A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)
1974-04-12 / 15. szám
LOVICSEK BÉLA BAR AC K VI RÁG Kis viskóban laktak a falu mögötti domboldalon. Teteje valósággal a domb oldalának támaszkodott. Előtte tenyérnyi udvar, természetes terasz, amit talán jókedvében alkotott a bölcs természet. Az udvar sarkában tyúkól állt, körülötte néhány kendermagos kárált. A ház egyik oldalán lombos eperfa állott, a másik oldalán pedig egy barackfa. Az udvar közepén kerekeskút. Tán harminc méternél is mélyebb. Csak derült, napos időben lehetett látni odalenn, a rémítő mélységben megcsillanó vizet. Senki sem tudta a faluban, mikor és ki ásta. A vize viszont kitűnő, frissítő hatású volt. A házhoz még szekérút sem vezetett, csak gyalogösvény. A lány tizennyolc éves volt, hamvas arcú, sudár termetű, dióbarna szemű, fekete hajú — gyémántszem a porban. Egy idős, hajlott hátú koldus a falut járva mindig elment hozzájuk. Nem kéregetni, hanem jó vizet inni meg elbeszélgetni a lány apjával, akit az egész falu félkegyelműnek hitt és tartott. Az a csendes szavú koldus nevezte el a lányt Barackvirágnak. Van annak már vagy harmincöt éve, hogy szintén április közepére estek a húsvéti ünnepek. Vasárnap még borongott, szemerkélt az eső, öntöző hétfőre azonban kiderült az ég, s meleg, illatos szél kószálta be a domboldalt. A virágdíszbe öltözött barackfán tavaszdicsérőn zsongtak a méhek. Zsongásuk a templomi orgonaszóra hasonlított, gyönyörűség volt hallgatni. A fecskék is nagy hancúrozást csaptak az eresz alatt. A lány apja, a vastag csontú, tagbaszakadt férfi a fal tövében ült. Hátát, fejét a falhoz támasztotta, borostás arcát a nap felé fordította. Kusza gondolatai csapongtak, lehunyt szemmel emlékezett egy régi húsvét hétfőre: hűvös, szeles volt az idő. Járta a falut a többi legénnyel. Jegyeséhez azonban csak egyedül állított be. Vitte a kúthoz, fürdette a jéghideg vízben harsány nevetéssel. Kacagott a lány is, aztán meg a foga vacogott. Még akkor is vacogott, amikor édesanyja a dunna alá parancsolta. Talán éppen akkor bújt bele az átkos kór, ami a Barackvirág megszületése után örökre elvitte tőle. Egyedül maradt a lányával, akit meghibbant ésszel felnevelt nagy-nagy nyomorúságában. A falu bolondjának tartották, gúnyolódás tárgyává lett gyereknek és felnőttnek egyaránt. Bárgyún és hallgatagod mindent eltűrt, soha senki és semmi ellen nem lázadozott, még a saját sorsa ellen sem. Nagy ritkán sötétült el a szeme s komorodott el az arcára merevedett torz vigyor. Barackvirág egy ideig az udvaron tétlenkedett, majd bement a házba és az ablak mögött ülve csendesen dalolgatott. Nem kesergett, pedig lett volna miért: tizennyolc húsvét szállt el fölötte, de őt még soha senki nem öntözte meg. Most sem várt öntözőt. Az asztaluk üres volt, nem állt rajta sonka, kolbász, mákos kalács túrós lepény, bor, pálinka, mint sok más helyen a faluban. Ugyan minek is jöttek volna fel hozzájuk a falu legényei? Pedig odalenn a faluban nagy volt a vidámság: felhallatszott a lányok kacagása, játékos sikongása, nótaszó, cigánymuzsika, ő pedig egymagában dalolgatott csendesen: „Megyen már a hajnalcsillag lefelé...