A Hét 1974/1 (19. évfolyam, 1-26. szám)

1974-04-05 / 14. szám

uinliiü'i siirsiil: Kedves szerkesztőség! Nem hi­szem, hogy valakinek is kellemet­lenségeket akartak volna okozni az Emberi sorsok rovatán keresz­tül, de ha már ez bekövetkezett, engedjék meg, hogy ezzel kapcso­latban leírjam a mi esetünket. Lassan már tíz éve, hogy férjnél vagyok. Van egy nyolcéves kislá­nyunk. Férjemmel együtt mind­ketten dolgozunk, és bizony akkor nem volt könnyű a kislányt elhe­lyezni. Később, amikor iskolába járt, arra gondoltunk, hogy jó volna még egy kicsi a családban, és titokban azt reméltük, hogy fiú lesz. A korkülönbség már így is elég nagy a két gyermek között. És itt kezdődtek a bajok. Mindig akad olyan ráérő ember, akinek nincs más gondja, mint hogy bele­turkáljon a mások életébe. Így aztán velünk is nagyon sokat kezdtek foglalkozni. Volt, aki azt kifogásolta, hogy miért nem lett hét évig gyermekünk s miért lett most, ugyanis egy aranyos kislá­nyunk született, akit semmiféle fiúval sem cserélnék el. De min­denki talált hibát, amit nem vetek papírra, mert nem lenne elég az egész oldal a sok pletykára. Leírom tehát, hogy mi indított arra, hogy levelet küldjék lapjuk­ba. A múlt évben egy fiatal­­asszony levelét közölték, aki két gyermekkel és jó férjével sem tud boldog lenni. Kalandos életre vá­gyik és szerelméért képes a csa­ládját is elhagyni. Engem más élete soha nem érdekelt és senki­nek sem adok tanácsokat, mert én magam sem fogadnák el úgyneve­zett „jó“ tanácsot. Ennek a levél­nek a megjelenése óta már több hónap telt el, és sokat szenvedtem miatta. Ugyanis az első alkalom­mal a munkahelyemen mindjárt megkérdezték, hogy én írtam-e azt a levelet. Később már az utcán is megállítottak az ismerősök és mindenki csak a levélről kérde­zett. Most már más témánk nincs is, csak a levél. Azt hiszem, minden józan gon­dolkodású ember megérti, hogy egy-egy ilyen levél, amit névtele­nül vagy jeligével közöl az újság, mennyi bajt okozhat olyan csalá­dokban is, ahol nem kérnek taná­csot és igyekeznek a felmerülő problémákat maguk között meg­oldani, anélkül, hogy az újságba írnának róla. Vannak olyan férjek, akik ilyen pletykákra sokat adnak. Ismerek olyanokat, akik bánatukban talán le is innák magukat és el is vál­nának, mert komolyan vennék az emberek fecsegését. Nálunk ilyen probléma nem áll fenn, de mi a biztosítéka annak, hogy ezt a le­velet csak ránk vonatkoztatják. Hiszen számtalan fiatalasszony él az országban, akinek szintén két gyermeke van, és remélem még több olyan, akinek a férje is na­gyon jó, szorgalmas és okos. Ez pedig még a huszadik században is irigylésre méltó. Sz. J. Komárno (Komárom) VÁLASZOK „HŰSÉGRE ÉS SZERELEMRE VÁGYOM“ JELIGÉRE Lehet, hogy az ön levelére töb­ben is válaszolnak, de én is sze­retném elmondani szerény véle­ményemet. ön még túl fiatal ahhoz, hogy komolyan gondoljon a szerelemre. Én az ön helyében már az első csalódásnál kiadtam volna a fiú útját, mivel rájöhetett volna, hogy a fiú nem viszonozza a szerelmét, ön megbocsájtott ne­ki, és a fiú, kihasználva az Ön gyengeségét, jóindulatát, újra megcsalta. Azt tanácsolom, hogy felejtse el a fiút, járjon társaság­ba és egyszer majd biztosan meg­találja az igazit, aki hűséges segí­tőtársa lesz az életben. Ha a fiú arra kérné önt, hogy járjanak ismét együtt, utasítsa vissza, mert gondoljon arra, hogy ha most ilyen, milyen lesz akkor, ha már mint férj-feleség élnek együtt. Jelige: Egy vécsi lány: Betta Engedd meg, hogy tegezzelek, hiszen nem sokkal vagyok idősebb nálad. Én is fiatal vagyok, és sze­retek szórakozni, mint minden fiatal, és arra vágyom, hogy va­laki mellettem álljon, hogy sze­ressen. Te is ezt akartad. De azt hiszem, túl korán kezdted el. Nem gondoltál arra, hogy a szerelem elmúlik, és 16 éves fejjel nem le­het megalapozni egy életre szóló kapcsolatot. Neked még akkor ol­vasni, művelődni és okosan szóra­kozni kellett volna. Nem arra gondolok, hogy reggeltől estig a könyveket kellett volna bújnod, de talán kevesebb időt fordíthat­tál