk. Az utóbbi időben azonban nagyon elromlott a házasságunk. Eleinte, ha összevesztünk, csak két-három napig tartott a haragunk. Most gyakran előfordul, hogy egy hétig sem beszél hozzám, a következő héten pedig nem eszik otthon. Mikor haragban vagyunk, nap mint nap, iszik. Részegen jön haza. Nagyon elkeseredett vagyok. De elkeseredett a nagyobbik fiam is. Mit csináljak? Férjem 2000,— koronát keres havonta a családi pótlékkal együtt. Ebből az összegből egy százast elvesz hetente zsebpénznek, nekem pedig be kell készíteni tíz doboz cigarettát, egy liter pálinkát, húsz üveg sört és kávét, így aztán nem csoda, hogy szétfolyik a pénz és a gyerekekre nem tudok ruhát venni. Csak kesergek és a szívem fáj. Tizennégy évi házasság alatt sok minden történt. Jó is, rossz is. De inkább rossz, mint jó. Többek között az árvíz rombadöntötte a házunkat. Akkor a szüleim azt tanácsolták, hogy menjek dolgozni, hiszen rengeteg pénz kellett az újrakezdéshez, de ő nem engedett. És most így viselkedik velem szemben. Elkeseredésemben sokszor arra gondolok, hogy otthagyom a két gyerekkel együtt — pedig azokat nagyon szeretem — és megölöm magam. Kérem az olvasókat, legyenek segítségemre a tanácsaikkal; mitévő legyek? Jelige: Megértést szeretnék i A Hét Emberi sorsok című rovatát nagyon sokan olvassák. Egyesek apró-cseprő dolgokban kérnek tanácsot. De felmerülnek fontosabb problémák is. Én a Hét 7. számában megjelent Hűségre és szeretetre vágyom jeligére szeretnék válaszolni. Kedves levélíró! Engedd meg, hogy tegezzelek. Először is: a te problémád nem túlságosan komoly. Leveledből azt állapítottam meg, hogy kihalt belőled a női büszkeség. Ha egyszer megcsalt a fiú és valóban szeretted őt, érthető, hogy megbocsájtottál neki. De hogy olyan sorozatos hűtlenség után még mindig ragaszkodtál hozzá, az érthetetlen számomra. Kár, hogy nem hallgattál azokra, akik azt tanácsolták, hogy ne járj vele. Különben magadnak is érezned kellett volna, hogy nem érdemli meg a szerelmedet. S hogy ez a fiú kezet emel olyan lányra, akit állítólag szeret, durva lélekre vall. Nem érdemes utána bánkódnod. Az ilyen embernek vérében van a csapodárság, s ez később sem vezetett volna jóra. Az a fontos, hogy szakítottál vele. Most ugyan egyedül vagy, viszont nagyon sok rendes fiú él. Közülük majd rátalálsz arra, aki csak téged szeret. Fiatal vagy, biztosan megtalálod egyszer az igazit. Addig is járj szórakozni, és olvass sokat. Mindez feledteti, hogy ő is létezett. Jelige: Párosán szebb az élet Nagy László felvétele AZ ÁTÜLTETÉS ideje április. Cserepes növényeink ebben a kora tavaszi hónapban már alaposan rászorulnak a régi „kiéit" föld helyett a tápdús, friss, új talajra, s ilyenkor honosodnak meg benne legkedvezőbben. A legtöbb cserepes virág ekkorra „kinőtte" cserepét, tehát vegyünk a növények számára a réginél egy fokozattal nagyobb, új edényt. Ezután pedig 1. a növényt a földlabdával együtt óvatosan kiszedjük a régi cserépből, 2. a gyökérzet alját vékony fadarab segítségével fellazítjuk és leválasztjuk róla a régi földet, és a szakadt gyökérvégeket. 3. Az új edény aljába cserépdarabokat rakunk, mert ezek majd elősegítik növényeink jó vízgazdálkodását. 4. A növényt a cserép közepébe állítjuk* és lazán körültömködjük a friss virágfölddel vagy erdei földdel, — melyhez előzőleg ajánlatos egy kevés Fónika-tápsót, vagy egyéb növény-tápsót is keverni. A növényt ezután megöntözzük, szokott helyére visszatesszük és igényének megfeleoer n z*<it<uK. 20