“ A felfelé kígyózó gyalogösvényen Kántor Dezső lépegetett lassan, ráérőn. Kántor Dezső a falu legnagyobb gazdájának volt a torzszülött fia. Jókora púp éktelenkedett a hátán, ami furán megemelintette az egyik vállát, a másikat pedig lecsapta. Keze szokatlanul hosszú és szőrös volt. Nyomorúságáért sajnálni lehetett, gonoszságáért azonban megvetni és gyűlölni. Mert gonosz ember volt tetőtől talpig. Jött szemére húzott kalappal, galambszürke ruhában s lakkos szárú csizmában. Csikorgóit a csizmája, mert a csizmadiával csikorgót is tétetett a talpába. Szinte muzsikált a lépteire. Igaz, nem két krajcár volt az ára. — Aggyisten, vén lókötő! — köszönt rá a napon sütkérező emberre, s leült melléje a zsámolyra. A „falu bolondja“ egy pillanatra rámeresztette szemét a jövevényre, mormogott valamit az orra alatt, egyébként úgy tett, mintha mi sem történt volna: tovább sütkérezett. — Igyál, vén lókötő! — mondta Kántor Dezső és egy üveg pálinkát tett le melléje a földre. A kristálytiszta ital szinte szivárványozott az erős fényben. A lány apja nem kérette magát sokáig: szájára borította az üveget és jól meghúzta. Krákogott a méregerős italtól, s a szeme is könnybe lábadt. — Igyál csak! — biztatta a legény. Üjra meg újra ivott. Később a legény hosszú, vastag szivart vett elő, élvezettel végigszagolgatta, majd azt is átnyújtotta. — Gyújts rá, érezd magad telkes gazdának! Vígan bodorodott a szivarfüst, fogyott a pálinka. Az eresz alatti fészek körül ugyancsak cifráztak a fecskék, mintha megrészegültek volna. A barackfán még hangosabban orgonáltak a méhek, s a felszüremlő hangokból ítélve, a faluban is emelkedett a jókedv és a hangulat. — Hol a lányod? — kérdezte a legény rekedtesen. — Odabenn... — Egyedül? — Nem is a római pápával. — Igyál csak... — mondta a legény és bement a házba. Az apa újra ivott. Felállt, belenyújtózott a fénybe. Most látszott csak igazán, milyen hatalmas, tagbaszakadt férfi. Pislogva hunyorgott a kék égre, nagyot tüsszentett, meg is tántorodott: inkább az italtól, mint a tüsszentéstől. Éppen az ól mögé indult, amikor odabentről furcsa neszezés ütötte meg a fülét. Azt követően lánya kétségbeesett, segélykérő hangja is eljutott a tudatáig. — Édesapám!... Édesapám! Belökte az ajtót, s szörnyű kép tárult elé: lánya cafatokra tépett ruhái szanaszét hevertek a ház közepén, ő pedig a dikón anyaszült meztelenül viaskodott a megvadult legénnyel. Haragja az apát a dikóhoz vitte, bütykös ujjait a legény nyakára fonta és addig szorította, míg el nem szállt belőle az élet. Akkor a vállára vetette az élettelen testet és kibotorkált az udvarra. Egy pillanatra megállt, tétován körülnézett, majd elindult a kút felé imbolyogva. Mintha a túlvilágról sejlett volna fel a hang, nagyon mélyről hallatszott a csobbanás. Odabenn, a konyha félhomályában Barackvirág még mindig a dikón feküdt a rettenetével: nem tudott sírni .. Anatole FRANCE Százharminc évvel ezelőtt, 1844. április 16-án született Anatole France. Irodalmi munkássága több mint fél évszázadot ölelt fel. Egyike volt azoknak a francia íróknak, akik nyíltan kifejezték rokonszenvüket az orosz forradalmi proletariátus iránt. A Jobb idők felé című könyvében (1906) összegyűjtött publicisztikai írásai ragyogóan bizonyítják azt a nagy elragadtatást, melyet a béke és a demokrácia erői, az évszázad elején végbement oroszországi forradalom eseményei váltottak ki benne. 1905—1907-ben az orosz forradalom mellett agitál, leleplezi a francia kormányt és a cárizmust, amely a Franciaországtól kapott kölcsönöket a forradalom elnyomására fordította. Még a forradalom veresége sem ingatja meg hitét az orosz proletariátus forradalmiságában. 1905 februárjában France megalapítja Az orosz nép és Oroszország népei barátainak társaságát. Vezetésével az oroszországi forradalom megsegítése jegyében a Társaság nagygyűléseket rendez Párizsban. 1905- ben Anatole France hat ízben szólalt fel az orosz forradalom mellett. 