volna az ilyen „kikapcsolódás­ra“. Barátnőket kellett volna sze­rezni, akikkel őszintén megbeszél­heted a problémáidat, hiszen egy fiatal lánynak éppen ekkor van a legnagyobb szüksége a tanács­adásra, a figyelmeztetésre. Nyil­ván te is tudod, hogy a fa dereka is elgörbül, ha nem ügyelnek rá és nem gondozzák addig, míg fiatal. Csak azt tudom ajánlani neked, gondolkozzál azon, hogy meg­­érdemli-e az a fiú a szerelmedet, aki tudva azt. hogy ragaszkodsz hozzá, visszaél a bizalmaddal és megcsal. Keressen magának az a fiú olyan lányt, aki megengedi, hogy lealázzák, megverjék. De azt hiszem, hogy olyat keveset talál. Ö is rájön majd arra, hogy nem csupán körülötte forog a világ, vannak nála sokkal műveltebb fiúk is, akik becsülni tudják egy lány szerelmét és nem emelnek kezet rá. Azt tanácsolnám, olvass, járj társaságba, ismerd meg az embereket, hiszen még fiatal vagy. Meglátod, nem maradsz egyedül, majd eljön az a fiú, aki szerelme­dért nem pofonokkal fizet, hanem igazán szeret. Jelige: Éva Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy az Emberi sorsok rovatában csak komoly problémákkal foglal­kozunk és mellőzzük a házassági hirdetéseket. Tanácsot kérő és ta­nácsot adó leveleknek ezután is szívesen adunk helyet. A HÁZASSÁG VESZÉLYEI Ha a nő házassága romjai felett ül­ve kesereg, mindig megkérdi magától: mit hibáztam el? A szerelmet ugyan akkor sem lehet feltámasztani, ha megtalálja a választ, de ez minden­esetre jó arra, hagy másodszor ugyan­azt a hibát ne kövesse el. Ezúttal nem beszélünk a komoly, dön­tő jelentőségű hibákról, inkább az ap­ró vétkekről, a figyelmetlenségről, gyön­­gédtelenségről, amelyek önmagukban sosem válóokok, de tartós gyakorlatuk­nak nemegyszer nagyon is nem kívána­tos hatása van. Ha következetesen betartják az itt felsorolt pontokat, biztosak lehetnek fe­lőle, hogy a szerelem rövid időn belül úgy elolvad, mint napon a vaj. Ha viszont az ellenkezőjét akarják éppen elérni — annál jobb. így legalább tudni fogják, miképp nem szabad viselkedni azzal a férfival szemben, aki közel áll a szí­vükhöz. Tehát: 1. Hazudjon, csaljon, ahol egy kis alkalom is nyílik rá. Fontos, hogy a sze­retett férfi sose tudja, hányadán áll. 2. Csak akkor engedje szóhoz, ha el­kerülhetetlen. Különben beszéljen egy­folytában, főleg akkor, ha ő szeretne valamit mondani. Hadd tudja meg, hogy az ő véleményére egyáltalán nem kíváncsi. 3. Alaposan és részletesen informálja őt előző szerelmeiről. Gondoskodjon róla, hogy azokkal összehasonlítva érezze magát föltétlenül hátrányban. 4. Ha pillanatnyilag nem éppen árasztják el a földi javak, árassza el ön őt különféle igényes kívánságaival. Ne hagyjon kétséget afelől, hogy ön­nek csak a legdrágább étterem, a színházban a legdrágább hely, stb., stb., stfb. — felel meg. 5. Barátaihoz legyen bűbájosán ked­ves. Flörtöljön velük minden alkalom­mal — mindegy, hogy a férje szeme­­láttára, vagy a háta mögött. 6. Barátnőjének, aki arról ismert hogy képtelen valamit is magában tar­tani, meséljen el a házasságáról min­dent — de mindent! Mégiscsak fon­tos önnek, hogy minél több ember sze­rezzen tudomást házasságának részle­teiről és partnerének hiányosságairól. 7. Zsörtölődjön minden alkalommal, és minél többször nevesse ki férjét le­­kicsinylőleg, főleg azonban más embe­rek jelenlétében. 8. Hanyagolja el külsejét. Természe­tesen csupán akkor, ha kettesben van­nak. Tudtára kell adni, hogy csak ide­genek kedvéért hajlandó magát kicsi­nosítani. 9. Ha beteg, betegsége legkomolyabb tünetét is utasítsa el azzal, hogy ne­vetséges kitalálás, beképzelés az egész. 10. Következetesen legyen pontatlan, borúlátó, kíváncsi, költekező, szeszé­lyes, tekintet nélküli, és betegesen fél­tékeny. — Így aztán biztosan eléri cél­ját. Természetesen a felsoroltakon kívül is létezik még számtalan hiba, ame­lyek a szerelem, szeretet halálát okoz­hatják. De ha kedves olvasóink csak a fentieket kerülik el, nem történhetik a házasságukkal semmi komoly baj. Vámos Gábor felvétele 20

Next

/
Thumbnails
Contents