1906-ban síkraszáll az orosz politikai elítéltek védelmében. Anatole France megértette a proletariátus történelmi küldetését: „A szocialista tan hatalmas szava eljutott minden néphez: Világ proletárjai, egyesüljetek! A dolgozók egyesülése: a világbéke biztosítéka. Nemes szó! Hatalmas szó! Mert tudják meg, elvtársak, hogy ebben az órában emelkedik a dolgozó proletariátus a rombadólt arisztokrata rendszer és a haladó kasztok romjai, a kapitalista társadalom romjai fölé és maholnap ő lesz az egész világ ura“. France forrón üdvözölte a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat. 1919 októberében ő volt az, aki elsőként írta alá a francia értelmiség tiltakozását Szovjet-Oroszország blokádja ellen. 1920 augusztusában pedig azzal a felhívással fordult a franciákhoz, hogy keljenek a szovjetország védelmére, mentsék meg a világbékét. 1920 decemberében a már agg író kommunista lett. Oroszország iránti elragadtatása határtalan volt: szemében ez volt az az ország, amely megmutatta a helyes utat az egész világproletariátusnak. „Oroszország olyan ország, melyben a lehetetlen is megvalósul — írta —. A bolsevikok véghezviszik most ezt a lehetetlent is.“ Abban a villában (Tour környékén), ahol France élt, most múzeum van. A látogatók könyvében gyakran olvashatjuk szovjet turisták bejegyzéseit. A szovjet emberek mélyen tisztelik a nagy humanista, demokrata, a békéért és a szocializmusért küzdő harcos, a Szovjetunió igaz barátja emlékét. rp. ASZTRONAUTIKA VÍZSZINTES: 1. A rakétaszerkesztés és rakétarepülés nagy úttörője. 11. Az első amerikai űrhajós neve. 13. Virágzik. 14. Orosz lovas katona, 15. Csillagkép. 17. Termést betakarít. 19. Nagyobb emberi közösség. 21. Ruhakellék (ford.). 22. A Lengyel Légiforgalmi Társaság neve. 23. Kettős. 25. Ék! 27. Rámolásban van! 28. Ékezettel: dísz. 29. Hármas találat a lottóban. 30. Fürdőruha. 32. Olga Erna. 33. Mezei. . . magyar színésznő. 35. Amerikai űrhajós. 36. Ty. É. 38. Román pénzegység. 39. Fél tucat. 40. Izomszalag. 41. Literátus. 43. Hangtalan súgna. 45. Három Rómában. 47. Arany franciául. 48. Zola női regényalak. 49. Névelő. 50. Keménytárgy. 53. Apa törökül. 55. Lángol. 56. . . . Immánuel, neves német filozófus. 58. A harmadik dimenzió. 59. Kukac. 63. Spanyol névelő. 66. ... regénye, Gárdonyi ismert műve. 68. Dal. 70. Mutatószó. 72. Mázsái. FÜGGŐLEGES: 1. Pázsitfűféle növény. 2. Okmány. 3. O.U.T. 4. Azonosak. 5. Indíték. 6. Húz. 7. Tüzelőanyag. 8. Romlott tojás. 9. Egyforma betűk. 10. Helyes. 11. Angol férfinév. 12. Ok! 13. Az első női űrhajós névé. 16. Bartók Béla. 18. A Vosztok 1. űrhajó pilótája. 20. Az első ember, aki a Holdra lépett. 23. Belepi a dér. 24. Szlovák személyes névmás. 25. A munka és az energia egysége. 26. Mezőgazdasági eszköz. 29. Edény. 31. Egy angolul. 34. Az első kutya neve, aki űrhajóban utazott. 37. Korszak. 40. Móricz Zsigmond is az volt. 42. Azonos a függőleges 24-el. 44. Hangtalan néz. 46. Napszak. 47. Érzékszerv. 51. Maga. 52. Évszak. 54, Varróeszköz. 56. A legnépesebb ország a világon. 57. Bizalmas megszólítás. 60. Lírai költemény. 61. Védett kikötőhely. 62. Tiltószó. 64. Szélmentes oldal a hajózásban (ang.). 65. Tévedésben van! 66. Olasz névelő. 67. Ajtórész. 69. Kicsinyítő képző. 71. Kettős mássalhangzó. 72. Molybdaenum kémiai jele. 73. Egyiptomi napisten. Beküldendő a vízszintes 1, 11, függőleges 13, 18, 20 és 34. számú sorok megfejtése lapunk megjelenésétől számított 6 napon belül lehetőleg postalevelezőlapon. Az előző rejtvény helyes megfejtése: Szentivánéji álom — Rómeó és Júlia — Macbeth — Julius Caesar — Lear király — Otelo — Hamlet. KERESZTREJTVÉNY i
